hajó tárgy
Idézetek
Johé, johó, a víg hajó!
Kalóznak lenni jó!
Halálfejes zászló, repess!
Zúgj, kartács és golyó!
Sose sajnáld a puskaport!
Hajót látsz? Durr bele!
Lődd, zúzd, sodord, aprítsd, tipord,
süllyeszd a mélybe le!
S ha egy golyó talál kupán,
vagy a szablya meglegyint,
ne félj, komám, a pokolban ám
talákozunk megint!
78. oldal
Csér mögött ekkor felpattant a kapitányi kabin ajtaja és kivonult rajta a hírhedt James Hook.
Első pillantásra nagyon hasonlított a hajójához – vagy talán a hajó őrá. Fényes volt, keskeny és gonosz, hegyes orrú képétől hegyes orrú cipőjéig. Kapitányi kabátját vörös és fekete szövetből varrták, arany paszománnyal díszítették. A vállán átvetett, aranyrojtos, széles szalagon rövid kard lógott. Fehér csipke nyakfodrai fölött a szegletes arc emlékeztetett a tengeri tajték hátterére kirajzolódó orrszoborra. Fürtös fekete haja úgy ereszkedett alá vállára, mint főárbocról a teljes vitorlázat. Széles karimájú kalapja akkurát olyan volt, mint a tatfedélzet palánkja, kivéve, hogy a sarkain nem sziszegtek kígyók. Ami azonban hibádzott kígyóban, azt bőven bepótolta az ábrázat. Kegyetlen volt, kemény és megvető, bajsza viperaként tekergőzött, pillantásától röptében fagyott meg a madár. Rettenetes volt, amint ott állt, garázda zsiványai előtt. Bal keze helyén a félelmetes kampót viselte, melyről közismert volt. A kampó frissen köszörült vége villogott a napsugárban.
124-125. oldal, Szemtől szemben kampókezű Hookkal
Az Elga Andersen tízezer tonnás teherhajó volt, még a háborús évekből, 1943-ban építették, és valamikor jobb napokat látott. Azóta adták-vették, gyors hasznot remélt tőle mindegyik tulajdonos, de egyik sem költött rá többet, mint amennyit feltétlenül kellett ahhoz, hogy vízen maradjon. Testét ellepték a kagylók, gépei ziháltak, évek óta nem festették, mindene rozsdásodott, élelmezése nyomorúságos volt, vén, mániákusan vallásos kapitány, aki a háború idején mint náciszimpatizáns nem kaphatott hajót, térdre borulva imádkozott a hídon, valahányszor kitört a vihar.
516. oldal
The sea meant freedom to the men of the Iron Islands. He had forgotten that until the Myraham had raised sail at Seagard. The sounds brought old feelings back; the creak of wood and rope, the captain’s shouted commands, the snap of the sails as the wind filled them, each as familiar as the beating of his own heart, and as comforting. I must remember this, Theon vowed to himself. I must never go far from the sea again.
92. oldal
Too cumbersome to turn at high speed, the Oakshaft never gained much popularity with those who prized agility over safety, though it will always be remembered as the broom used in the first ever Atlantic broom crossing, by Jocunda Sykes in 1935. (Before that time, wizards preferred to take ships rather than trust broomsticks over such distances. Apparition becomes increasingly unreliable over very long distances, and only highly skilled wizards are wise to attempt it across continents.)
60. oldal, 9. fejezet - The Development of the Racing Broom
Although Nordic Pleasurelines was emphatically not a discount line, this cruise had been booked almost entirely by large groups such as the University of Rhode Island Alumni Association, American Hadassah of Chevy Chase (MD), the 85th Airborne (“Sky Devil”) Division Reunion, and the Dade County (FF) Duplicate Bridge League, Senior Flight. Widows in excellent health guided one another by the elbow to special mustering places where name tags and information packets were distributed and the preferred token of mutual recognition was the glass-shattering scream. Already seniors intent on savoring every minute of precious cruise time were drinking the frozen cocktail du jour, a Lingonberry Lapp Frappe, from schooners that took two hands to handle safely. Others crowded the rails of lower decks, the ones sheltered from the rain, and scanned Manhattan for a face to wave goodbye to. A combo in the Abba Show Lounge was playing heavy-metal polka.
