halláskárosodás fogalom
2 hozzászólásIdézetek
A budapesti szabadkőműves páholyhoz csatlakozó sportember feladatának érezte, hogy vakoknak, értelmi sérülteknek és siketeknek is építsen iskolát, vagy hogy megtervezze az első magyar szülőotthont.
44. oldal
Nyáry Krisztián: Merész magyarok 91% 30 emberi történet
Én: Szeretem a kölyökkutyák leheletét szagolgatni.
Ridge: Na, ez már jobb. Én nem hallom a saját fingomat, ezért néha hajlamos vagyok megfeledkezni róla, hogy mások viszont hallják.
197. oldal
De ettől még egyedül voltam a csend világában, a saját különbejáratú kis poklomban, ahonnan nem volt visszatérés. Rám zárták a kaput millió lakattal, és ennyi volt. Függöny le. Vége az előadásnak.
23. oldal
Apját figyelve a nagyothalló, beszédhibás Patty megtanulja, hogy igazi örömöt az szerez, ha tudjuk, az emberi bölcsesség annyit se számít, mint a bükkfa lombjának rezgése egy szellőcskétől. Amit az ember biztosan tud, az meg fog változni – ez olyan tény, mint az, hogy az időjárás nyugat felől változik. Olyan, hogy legegyszerűbb tudás, nem létezik. Kizárólag a megfigyelés és az alázat megbízható.
151. oldal
D. hetente kétszer beszélt a szüleivel telefonon: négy percet az anyjával, egyet az apjával. Az apja nagyot hallott, de nem viselte a hallókészüléket, mert viszketett tőle a bőre. D. eltartotta a kagylót a fülétől, meg grimaszolt, amíg ő beszélt.
117. oldal (Kafarnaumi csoda)
Az apa arca olyan, mint egy műszaki rajz sraffozása: párhuzamosak a ráncai. Mi négyen vagyunk testvérek, mondom, a legidősebb vagyok. A lány tolmácsol, lejeleli. Kérdezgetnek: műszaki rajzoló vagyok egy vízivárosi irodában, kedvencem a ferde axonometria. A lány azt hiszi, viccelek. Úgy nevet, ahogy a süketnémák: hörög és csuklik, mintha nem kapna levegőt.
162. oldal (Rend)
Senki nem olyan süket, mint az, aki nem akar hallani.
Michael Punke
Dávid Ildikó (szerk.): Jegyzetek értekezletek, megbeszélések, meetingek, továbbképzések nélkülözhetetlen kelléke
– Üljön le, fiatalember – ismételte meg Hannah a felhívását, és Berger ezúttal szót fogadott. Az asszony még néhány pillanatig hagyta, hogy izzadjon, ezalatt egész közelről vizsgálgatta. Különben elfogulatlanul! Régebben azonnal számolni kezdett, ha egy férfi ült vele szemben. Az adott esetben azonban gyors eredményre jutott volna; hamar rájött volna, hogy a legényke annak idején nem lehetett több, mint tizenkét éves. Végül is így szólt: – Süket vagyok, mint az ágyú!
A fiatalember kinyitotta ugyan a száját, de Hannah fogadni mert volna, hogy egy hangot sem ejtett ki.
– Érti? – kérdezte az asszony.
– Igen.
Badarság, a fickó semmit sem értett, ez látszott a szemén. Megmagyarázta neki.
– Töksüket vagyok, tehát egy szót sem értek meg. – A fülére mutatott. – Ezzel! De remek szemem van, és így nagy távolságból is olvasok az ajkakról. Szép, mi?
46-47. oldal
E függönyök minden erdőszéle, minden tócsája és folyója átcsúszott Arachne szövőnő kezén, a süketnémáén, akiről Echo azt mondta: számára a szövőkeret ablak egy láncfonalak rácsozta, színpompás, hangtalan világra.
146. oldal
Mindig izgatott az elképzelés, hogy nyelvészeti, de nem hangnyelvtani alapon gondolkodjak. Az egyik barátom szülei süketnémák voltak, ezért már fiatal korában elsajátította a jelbeszédet, és azt mesélte, hogy angol helyett gyakran jelbeszédben gondolkodott. Azóta érdekelt, milyen lehet az, ha valakinek szó szerint kézzel kódoltak a gondolatai, és belső hang helyett belső kézjelekkel fogalmazza meg az érveit.
A heptapod B-nél valami hasonlóan idegen élményben volt részem: a gondolataim grafikus kódra váltottak. Napközben akadtak olyan révületre emlékeztető pillanataim, amikor a gondolataimat nem a belső hang fejezte ki, hanem szemagrammák rajzolódtak ki lelki szemeim előtt, lassan, ahogyan jégvirág terül szét az ablaküvegen.
148. oldal, Életed története