hajléktalanság fogalom

Lee Stringer – Kurt Vonnegut: Fedél nélkül New Yorkban / Beszélgetések az írásról
Erlend Loe: Naiv.Szuper.
Tove Jansson: Muminbocs és az üstökös
Steven D. Levitt – Stephen J. Dubner: Lökonómia
John Grisham: Az utca ügyvédje
Gimes Katalin (szerk.): A fagyöngyös gyilkosság
Rory Miller: Konfliktus és erőszak – A harcművészetek hatásossága valódi konfliktusokban
Bill Hicks: Love All the People
Delphine de Vigan: No és Én
Iványi Gábor: Hajléktalanok
Illisz L. László: Kurvák és gyilkosok
James Bowen: Bob, az utcamacska
Pőcze Flóra: A Moszkva tér gyermekei
Krusovszky Dénes: Mindenhol ott vagyok
Udvarhelyi Éva Tessza: Az igazság az utcán hever
Kim Hopper: Reckoning with Homelessness
Jo Nesbø: A fiú
Ron Hall – Denver Moore – Lynn Vincent: Ugyanúgy más, mint én
Leé József: Bánom is én
Saroo Brierley: Oroszlán
Rutger Bregman: Utópia realistáknak
Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők
Puzsér Róbert – Farkas Attila Márton: A jövő az, ami lenni szokott

Idézetek

PuPilla>!

Az ember képes szuperszonikus repülőgépeket és rakétákat küldeni a világűrbe, egyetlen hajszál vagy a bőr egy parányi részecskéje alapján képes azonosítani egy bűnözőt, olyan paradicsomot termeszteni, ami három hétig eláll a hűtőben, anélkül, hogy a héja megráncosodna, mikrochipen információk milliárdjait tárolni. Az ember képes hagyni, hogy emberek haljanak meg az utcán.

69. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hajléktalanság
Kuszma>!

2005-ben Utah megindította a hajléktalanság elleni hadjáratát, de ők – másokkal ellentétben – nem sokkolóval és paprikasprével támadtak, hanem a probléma gyökerét keresték. A cél: a hajléktalanok eltávolítása az utcákról. A stratégia: ingyen apartmanok biztosítása. [Lloyd] Pendleton [a Hajléktalanság Elleni Akciócsoport igazgatója] a 17 legnyomorúságosabb helyzetben lévő utcán élő emberrel kezdte a terv megvalósítását. Két évvel később, amikor mindnyájuknak sikerült lakhelyet találni, a programot fokozatosan kiterjesztették. Nem számított, hogy volt-e valakinek priusza, drogfüggő volt-e, vagy nyakig el volt adósodva: Utahban mindenkinek joga volt ahhoz, hogy fedél kerüljön a feje fölé.
A program világraszóló sikert aratott. Míg a szomszédos Wyomingban 213%-kal nőtt az utcán élők száma, addig Utahban 74%-kal csökkent a tartós hajléktalanság. […]
Az ingyenes lakhatás támogatása valójában csodákat művelt. A közgazdászok számításai szerint egy hajléktalan átlagosan 16 670 dollárjába került a kormányzatnak (rendőrségi, bírósági költségek, szociális szervezetek ráfordítása), míg az apartman biztosítása a tanácsadó fizetésével együtt is kijött 11 000 dollárból.

79-80. oldal

Rutger Bregman: Utópia realistáknak Garantált alapjövedelem? 15 órás munkahét?

Kapcsolódó szócikkek: 2005 · hajléktalanság · Utah · Wyoming
17 hozzászólás
vargarockzsolt>!

Nagy Bandó András:
Én nem néztem az okokat, csak azt, hogy a hajléktalanokon segíteni kell. Én az embereket néztem, és csak azt a célt láttam, hogy onnan kerüljenek el, ahol veszélyeztetve vannak, ahol nem lehet élni, a Déli Pályaudvar nem alkalmas arra, hogy ott éljenek, és az utasoknak se jó, a vasútnak se jó. Fogalmam sem volt, hogy hol a végcél, csak azt tudtam, hogy mindennap van egy újabb cél, amit el kell érni.
Abban az időben nagyon is kockázatos volt. Sokan úgy ítélték meg, hogy csak népszerűsíteni akarom magamat. Anyáztak, egy asszony le is köpött a Déliben, de ezek engem nem zavartak, mert azt mondtam, hogy a butaság az egy másik probléma, most a hajléktalanságot oldjuk meg, a butaságot majd valami más alkalomkor.

28., 31. oldal I/3/A néptribun (Nagy Bandó András)

Ross>!