290. oldal
A cárleány elkéredzkedett apjától, a cártól és este a szolgálólányaival és a dajkáival elment megnézni Szimeon hajóját, meg az ismert és ismeretlen állatokat. A tenger partján várta őt a legkisebb Szimeon és kérte a cárlányt, hogy ne haragudjon, de a szolgálói meg a dajkák, maradjanak a parton, s csak egyedül ő jöjjön fel a hajóra: „Olyan sokféle, szép állat van ott, megkapod bármelyiket, amelyik megtetszik! De nem tudunk mindenkinek, – dajkának, szolgálólánynak – ajándékozni belőlük." A cárlány beleegyezett és meghagyta a dajkáinak meg a szolgálóknak, hogy várják meg a parton. Maga meg felment Szimeonnal a hajóra, hogy megnézze a csodálatosnál csodálatosabb, különös állatokat. De amint a fedélzetre lépett, a hajó felszedte a horgonyt és már úszott is a kék tengeren. A cár várta vissza a cárlányt. Hazajöttek a dajkák meg a szolgálók, sírnakrínak, mesélik, mi baj történt. Éktelen haragra gerjedt a cár, azonnal üldözőbe vették a tolvajt. Felszereltek egy hajót, fölszálltak az emberek és röpült is a cár hajója a cárlány után. Ott dereng a távolban a Szimeonok hajója és utasai nem is sejtik, hogy nem úszik, hanem csak úgy röpül a cári hajó! Már a nyomukban van! Amint meglátta a hét Szimeon, hogy közel vannak az üldözők, s mindjárt elérik, a víz alá merültek cárlányostul, hajóstul. Sokáig úsztak a víz alatt és csak akkor buktak föl ismét, amikor már közel volt a hazájuk. A cár üldöző hajója három nap, három éjjel kutatta őket, de semmit nem talált és üres kézzel tért vissza.
113-114. oldal, A hét Szimeon
Alekszandr Nyikolajevics Afanaszjev: A tűzmadár 91% Orosz varázsmesék
A hajó belsejében az üres lakosztályok halálos csendje maga is drámai légkört teremtett. Az á la carte étterem kristálycsillárai természetellenes szögben függtek, de még mindig szórták a fényt, megvilágítva a francia diófa lambériát és a rózsaszín perzsaszőnyeget. A kis asztali lámpák közül jó néhány felborult, rózsaszín selyem ernyőjük mellettük hevert. Valaki az éléskamrában motozott: talán szíverősítőt keresett.
A XV. Lajos stílusú hall, óriási kandallójával csendes volt és üres. A pálmakert is kihalt – aki elhaladt mellette, alig hihette, hogy négy órával ezelőtt még választékosan öltözött hölgyek és urak üldögéltek itt, vacsora utáni kávéjuk mellett kamarazenét hallgatva. Ugyanez a zenekar most vidám dalokat zöngicsélt a fedélzeten.
105. oldal
A várépítő-korszak Toyotomi Hideyoshi (1535-1598) nevét nemcsak kőbe, falakba véste be, de a történelembe is. Az ő diktátori hatalma idején futott be az első portugál hajó Európa felől a kyūshūi kikötőbe, amely különös és megrázó élmény ma is minden japán ember számára. Ez a hajó hozta be először a lőfegyvert, a puskát a japán szigetországba. Az első szállítmány kirakása után újabbakat kívántak a hadviselő felek, s a következő hajóval már nemcsak öldöklő fegyverek, hanem szellemi hadviselők, hittérítők is érkeztek. A jezsuita-rendbeli Xavéri Szent Ferenccel szerzetespapok szálltak ki a portugál hajóról, és hozzáfogtak a lakosság megtérítéséhez – akár erőszakkal is. Kyūshū partjain rohamosan terjedt a kereszténység, s az első meggyőzöttek azonnal felemelték a puskát a buddhista papok üldözésére, a csákányokat a shintoista szentélyek lerombolására.
58. oldal