Hamupipőke személy

    – Más. Értem. Hogyan más?
    – Hát, kezdjük azzal, hogy mindig feketében jársz.
    – Mert a fekete ruha nem koszolódik.
    – Alig jössz ki a házatokból.
    – Az emberek itt rám se néznek.
    – A Meseíróversenyre olyan mesét írtál, amiben Hófehérkét felzabálták a keselyűk, és Hamupipőke belefojtotta magát egy kád vízbe.
    – Úgy gondoltam, az jobb befejezés

26. oldal, A Hercegnő és a Boszorkány (Twister Media, 2015)

Ne légy Hamupipőke, aki a konyhában ül, és valami lábfetisiszta fickóra vár.

23. oldal

– És itt ez a könyv is – csóválta a fejét Hermione. – Bogar bárd meséi… Sose hallottam róla.
– Sose hallottál Bogar bárd meséiről? – hitetlenkedett Ron. – Ezt nem mondod komolyan!
– De, komolyan mondom – felelte meghökkenve Hermione. – Miért, te ismered ezeket a meséket?
– Persze, hogy ismerem!
A meglepő közlés kizökkentette Harryt töprengéséből. Nem hitte volna, hogy van olyan könyv a világon, amit Hermione nem ismer, Ron viszont igen. Ron is csodálkozott – de ő azon, hogy barátai csodálkoznak.
– Ne hülyéskedjetek! Ott az a sok dedós mese, mindről azt mondják, hogy Bogar bárd írta! A szerencse színes szökőkútja.. A varázsló és a pattogó fazék… Nyiszi nyuszi és a locsifecsi fatönk…
[…]
– Elfelejted, hogy mi muglik között nőttünk fel – emlékeztette Hermione. – Egészen más meséket hallgattunk gyerekkorunkban! A Hófehérke és a hét törpét, a Hamupipőkét…
– Az mi, valami betegség? – tudakolta Ron.

117-118. oldal, Albus Dumbledore végrendelete (Animus, 2008)

A legtöbb gyerek nem sokáig hisz a tündérmesékben. Ahogy elérik a hat-hét éves kort, a sarokba vágják Hamupipőkét és a cipő fetisizmusát, a Három kismalacot és a deviáns építészeti megoldásaikat, Piroskát meg az állatkínzó vadászokat – elfelejtik őket, aztán továbblépnek. És lehet, hogy ennek így kell lennie. Ahhoz, hogy túlélj a mai világban, el kell felejtened a meséket, a hiú ábrándokat. Az egyetlen baj az, hogy ezek nem mindig hiú ábrándok. A mesék néhány eleme talán túlságosan is valóságos, túlzottan is igazi. Lehet, hogy nincs Piroska, de az biztos, hogy van Nagy Gonosz Farkas. Nincs Hófehérke, de Gonosz Mostohából van elég. Nincsenek nevetségesen szőke kistestvérek, de gyerekeket zabáló boszorkány… az igen. Ó, igen.

11. oldal, Első fejezet

Az akadályok nem tartották vissza Hamupipőkét a báltól. Az akadályok nem tartották vissza a herceget, hogy megcsókolja Csipkerózsikát.

140. oldal, A Magasztos Másságos Magasságos Méltóságos Boszorkány stílus (Twister Media, 2015)

Doktor, meséltem már neked azt a történetet, amikor Hamupipőkét megkérdezik, miért épp a Hercegben szeretett bele? Hamupipőke azt feleli: „Azért, mert a mese nem adott nekem más lehetőséget”.

235. oldal

– …Légy bátor, kedvesem. A boldogság felé vezető út nem mindig könnyű…

60. oldal

Sohasem olvastam a „Lúd Anyó”-t, a „Copperfield Dávid”-ot vagy az „Ivanhoe”-t, a „Hamupipőké”-t, a „Kékszakáll”-t vagy a „Robinson Crusoe”-t vagy a „Jane Eyre”-t vagy az "Alice Csodaországban"t vagy éppen bármit is Rudyard Kipling írásaiból. Nem tudtam, hogy VIII. Henrik többször házasodott meg, mint egyszer, nem hallottam még eddig Darwin tanításáról, és nem tudtam, hogy R. L. S. nem más, mint Robert Louis Stevenson nevének rövidítése, és hogy George Eliot nő, noha George férfinév. Soha életemben nem láttam még a híres „Mona Lisá”-t, és (ugye, el sem hiszed, pedig hát igaz) sohasem hallottam Sherlock Holmesról.

28. oldal (Móra, 1963)

Rendszerint azért nagyanyám meséi mellett aludtam el. Rengeteget tudott: régi színdarabokból merített. Volt sok állatos és madaras könyvünk is, meg mítoszok, tündérmesék. Idegen országokból való történeteket is olvastunk, Hans Christian Andersen meséit és Aesopus példázatait. Tudtuk a Piroska és a farkas-t, Hófehérke és a hét törpe meg Hamupipőke a barátaim voltak.
A meséken kívül még a gyermekverseket is szerettem. Ez volt első találkozásom a költészettel. Mivel a kínai nyelv a szóhanglejtésen alapszik, a versek nagyon dallamosak. Nagyanyám megbabonázott, ha klasszikus verset mondott, pedig érteni nem értettem. Hagyományos stílusban danázta, hol monoton, hol elnyújtott, hol emelkedő, hol ereszkedő hanglejtésben. Egyszer anyám meghallotta, amint így szavalt i. e. 500 körül született költeményeket. Úgy vélte, nagyon nehezek ezek nekünk, nem értjük, s abbahagyatta volna vele. De nagyanyám erősködött, hogy az értelmüket nem is kell fölfognunk, elég, ha a zenéjüket halljuk.

236. oldal, 11. fejezet (Európa, 1994)

– Vajon Hamupipőke visszament a kandallót porolni, miután hozzáment a herceghez?
– Valószínűleg igen – mondja Apu. – Akkor a nőknek még nem igazán voltak jogaik. Nekik kellett főzni is, meg valószínűleg mosni is.
– A szent kalács szerelmére, Apu, ne válaszolgass már a költői kérdésekre!

60. oldal, 15. fejezet