Hamlet személy

P. G. Wodehouse: Tüzes víz
Stephen King: A rémkoppantók
Varró Dániel: Bögre azúr
Charles Dickens: Szép remények
William Shakespeare: Hamlet
P. G. Wodehouse: Mike és Psmith
Vavyan Fable: Nászjelentés
Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem
Jean Webster: Nyakigláb Apó
Ray Bradbury: Fahrenheit 451
Christopher Moore: Vérszívó démonok
Charles Lamb – Mary Lamb: Shakespeare mesék
Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja
Irwin Shaw: Pap, katona, kondás
Csáth Géza: Az álmodás lélektana
Umberto Eco: Hat séta a fikció erdejében
Salamon Gábor – Zalotay Melinda (szerk.): Állítsátok meg a világot! Ki akarok szállni. / Stop the World! I Want to Get Off
Hamvas Béla: Arkhai
Hamvas Béla: Szarepta
William Shakespeare: Öt dráma
Alberto Manguel: Az olvasás története
Moldova György: Az utolsó töltény 4.
Ian Buruma: A modern Japán
Kürti András: Az utolsó alkimista
James Thurber: A fehér szarvas
Oscar Wilde: A kritikus mint művész
Bram Stoker: Drakula gróf válogatott rémtettei
Steve Berry: Alexandria link
Juhász Gyula: Juhász Gyula összes versei
David Szalay: The Innocent
Kéry László: Angol írók
Kerstin Gier: Rubinvörös
Romain Rolland: Pierre és Luce
Takács Zsuzsa: A letakart óra
Robert McKee: Story
Heinrich Heine: Útirajzok
Ford Madox Ford: A Man Could Stand Up
Louisa Young: Drágám, tudatom veled…
Horváth Péter: Kedves Isten
Holly Smale: A lány, akit soha senki sem vett észre
Eleanor Catton: The Rehearsal
Alan Bradley: Amikor a csontok suttognak…
Amanda Prowse: Mit vétettem?
Cserna-Szabó András: Az abbé a fejével játszik
Philip Roth: Apai örökség
Pamela Druckerman: Bonjour Madame
Lisa Klein: Ophelia
Roxane Gay: A rossz feminista
Kálmán Gábor: A világ legvidámabb embere
!

Hamlet (David Tennant)

!

Hamlet (Benedict Cumberbatch)

!

Hamlet (Christopher Eccleston)

!

Hamlet (Mel Gibson)


Idézetek

Kuszma P>!

Egy sírnál az ember többé-kevésbé ugyanazt gondolja, mint mindenki más, és ez – ha az ékesszólást félretesszük – nemigen különbözik attól, ahogyan Yorick koponyájáról Hamlet elmélkedik. Nem nagyon lehet olyat gondolni és mondani, ami ne annak lenne egy változata, hogy „hány ezerszer cipelt a hátán”. A temető általában arra figyelmeztet, milyen szegényesen és banálisan gondolkodunk erről a témáról.

16. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hamlet
3 hozzászólás
Scarlett0722 P>!

Hamlet a történetből kiszállt. Hamlet nem tudja, csak a dolgoktól való félelmetes distanciát érzi, és ha nem is támolyog, szédül és félrebeszél, nem mint a bolond, hanem mint az, aki mintha látna…

Kapcsolódó szócikkek: Hamlet
Sapadtribizli P>!

Kizökkent az idő; – ó, kárhozat!
Hogy én születtem helyre tolni azt.

1. fejezet, 5. szín

Kapcsolódó szócikkek: Hamlet
fióka P>!

„Uram, még egyszer mondom. Most nem vagyok Girhes Jack. A porondon vagyok Girhes Jack. Ahogy maga sem bányász most, hanem csak egy barátaival söröző fiatalember.”
„Nem, uram, én most is bányász vagyok. Nézze, itt az igazolványom.”
„Ember, maga azt követelné Hamlettől, hogy előadás után otthon is koponyával a kezében közlekedjen?”

