Hamlet személy
Idézetek
Egy sírnál az ember többé-kevésbé ugyanazt gondolja, mint mindenki más, és ez – ha az ékesszólást félretesszük – nemigen különbözik attól, ahogyan Yorick koponyájáról Hamlet elmélkedik. Nem nagyon lehet olyat gondolni és mondani, ami ne annak lenne egy változata, hogy „hány ezerszer cipelt a hátán”. A temető általában arra figyelmeztet, milyen szegényesen és banálisan gondolkodunk erről a témáról.
16. oldal
Kizökkent az idő; – ó, kárhozat!
Hogy én születtem helyre tolni azt.
1. fejezet, 5. szín
A Publishers Weeklyben interjú olvasható Calire Messuddal A nő az emeletről (The Woman Upstairs) című könyve kapcsán, melyben a jobbára „ellenszenves” főhős, Nora keserű, reményvesztett és meglehetősen dühös az élete alakulása miatt. Az írónak felteszik a kérdést: „Én nem szívesen lennék Nora barátja, maga igen? A látásmódja szinte elviselhetetlenül zord.” És lám, meg is érkeztünk. Itt egy olvasó, aki szeretett volna összebarátkozni a könyvben szereplő karakterekkel, de nem tetszett neki, amit talált.
Mesud azonban válaszával visszavágott kérdezőjének:
„Az ég szerelmére, miféle kérdés ez? Maga össze akarna barátkozni Humbert Humberttel? Össze akarna barátkozni Mickey Sabbathtal? Saleem Sinaival? Hamlettel? Krapppal? Ödipusszal? Oscar Waóval? Antigonéval? Raszkolnyikovval? Vagy a Javítások bármelyik karakterével? Vagy a Végtelen tréfa bármelyik karakterével? Vagy bármelyik karakterrel bármiből, amit Pynchon valaha is írt? Vagy Martin Amis? Vagy Orhan Pamuk? Vagy legyen szó Alice Munróról? Ha azért olvas, hogy barátokat szerezzen, akkor nagy bajban van. Azért olvasunk, hogy rátaláljunk az életre, annak minden lehetséges változatára. A releváns kérdés nem az, hogy ő vajon potenciális barát-e a számomra, hanem az, hogy élő karakter-e.”
121. oldal
„Uram, még egyszer mondom. Most nem vagyok Girhes Jack. A porondon vagyok Girhes Jack. Ahogy maga sem bányász most, hanem csak egy barátaival söröző fiatalember.”
„Nem, uram, én most is bányász vagyok. Nézze, itt az igazolványom.”
„Ember, maga azt követelné Hamlettől, hogy előadás után otthon is koponyával a kezében közlekedjen?”
22. oldal, A vézna
Hiszen nincs se jó, se rossz a világon, gondolkodás teszi azzá, ugyebár, ahogy Hamlet mondaná, a kedvenc irodalmi karakterem, az örökké tipródó, töketlenkedő, haragot, szerelmet váltogató, halogató sértett herceg.
199. oldal, Az aljasság mértana
Érezte magában erre az állandó késztetést – a kézmosásra –, főleg az utóbbi héten. Bűntudat. Igazi Lady Macbeth-komplexum. Shakespeare sokat tudhatott a pszichológiáról. Norman csak úgy eltűnődött, nem tudott-e Shakespeare még csőstül egyebeket is. Ott volt például Hamlet apjának szelleme.
Kilenc
Don Quijote az az ember, aki a közösségből kiszakadt. Outsider lett. Egyedül maradt, Hamlettel, magányosan, autoritás nélkül, mint kétszáz évvel később Kierkegaard mondta. Nem volt tekintettel a többségre, mondván, hogy az igazságot nem a szavazatok többsége dönti el. A többség mindössze annyit jelent, hogy a becsapottak többen vannak.
275. oldal Regényelméleti fragmentum (1948)