!

halláskárosodás fogalom

Illyés Gyula: Hetvenhét magyar népmese
J. K. Rowling: Harry Potter és a Tűz Serlege
Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
Frances Itani: A csend fogságában
Bonnie Poitras Tucker: A csend hangjai
Janikovszky Éva: De szép ez az élet!
Friedrich Dürrenmatt: Zűrvölgy
Tóth Krisztina: Porhó
Varró Dániel: Bögre azúr
Tóth Krisztina: Vonalkód
Agatha Christie: Úti célja ismeretlen
Émile Ajar: Előttem az élet
Janikovszky Éva: Égigérő fű
Bálint Ágnes: Szeleburdi család
Jerry Spinelli: Stargirl
Christoph Ransmayr: Az utolsó világ
Aesopus: Állatmesék
Erich Kästner: Emberke meg a kislány
Deák Tamás: Újabb hallatlan történetek
Az öreg holló meséi
Werner Toelcke: Gyilkolni könnyű
Sánta Ferenc: Farkasok a küszöbön
Geoffrey Chaucer: Troilus és Cressida
Bartha Csilla: A kétnyelvűség alapkérdései
Bächer Iván: Világörökség
Ignazio Silone: A titok
Bárány Tamás: Emberi hang
Jankovics Éva: Miért dobtad el az életed?
Boldizsár Ildikó (szerk.): Esti mesék fiúknak
E. N. Szamojlova (szerk.): A Nap lánya
Tekulics Judit (szerk.): Pio atya világa
Iancu Laura: Szeretföld
Csörgő Anikó – Füzesi Zsuzsa: Csodaország – Zöld könyv
Jókai Anna: Az ifjú halász és a tó
Margaret Mazzantini: Újjászületés
Sík Sándor: Hét szép história
Várkonyi Kitty: Varjuckó
Martin Pistorius: Néma üvöltés
Réti Atilla: Bagolyvár
Géczy József (szerk.): Hetedhétország
Szécsi Noémi: Gondolatolvasó
Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal – A Márk-változat
Horváth Péter: Kedves Isten
Jo Nesbø: Vér a havon
Szvoren Edina: Az ország legjobb hóhéra
Nyáry Krisztián: Merész magyarok
Grendel Lajos: Rossz idők járnak
Megan Rix: Folti, a hős
Szabó T. Anna: Törésteszt
Varró Dániel: Mi lett hova?
Sara Pennypacker: Pax
Ted Chiang: Életed története és más novellák
Colleen Hoover: Maybe Someday – Egy nap talán
Szántó T. Gábor: 1945 és más történetek
Dávid Ildikó (szerk.): Jegyzetek
J. D. Barker: A negyedik majom
2 hozzászólás

Idézetek

>!
Kek P

Marica aligha hallott ebből egy szösszenetet is. Jobb fülét ugyanis amolyan dísznek kapta a Teremtőtől. Aztot csak belső hallásra használhatja! – szokták volt mondogatni neki tréfából az emberek egy-egy virrasztáson. És ha a szó nem akadt fenn önszántából bal fülcimpáján, az sem ment már utána a hangnak…

12. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halláskárosodás
>!
házisárkány

Nem – mondta anyám a szemembe nézve.
Ez volt az első szó, amit megtanultam szájról olvasni. Olyan pontosan azonosítottam a hozzá tartozó szájmozgást, hogy később a folyóbeszédből is jól kivettem a tagadószavakat.

14. oldala

Kapcsolódó szócikkek: halláskárosodás
>!
Kek P

Én ugyanis az a fiú vagyok, akit így mutatnak be az idegennek:
„Fülöp egy kicsit süket.”
Nem kicsit vagyok süket. Semmit sem hallok. Legfeljebb az állatias üvöltéseket, a mellettem megkondított harangot, a halálhörgést, a fúriasikolyt.

7. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halláskárosodás
>!
Kek P

Egykor oly normális családunk a szemem láttára esett szét, és úgy látszott, nem tehetek ellene semmit sem.
     Ez volt az oka annak, hogy amikor átszállítandó holminkat igyekeztünk a lehető legkevesebbre csökkenteni, a zongorát illetően nem engedtem. Pedig mindenki megpróbált lebeszélni arról, hogy magammal vigyem Boulderbe. Arra hivatkoztak, hogy nagy és ügyetlen darab, hogy értékes helyet foglal el a bútorszállító kocsiban, hogy amúgy is rossz állapotban van, talán ki sem bírja az átköltöztetést. Ráadásul szállítása ötszáz dollárba kerül, holott magáért a hangszerért csak kétszázat adtam, és ma már annyit sem ér. Barátaink, szomszédaink és rokonaink úgy néztek rám, mintha megőrültem volna.
     Számomra azonban ez a zongora egyszerűen pótolhatatlan volt. Tucatnyi hangszert végignéztem, amíg rátaláltam erre a darabra, amely olyan öreg volt (és annyira lehangolódott), hogy érezni tudtam a basszus hangjait. A zongora, amelyen fiatal lányként játszottam, maga a zene volt nekem. S akkoriban a zene teremtette meg a kapcsolatot köztem és a halló világ között. A második zongorára pedig mint pótszerre volt szükségem akkor, amikor már valamilyen szinten gyanítottam, hogy házasságom tönkremenőben van. Nem, nem adom oda senkinek semmi kincsért sem! Mindegy, hogy ki mit mond, van, ami fontosabb a pénznél.

207. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halláskárosodás
1 hozzászólás
>!
Kek P

Forr bennem a harag. Szüntelenül mardos belülről, de csak ritkán engedem szabadjára. Ha mégis kitör belőlem, akkor valami apróság miatt. Sohasem amiatt, ami haragom vörösen izzó magját táplálja. Sohasem a süketségem miatt.
     Legtöbbünk, a halláskárosultak nagy része, felnőttkorában egyszer megtanul együtt élni ezzel a jogos vagy jogtalan haraggal. Az indulat a részünkké válik. Némelyek közülünk azokra az időnként álszenteskedő ép hallásúakra haragszanak, akik nem szánnak időt és fáradságot arra, hogy megértsenek minket. Mások azokra a korlátozásokra haragszanak, amelyeket az időnként figyelmetlen és/vagy tapintatlan ép hallásúak állítanak elébünk. Én magamra haragszom, hogy kuka vagyok egy ép hallású világ közepén.
     Ha a halló emberek többet akarnának megtudni süketségünkről és több megértést tanúsítanának iránta, akkor abból a labirintusból, amelyben élünk, volna egy keskeny kivezető ösvény. És ha ez az ösvény nem veszne egyszer csak a semmibe, mint ahogy gyakran tapasztalható más, jó szándékú kezdeményezések esetében, lehet, hogy lassacskán elenyészne a haragunk. Én erre várok, ebben reménykedem.

293. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halláskárosodás
>!
Kek P

Néha jobban szenvedek attól, hogy „más” vagyok, mint attól, hogy nem hallok. Arra vágyom, hogy beleolvadhassak a tömegbe, hogy olyan legyek, mint a többiek, hogy halljak, de nem a hallás kedvéért, hanem csak azért, hogy egyike lehessek a sok névtelen arcnak.

199. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halláskárosodás
Hirdetés
>!
Kek P

Egyébként ha kertészkedésről van szó, akkor egyértelműen jobb süketnek lenni, mint vaknak. A virágok nem beszélnek, nem énekelnek, nem tartanak neked előadást, nem is veszekednek veled. És micsoda veszteség volna, ha nem látnád frissességüket, színpompájukat, egy éppen nyíló bimbó tökéletességét, a méhek bolondos táncát!

147. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halláskárosodás · vakság
>!
Kek P

Egyszer egy barátnőmmel önismereti tréningen vettünk részt.
– Csukják be a szemüket, és képzeljék azt, hogy valahol máshol vannak, más korban! – mondta állítólag elzsongító hangon a tréner.
     Egy kicsit leeresztettem szemhéjamat, de a szemem sarkából figyeltem a férfit. Észrevette.
– Magának nincs becsukva a szeme – szólt rám feddőn.
Megmondtam neki, miért nincs.
– Nyitott szemmel nem fog menni a dolog – felelte meglehetősen tanácstalanul.
Nem hiszem, hogy lehetne engem hipnotizálni.

145. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halláskárosodás
1 hozzászólás
>!
Kek P

A süketség az én bajom, az én fogyatékosságom, és majd teszek arról, hogy a családom emiatt ne szenvedjen semmiféle hátrányt. Csak annyit érezhetnek meg belőle, amennyi elkerülhetetlen. Sem férjemet, sem gyermekemet nem fogom kitenni annak, hogy az én fogyatékosságom őket is sújtsa.

122. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halláskárosodás
>!
Kek P

„Mi van, hölgyem, talán süket?” Hogy hányszor nem hallom én ezt, pedig nekem szánják! Dühöngő úrvezetők, akik szeretnének megelőzni, de én nem hallom a dudájukat; gyalogosok, akik joggal fel vannak háborodva azon, hogy „Bocsánat, szabad lesz?” kérdésükre nem mozdulok; eladónők, akik hiába udvariaskodnak velem; utasok, akik repülőn vagy buszon mellettem ülve szeretnének beszélgetésbe bocsátkozni velem, de én csak hallgatok, mint a kuka.
     Mit kellene válaszolnom nekik? Egyszer mindössze annyit válaszoltam: „igen, süket vagyok”, de minthogy a velem szemben levő ember zavarában majdnem a föld alá süllyedt, többé nem tettem ilyet. Úgy vélem, a legdiplomatikusabb válasz egy kedves mosoly.

107. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halláskárosodás