Hamupipőke személy
Idézetek
Hamupipőke… az már igen… az egy finom dolog, ahogy emlékszem… hallom csak. Aha, hát mégis eljut a bálba… de hazaszökik… a királyfi csak a cipőjét találja meg… kijelenti, hogy csak az lesz a felesége, akié ez a parányi cipő… a mostohatestvérek levágják a lábujjukat, hogy felmenjen a lábukra… Hallja, kérem, hagyja abba azonnal, hisz ez hajmeresztő! Tudja miket adott be ennek a szegény ártatlan gyereknek?! Cipő után beleszeretni egy nőbe! Tudja mi ez? hisz ez a legperverzebb szerelmi elfajulás… fetisizmus. Miért nem olvas fel neki mindjárt Kraft Ebingből vagy Blochból? Fetisizmus, halmozva öncsonkítással… a legborzalmasabb deliktumok… hiszen tönkreteszi azt a gyereket… fogjon gyorsan valami másba!
Regék boldog világa
A legtöbb gyerek nem sokáig hisz a tündérmesékben. Ahogy elérik a hat-hét éves kort, a sarokba vágják Hamupipőkét és a cipő fetisizmusát, a Három kismalacot és a deviáns építészeti megoldásaikat, Piroskát meg az állatkínzó vadászokat – elfelejtik őket, aztán továbblépnek. És lehet, hogy ennek így kell lennie. Ahhoz, hogy túlélj a mai világban, el kell felejtened a meséket, a hiú ábrándokat. Az egyetlen baj az, hogy ezek nem mindig hiú ábrándok. A mesék néhány eleme talán túlságosan is valóságos, túlzottan is igazi. Lehet, hogy nincs Piroska, de az biztos, hogy van Nagy Gonosz Farkas. Nincs Hófehérke, de Gonosz Mostohából van elég. Nincsenek nevetségesen szőke kistestvérek, de gyerekeket zabáló boszorkány… az igen. Ó, igen.
11. oldal, Első fejezet
Nem tudom, milyen lehet, hogy meghal az anyja, de főleg azt nem tudom, hogy lehet, hogy Hamupipőke nem hal bele.
52. oldal
Rendszerint azért nagyanyám meséi mellett aludtam el. Rengeteget tudott: régi színdarabokból merített. Volt sok állatos és madaras könyvünk is, meg mítoszok, tündérmesék. Idegen országokból való történeteket is olvastunk, Hans Christian Andersen meséit és Aesopus példázatait. Tudtuk a Piroska és a farkas-t, Hófehérke és a hét törpe meg Hamupipőke a barátaim voltak.
A meséken kívül még a gyermekverseket is szerettem. Ez volt első találkozásom a költészettel. Mivel a kínai nyelv a szóhanglejtésen alapszik, a versek nagyon dallamosak. Nagyanyám megbabonázott, ha klasszikus verset mondott, pedig érteni nem értettem. Hagyományos stílusban danázta, hol monoton, hol elnyújtott, hol emelkedő, hol ereszkedő hanglejtésben. Egyszer anyám meghallotta, amint így szavalt i. e. 500 körül született költeményeket. Úgy vélte, nagyon nehezek ezek nekünk, nem értjük, s abbahagyatta volna vele. De nagyanyám erősködött, hogy az értelmüket nem is kell fölfognunk, elég, ha a zenéjüket halljuk.
236. oldal, 11. fejezet (Európa, 1994)
Jung Chang: Vadhattyúk 93% Kína három lánya
Nagyon sokat beszélgettünk az elmúlt napokban. De ott, azon a padon ülve, pont, amikor talán a leginkább kellett volna, nem szóltunk egy szót semmit. Csendben néztük egymásra, tükörképünket visszaverte a látóhatár. Eljött a pillanat, az ébredés az álomból, a mese vége. Az, amikor Hamupipőke elveszti az üvegcipellőjét.
255. oldal
– És itt ez a könyv is – csóválta a fejét Hermione. – Bogar bárd meséi… Sose hallottam róla.
– Sose hallottál Bogar bárd meséiről? – hitetlenkedett Ron. – Ezt nem mondod komolyan!
– De, komolyan mondom – felelte meghökkenve Hermione. – Miért, te ismered ezeket a meséket?
– Persze, hogy ismerem!
A meglepő közlés kizökkentette Harryt töprengéséből. Nem hitte volna, hogy van olyan könyv a világon, amit Hermione nem ismer, Ron viszont igen. Ron is csodálkozott – de ő azon, hogy barátai csodálkoznak.
– Ne hülyéskedjetek! Ott az a sok dedós mese, mindről azt mondják, hogy Bogar bárd írta! A szerencse színes szökőkútja.. A varázsló és a pattogó fazék… Nyiszi nyuszi és a locsifecsi fatönk…
(…)
– Elfelejted, hogy mi muglik között nőttünk fel – emlékeztette Hermione. – Egészen más meséket hallgattunk gyerekkorunkban! A Hófehérke és a hét törpét, a Hamupipőkét…
– Az mi, valami betegség? – tudakolta Ron.
Ha Hamupipőke szívében egy óra lett volna, akkor éjfél előtt egy perccel megállítja, hogy egész életében bálozhasson.
98. oldal
Sohasem olvastam a „Lúd Anyó”-t, a „Copperfield Dávid”-ot vagy az „Ivanhoe”-t, a „Hamupipőké”-t, a „Kékszakáll”-t vagy a „Robinson Crusoe”-t vagy a „Jane Eyre”-t vagy az „Alice Csodaországban"t vagy éppen bármit is Rudyard Kipling írásaiból. Nem tudtam, hogy VIII. Henrik többször házasodott meg, mint egyszer, nem hallottam még eddig Darwin tanításáról, és nem tudtam, hogy R. L. S. nem más, mint Robert Louis Stevenson nevének rövidítése, és hogy George Eliot nő, noha George férfinév. Soha életemben nem láttam még a híres "Mona Lisá”-t, és (ugye, el sem hiszed, pedig hát igaz) sohasem hallottam Sherlock Holmesról.
28. oldal (Móra, 1963)
| → |
|---|
– Vajon Hamupipőke visszament a kandallót porolni, miután hozzáment a herceghez?
– Valószínűleg igen – mondja Apu. – Akkor a nőknek még nem igazán voltak jogaik. Nekik kellett főzni is, meg valószínűleg mosni is.
– A szent kalács szerelmére, Apu, ne válaszolgass már a költői kérdésekre!
60. oldal, 15. fejezet
