halál fogalom
Idézetek
A befelé- fordulás első pillanatában ugyanis az addigi könyvek,írások pillanat alatt köddé,soha nem létezővé válnak.Ez az elv mindenekfelett vonatkozik a halálra.Ahogyan nincsenek „különleges tudatállapotok” a buddhizmusban,ugyanúgy hiába van Tibeti halottaskönyv,sőt hiába áll ezer ember a tanítvány körül,akik szeretettel meg akarják nyugtatni:"A halál és az abba való átmenet csodálatos,az élet legszebb élménye."Mert a halál elinduló folyamatakor az előbbi ezer ember a könyvekkel együtt pillanat alatt semmivé forgácsolódó álomkép lesz csupán.Egyébként a mondanivalójuk által felkeltett erők is olyan gyengék,hogy egy másodpercig sem képesek megnyugvást jelenteni….Elképzelhetetlen mértékű önállósággal kell rendelkeznie annak,akiben a szolipszizmus igazságai élő szemléléssé váltak.
Muszáj a továbbiakban játszania az életet.Nem az elkomolytalankodás értelmében,de nem is a „játék uraként”,hanem valahol a kettő között.Még megkérdi ismerősétől:"Hogy érzed magad?"-pedig annak jól vagy rosszulléte fantomjelenség csupán."Tetszett-e a zene?","Fáj-e valamid?"…,úgy tesz,mintha értelme lenne e kérdéseknek,és talán nem is tudja elhinni,csak nagy sokára,hogy mindez álom.
96. oldal,8.fejezet-A Szemlélő pozíciójából történő élő megfigyelések(Persica,2008)
[…] ma még nem adatott meg a halál: csupán a mása engedélyezett nektek időről időre, néhány órára, mert csak úgy lehet fenntartani az életet, ha gyakorta megszakítjuk. Ha túl hosszan elmarad ez a röpke, mulandó álom, halálos bajt hoz, és az örök álom oka lesz. Ilyen hát az élet: hogy el tudjuk viselni, időnként egy kis lélegzethez kell jutnunk azáltal, hogy szüneteltetjük, s a halál ízével, mondhatni, a halál egy kis darabjával frissülünk fel.
146. oldal, Az erdei fajdkakas éneke (Eötvös József, 1998)
A levegő langyos volt, s ő friss és kipihent. Jó étvággyal megvacsorázott, felhajtott egy grogot, és most cigarettázott. Jól érezte magát, elégedett volt, élvezte az életet. S tőle néhány méterre sok száz ember a lángok martaléka. Senki sem törődik velük. Elégnek lassan az illatos, langyos éjszakában. A világ megy tovább. Az emberek továbbra is szeretnek és gyűlölnek az egész földkerekségen. Bolondul ágálnak a vékony kis sárrétegen, és a golyóbis, amely hordozza őket, tovább forog velük a végtelen térben. Amerikában most leányok kacarásznak a Csendes-óceán strandjain. És holnap, mire ez az ostoba komédia véget ér, ugyanaz a nap, amely most lebarnítja hamvas bőrüket, felragyog a gőzös megfeketedett roncsai fölött. „Emberek halnak meg – gondolta Maillat –, megölik őket más emberek, s az életben maradt embereket szintén megölik. Mi az értelme? Mi a célja ennek?” Nem érzett megrendülést, csak mélységes döbbenet uralkodott el rajta.
szombat délután
Az arisztokratikus, minőségi halál gondolatának kvintesszenciája – egyúttal az átértékelés korábbi momentumainak összegzése – a Zarathustrának Az önkéntes halálról című fejezetében ölt testet. Ennek bevezető sorai a következőképpen szólnak:
„Némelyek túl későn halnak meg, némelyek pedig túl korán. Idegen még a tanítás: »Halj meg idejében!«
Halj meg idejében; így tanítja Zarathustra."
Vagyis a sokak és a kevesek halála, első megközelítésben, egy időbeni vetületet foglal magában; a sokak azok, akik vagy „túl későn" vagy „túl korán" halnak meg, az „idejében való meghalás" viszont a kevesek kiváltsága marad.
De mit is jelent voltaképpen „idejében" meghalni? Némelyik Zarathustra- kommentátor e passzusból az öngyilkosságra való felszólítást olvassa ki. […]
„Saját halálomat magasztalom néktek, az önkéntes halált, mely azért ér el
hozzám, mert én akarom."
Csejtei Dezső: Filozófiai metszetek a halálról A halál metamorfózisai a 19-20. századi élet- és egzisztenciálfilozófiákban
Ha az individuumnak csak fenomenális jelentőséget tulajdonítunk, akkor ez az időproblematika szempontjából azt jelenti, hogy a halál mint időesemény csak a személyes jövő zárópontjaként jön számításba. Schopenhauer osztja Kant tanítását az idő transzcendentális idealitásáról, mely szerint az nem objektíve önmagában való, hanem csak szubjektivitásunk szemléleti formája.E két momentum – vagyis az individuum fenomenalitása, ill. az idő transzcendentális idealitása – azt foglalja magában, hogy a halál az idő alapján legalább két szempontból nem tematizálható: egyrészt azért nem, mert az idő, mint az individuum szemléleti formája csak a jelenségvilágra vonatkoztatható, az ember viszont magában valósága szerint nem ennek a világnak a része, másrészt pedig azért nem, mert a halál egy olyan jövőbeni időesemény, mely az időt hordozó individuum számára soha sincs jelen…
Csejtei Dezső: Filozófiai metszetek a halálról A halál metamorfózisai a 19-20. századi élet- és egzisztenciálfilozófiákban
A halál misztériummá válásában döntő szerepet játszik az, hogy a „bűn zsoldjává” tették, vagyis egy alapvetően természeti-biológiai faktumot büntetéssé, morális történéssé formáltak át. Walther Rehm Nietzsche nézeteivel teljes összhangban jelenti ki az alábbiakat: „Az Ótestamentumból alig idézhető bármi is, ami alátámasztaná a halálnak e bírói jelentését; a halált oly módon felfogni mint a bűn következményét – ez Pál műve, aki az emberiség halálgondolatát a maga teljes kegyetlenségében egy évezreden át alapvetően meghatározza.” Nietzsche, amikor egy helyütt ezt írja: „A halál és a bűn összekapcsolása! Mivel mindenki halandó, ezért mindenkinek bűnösnek kell lennie…”