VERS (LAK)CÍM NÉLKÜL

Nincs ajtóm,
nincs hová belépned hozzám, barátom,
sem ablakom, melyen át kilátsz,
s amin az eső kintről kaparász
csendes vasárnap délutánon.

Életem maga a megnyitott tér,
s az eső a nyakamba csorgás –
palackba zárt, tablettás boldogság segít,
ha rám tör a szorongás.

Falak nélküli sorsom szobáján
akárki – megvetőn, közönnyel
kopogtatás nélkül jár át.

Számukra mit sem jelent, tudom:
fájdalmam, önérzetem, dacom.

Egy célom volt, a megtartó felejtés.
De kell, legyen valahol menekvés
túlélni. Mit is? Már magam sem tudom.
Templomba járok. Imádkozom.

22. oldal

Leé József: Bánom is én Összegyűjtött versek 2004–2014

Kapcsolódó szócikkek: hajléktalanság
Chöpp>!

Vele szemben egy hajléktalan ül és olvas. Az összes szatyra mellette hever a földön. Legalább tizenöt. Ruhája csupa rongy. Könyvet olvas, aminek a címe: Economic science.
A liftbeli nőnek az oslói szállóban igaza volt, amikor azt mondta, hogy a világ bonyolultabb, mint ahogy én gondolnám.

162. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hajléktalanság
mate55>!

– A hajléktalanok nem tudják, miként hallathatnák a hangjukat. Senki nem figyel oda rájuk, senki nem törődik velük, és ők maguk sem hiszik, hogy segít rajtuk valaki. Így hát, amikor megpróbálják elintézni, hogy mondjuk a nekik járó segélyt megkapják, felemelik ugyan a kagylót, de képtelenek érdemben bármit is elérni. Azt mondják nekik, hogy tartsák a vonalat, aztán várhatnak ítéletnapig. Nem hívja őket vissza senki.

59. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hajléktalanság
Ross>!

GONDOLATOK A NINCSTELENSÉGRŐL

Ma már tudom, mit ér a nincs.
Ma már, mikor
a van rég elkerül.
S csak az maradt:
el kell viselnem, emberül.

Igen, tudom, mit ér a nincs.
Hogy lehet mégis drága kincs,
ha nincs ugyan,
de volt – egyszerre elveszett,
megőrzi azt a képzelet,
feledni többé nem lehet.

S tudom mit ér,
mért fáj a nincs,
ha nincs, és nem is volt soha,
még álomnak is csak ostoba.
Sorsom. Törvény. Isten szava,
hogy nincs, nem volt, el sem jöhet,
hiány – nem pótolja a képzelet:
nekem még ennyim sem lehet.

83. oldal

Leé József: Bánom is én Összegyűjtött versek 2004–2014

Kapcsolódó szócikkek: hajléktalanság
ddani>!

Minden évben, amikor megérkezik a hideg idő, a politikusok és a média látványosan szembesülnek a hajléktalanság problémájával, és úgy beszélnek róla, mintha egy hirtelen beütő természeti katasztrófáról lenne szó

93. oldal Torz elismerés

Udvarhelyi Éva Tessza: Az igazság az utcán hever Válaszok a magyarországi lakhatási válságra

Kapcsolódó szócikkek: hajléktalanság
Gyuris>!

Ez egy szubkultúra, a hozzá tartozó életmóddal. Az 1980-as évek elején egy szociológiai projekt részeként rövid időt „hajléktalanként” töltöttem, menhelyeken húztam meg magam, a misszióknál ettem, és csavarogtam. Miközben Ronald Reagen a képernyőkről állította, hogy a hajléktalanok maguk választják a hajléktalanságot, én a saját szájukból hallottam ugyanezt.
Azt mondták, hogy minden kötelezettség – állás, jelzálogfizetés vagy család – csak a rabszolgaság egy formája. Hogy marhaság dolgozni, ha mások hajlandóak adakozni, és adakoznak is, ha kéred őket. Mindegy volt, hogy jótékonyság, lejmolás vagy kormányzati segítség formájában – az okosok pénzt kaptak, a hülyék meg adakoztak.

127. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hajléktalanság
Sippancs P>!

Néha az ivás és a drog juttatja az utcára az embereket. De ha addig nem ittak vagy drogoztak, majd fognak, amint utcára kerülnek, ahogy én is. Nem szórakozásból. Hanem hogy ne szenvedjenek annyira. Hogy elfelejtsék, mindegy, hány „bűntársra” akadunk az utcán, úgyis mind egyedül vagyunk.

98. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hajléktalanság