22. oldal, A vézna

Kapcsolódó szócikkek: Hamlet
Aurore>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

… a fikcióbeli kijelentések az adott történet lehetséges világának keretein belül igazak. Feltevésünk szerint nem igaz, hogy Hamlet élt a tényleges világban. De tegyük fel, hogy egy angol irodalomszakos hallgató szemináriumi dolgozatát bíráljuk, és a nyomorult azt találta írni, hogy a tragédia végén Hamlet feleségül veszi Opheliát. Le merem fogadni, hogy minden épeszű oktató azt állítaná: nem igaz, amit a hallgató írt. A kijelentés nem igaz a Hamlet fiktív univerzumában; ahogy viszont az Elfújta a szél fiktív univerzumában igaz, hogy Scarlett O'Hara feleségül ment Rhett Butlerhez.

Bizonyosak vagyunk-e abban, hogy az igazságról alkotott fogalmunk a tényleges világban is ugyanilyen tiszta és határozott?

123. oldal (Négy: Lehetséges erdők)

Kapcsolódó szócikkek: Hamlet · Rhett Butler · Scarlett O'Hara
7 hozzászólás
Valcsa P>!

Tommy megpróbálta az irodalmi élet előnyeit felsorolni, ám érvei hatástalannak bizonyultak (nem kis részben annak köszönhetően, hogy mindkét inkvizítora azt hitte, Hamlet egy tojással felszolgált kis szelet sonka).

Kapcsolódó szócikkek: Hamlet
gesztenye63 P>!

Hiszen nincs se jó, se rossz a világon, gondolkodás teszi azzá, ugyebár, ahogy Hamlet mondaná, a kedvenc irodalmi karakterem, az örökké tipródó, töketlenkedő, haragot, szerelmet váltogató, halogató sértett herceg.

199. oldal, Az aljasság mértana

Kapcsolódó szócikkek: Hamlet
Dorqa P>!

Borges nekilátott, hogy rögtönzött antológiát állítson össze híres szerzők rossz soraiból. A gyűjteményben helyett kapott Keatstől az, hogy Baglyot nem óvott tolla, reszketett, Shakespeare-től meg ez: Nagybátyám! Ó, az én próféta lelkem! (Borges úgy vélte, a „nagybátyám” költőietlen, Hamlet szájába nem való szó, jobban illett volna hozzá az „Atyám fivére” vagy "Anyám ura"), Webster darabjából, az Amalfi hercegnőből ez: A csillagok teniszlabdái vagyunk csak, valamint Milton Visszanyert paradicsomának zárósorai: Jézus annakutána Názárethbe az anyjához visszament , mert (Borges szerint) afféle keménykalapos angol gentlemannek tüntették fel Jézust, aki hazamegy a mamához teára.

26. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hamlet · Jézus Krisztus · John Keats · John Milton · William Shakespeare
kkata76>!

Hamlet, dán királyfi orrba rúgta Matta Zoltán súgót.

71. oldal, Újdonságok Helsingőrben (első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Hamlet
AniTiger P>!

A Publishers Weeklyben interjú olvasható Calire Messuddal A nő az emeletről (The Woman Upstairs) című könyve kapcsán, melyben a jobbára „ellenszenves” főhős, Nora keserű, reményvesztett és meglehetősen dühös az élete alakulása miatt. Az írónak felteszik a kérdést: „Én nem szívesen lennék Nora barátja, maga igen? A látásmódja szinte elviselhetetlenül zord.” És lám, meg is érkeztünk. Itt egy olvasó, aki szeretett volna összebarátkozni a könyvben szereplő karakterekkel, de nem tetszett neki, amit talált.
Mesud azonban válaszával visszavágott kérdezőjének:
„Az ég szerelmére, miféle kérdés ez? Maga össze akarna barátkozni Humbert Humberttel? Össze akarna barátkozni Mickey Sabbathtal? Saleem Sinaival? Hamlettel? Krapppal? Ödipusszal? Oscar Waóval? Antigonéval? Raszkolnyikovval? Vagy a Javítások bármelyik karakterével? Vagy a Végtelen tréfa bármelyik karakterével? Vagy bármelyik karakterrel bármiből, amit Pynchon valaha is írt? Vagy Martin Amis? Vagy Orhan Pamuk? Vagy legyen szó Alice Munróról? Ha azért olvas, hogy barátokat szerezzen, akkor nagy bajban van. Azért olvasunk, hogy rátaláljunk az életre, annak minden lehetséges változatára. A releváns kérdés nem az, hogy ő vajon potenciális barát-e a számomra, hanem az, hogy élő karakter-e.”

121. oldal