hallgatva figyelni fogalom

Én nem akarok férjhez menni csak ezért, hogy férjnél legyek. El sem tudok képzelni fájdalmasabb magányt, mint hogy életem hátralévő részét olyasvalakivel töltsem, akivel nem lehet beszélgetni, vagy ami még rosszabb: akivel nem lehet hallgatni.

14. oldal

Azért szeretlek, mert melletted csendben maradhatok. Annyira jó, ha az ember mellett olyan valaki sétál, akihez nem kell folyton beszélni!

A csillagok alatt

A mi kultúránkban ritka már az olyan ember, aki másokra hosszan hajlandó figyelni, általában mindenki a saját monológját mondja, egymás szavába vágunk, azt a pillanatot várjuk, amikor átvehetjük a szót, hiába mondogatjuk, hogy hallgatni arany, mert pontosan tudjuk, ez ritkán igaz, aki nem beszél, arról azt sem tudjuk, hogy létezik.

324. oldal

Az étkezések után a verandán üldögéltek, és órákat beszélgettek, vagy csak ültek, és a világ összes nyelvén hallgattak.

180. oldal, 29. fejezet (Könyvmolyképző, 2008)

[…] ahhoz, hogy jó, megfigyelő legyél, kegyetlennek kell lenned. […] A figyelő ember nem avatkozik be. Távolságot tart. Nem működik közre semmiben. Szenvtelen, érted. Hideg és kegyetlenül rávilágít a kínos részletekre. Mert számára semmi nem kínos. Hiszen ő a megfigyelő.

165. oldal

Amikor zenét hallgatok, arra figyelek, de ha közben a még hallható hangtartományon belül valaki megkérdezi tőlem, hogy egy rózsaszín kenguru kopoltyúja hány liter vízkőoldót szűr át percenként, akkor valószínű, hogy azonnal felkapom a fejem, és kétségbeesetten próbálom felidézni a mentőállomás telefonszámát.

Mi hangosan, kifelé imádkozunk, a szellem világába küldjük szavainkat, ők éppen az ellenkezőjét teszik. Hallgatnak, figyelnek. Megtisztítják magukat minden gondolattól és befogadásra készen várnak. Hiszen az ember nem hallhatja a Teremtő hangját, ha megállás nélkül beszél.

171. oldal

– Hallgatva figyelni – művészet…
Valószínű, hogy hallgatott, miközben ő beszélt. De vajon valóban őt hallgatta? Azt hiszem, csupán annyit tett, hogy megragadta a beszélgetés kiindulópontját, önmagában gyorsan kifejtette s már készítette is a saját válaszát. Vagy talán barátja mondanivalója annyi „lehetőséget” kínált önnek, hogy alig tudott uralkodni a feltolakodó gondolatok sokaságán. Nem figyelt, nem értett semmit a szavak tartalmából… Saját gondolataira figyelt, miközben a másik beszédét hallgatta… Mint most! Ebben a pillanatban már el is távolodott az én gondolatomtól, hogy a sajátját kövesse… Miközben a másik beszédét hallgatta, a saját gondolatait figyelte…
Tulajdonképpen a hallgatva figyelés művészetének pontos értelmét akartam hic et nunc meghatározni…

6-7. oldal