Haldokló Falu helyszín

Pierdomenico Baccalario: A titkos város
Pierdomenico Baccalario: A villámok mestere
Pierdomenico Baccalario: A sötétség útvesztője

Idézetek

Kek P>!

Anita hagyta, hogy Jason és Rick az elefántcsontkapuhoz vezessék. A hollós kulcsot a zárhoz közelítette, beleillesztette és elfordította.
     Klakk! hallatszott, és az ajtó könnyedén kinyílt.
– Szentisten… – motyogta a lány. – Kinyílt.
Az ajtórésen át mélységes sötétség látszott.
Eközben az eső csendesen áztatni kezdte a Haldokló Falu épületeit.

248. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Anita Bloom · Haldokló Falu · Jason Covenant · Rick Banner
Kek P>!

– Jó kis feladvány, mi? – kérdezte a fiú. – Ráadásul a Pireneusokban van, ahol én még sosem jártam.
     A Franciaországot Spanyolországtól elválasztó hegységben volt a Haldokló Faluba vezető út kiindulópontja. Az előbb nézték meg az atlaszban, és arról álmodoztak, hogyan lehetne eljutni oda.
     Árkádia.
     A Haldokló Falu.
     Egy titkos hely, ahol nem léteznek betegségek.
     Egy nő, aki segítséget kér. És ők, a Képzeletbeli Utazók, képzeletben máris útra keltek.

250-251. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Anita Bloom · Árkádia · Haldokló Falu · Jason Covenant
Kek P>!

Egy könyv volt benne.
Vagy napló.
Vagy olyasmi, ami ennek a kettőnek a keverékére hasonlított. Keményfedeles kis könyv, szabálytalan lapszélekkel, kézzel vágott papírból.
[…]
A könyv borítójára ezt írták: Utazás a Haldokló Faluba.
Rögtön alatta, hosszú vonal után a dátum állt: 1909.
Még lejjebb pedig az aláírás: Morice Moreau.

54. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Anita Bloom · Haldokló Falu · Morice Moreau
Kek P>!

A Forbice fivérek ottmaradtak az esőben, és várták, hogy történjék végre valami. Idővel aztán beletörődtek a sorsukba, és csuromvizes ruhában, bőrig ázva leülnek a sárba.
– Talán eszükbe jut, hogy hozzanak nekünk valami ennivalót – motyogta csüggedten a göndör.
– New Yorkba kellett volna utaznunk – sóhajtotta a másik. – Jó kis autók, fényűző szállodák. Remek éttermek. Nem ide! New Yorkba!

67. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Forbice fivérek · Haldokló Falu
Kek P>!

Rick most először nézett az óriás szemébe.
Hatalmas, aranyszínű szeme volt, mint a macskáknak.
De úgy látszott, hogy fájdalom és bánat ül benne. Olyan ember szeme volt, aki túlságosan hosszú időt töltött el kényszerű magányban.
– Engem Ricknek hívnak – mutatkozott be a fiú. – Rick Bannernek. Várj, ne szakíts félbe! Nem tudom, ki vagy, és mi dolgod itt, de van egy olyan értésem, hogy nem akarsz az életünkre törni. Igazam van?
     Egy ppillanatig úgy tűnt, mintha az óriás vissza akarna vágni, de aztán beérte annyival, hogy lassan bólintott.
– Most már megmondanád, hogy ki vagy?
A másik nagyot sóhajtott.
– Zefír a nevem, szolgálatotokra – felelte, és üdvözlésképpen meghajtotta a fejét. – Sok éven át sínylődtem, s egészen elgyengültem. Társakat kerestem, de hiába, kóboroltam hát a világba'. Míg aztán végre valahára, rátaláltam e fiűra s leányra.
– Remélem, ezzel ki is merült a rímkészleted! – Az óriás vállat vont. – Szóval én Rick vagyok, ő pedig Anita. – Körbepillantott, hogy odahívja a lányt.

17-18. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Anita Bloom · Haldokló Falu · Rick Banner · Zefír, az óriás