halál fogalom
Idézetek
A halál csak egy álarcról tépi le a maszkot, semmi többről, s elegendő némi gipszet és néhány rongyot eltávolítanunk az igazságnak és szépségnek vélt álcáról, hogy meglássuk a csontváz vigyorát.
Első rész - Első fejezet
Nem szabály ez, ó, az évek megmutatták, hányféleképpen lehet meghalni, nem kényelmesen és nem tetszetős módon csupán, hanem képtelenül és gyalázatosan is, például lángoló házsorok között megfulladni, mint egy tűzbe dobott macska, egyszerűen azért, mert a levegő a házaknak kellett, hogy éghessenek, s a tüdőknek nem maradt semmi, ezt jól ki is számították bizonyára, hogy a házak és iskolák és templomok és múzeumok és könyvtárak jól fognak égni, különösen a könyvtáraknak kell majd sok levegő, hatásosan szívhatják el a levegőt a tüdők elől, azoknak nem marad semmi, s nem is lehet tudni, ki volt az ördögebb, aki felidézte a lángokat, vagy aki megvalósította, ki volt a jobb számoló – szóval, nem szabály az ágy a halálra, a születésre se, az alvásra se, de ha már ácsol valamit az ember, először ágyat üssön össze magának, ha valaha ágyhoz szokott. Akármilyen egyszerűt, keményet, szegényeset, csak ágy legyen.
Dikó.
1 (egy a nagyon sok közül), 14–15.o.
Mi a halál? A válasz erre a kérdésre sem satnya, fontoskodó szavakban merült fel előtte: benne élt, átérezve a lelke legmélyén. A halál boldogság, oly mélységes boldogság, hogy csak az olyan malaszttal teljes pillanatokban, mint ez a mostani, mérhető fel teljes egészében. Visszatérés valamely mondhatatlan kínos tévelygésből, helyrehozatala egy súlyos hibának, szabadulás a legelviselhetetlenebb bilincsek és korlátok közül – jóvátétele egy siralmas szerencsétlenségnek. Elmúlás, feloszlás? Háromszorosan szánni való mindenki, aki ezeket a jelentéktelen fogalmakat borzalmasaknak érzi! Mi az, ami elmúlik, ami feloszlik? Ez a porhüvely… Ez az ő egyéni valója, ez a balog, csökönyös, suta és gyűlöletes akadály, amely meggátolja, hogy mássá, jobbá lehessen!Nem balfogás és tévedés-e vajon minden egyes ember? Nem esik-e kínos fogságba születése pillanatában? Börtön! Börtön! Korlátok és bilincsek lépten-nyomon! Egyéniségének ablakrácsai közül reménytelenül mereszti szemét az ember a külső körülmények börtönfalaira, míg csak nem jő a Halál, hogy hazaszólítsa a szabadságba… Egyéniség!… Haj, amik vagyunk, amit tudunk, ami a mienk, azt szegényesnek, szürkének, elégtelennek és unalmasnak érezzük; amik nem vagyunk, amit nem tudunk, ami a miénk, éppen az után epekedünk irigy vággyal, amely szeretetté válik attól való félelmében, hogy gyűlöletbe csaphat át. Én magamban hordozom a világon minden képességnek és tehetségnek a csíráját, az alapját, a lehetőségét… Hol lehetnék, ha nem lennék itt! Kicsoda, micsoda lehetnék és hányféleképpen, ha nem lennék az, aki vagyok, ha egyéniségem hüvelye nem zárna magába, és öntudatom el nem választana mindazok öntudatától, akik nem egyek velem. Organizmus! Vak, meggondolatlan, szánalmas kitörése a feltoluló akaratnak! Bizony mondom, jobb, ha ez az akarat szabadon csapong a téren, időn kívüli éjszakában, mint hogy börtönben senyvedjen, amelyet az intellektus reszketeg, pislákoló mécse alig hogy megvilágít!
Thomas Mann: A Buddenbrook ház 87% Egy család alkonya
Úgy kell a Führernek a népéhez viszonyulnia, ahogy a népe viselkedett Führerével. Az egyszerű katona mindenre képes, ha megfelelő vezetés irányítja, nem érheti szemrehányás, ha nem masírozik szembe az ellenséges golyó záporával, mert a gyáva, kötelességéről megfeledkezett vezérkari csőcselék elkapitulálja csizmája talpa alól a hősi halált.
IV. fejezet