hajléktalan személy
Idézetek
Fejből tudom a járda repedéseit
a megállótól idáig. Az a hajléktalan
mindig ugyanott álldogál a sarkon,
számontartja, hogy ki mikor és
kivel jár el erre. Mi vagyunk a kedvencei,
de ő is látja, hogy egy ideje egyedül jövök.
Így telik az idő. Ugyanott áll. Köszönök,
köszön. Teljes másodpercekig nézzük
egymást, magunkban mindketten
megállapítjuk, hogy napról napra egyre
szarabbul néz ki a másik.
54. oldal November 71.
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Nemrégiben Rozi lányommal sétáltunk a Pozsonyi úton. Egy hajléktalan összehúzott szemmel méregetett, nyilván azt nézte, én vagyok-e az én. Nagyon le volt pusztulva szegény, lassan, öregesen vánszorgott, aztán megállt, mintha mondani akart volna valamit. Mi is megálltunk, és biztatásképpen rámosolyogtam. Ő nézett, aztán fejcsóválva csak ennyit mondott: „De geci vén lettél te is!”. És öröm suhant át az arcán, hogy lám, mégiscsak van igazság a földön, hiszen nemcsak ő, hanem én is.
160. oldal ("A halál is csak egy ember")
Mert milyen világ az, ahol fajvédő bajtársak könyveket égetnek?
Milyen világ az, ahol Horthy Miklósnak nagy pompával szobrot emelnek?
Milyen világ az, ahol hagyományőrzés örvén kirekesztő, kisebbségellenes, náci ideológiát hirdetnek?
Milyen világ az, ahol a politikai elit hazudik reggel, délben és este?
Milyen világ az, ahol a tüntetők szemébe lövetnek?
Milyen világ az, ahol a hajléktalanokat kitiltják a közterületekről, és börtönnel fenyegetik őket azért, mert nincs hol aludniuk?
Milyen világ az, ahol már a szegénység is bűn?
Milyen világ az, ahol „Zsidók! Az egyetem a miénk, nem a tiétek!” feliratú matricák virítanak az ajtókon?
Milyen világ az, ahol származás és pártszimpátia alapján listázzák a diákokat?
Milyen világ az, ahol lejárató kampányt folytatnak a filozófus Heller Ágnes ellen?
Milyen világ az, ahol háborús bűnösöket éltetnek a futballmeccseken? Ahol Auschwitzba induló vonatról dalolnak, és nyomatékul szappant mutogatnak az első sorokból?
Milyen világ az, ahol a rendőrség „bűncselekmény hiányában” nem indít nyomozást a Ferencváros–MTK futballmérkőzésen látható, „In memoriam Csatáry László” feliratú molinó ügyében?
101-102. oldal, Oly korban éltem én e földön... (Kalligram, 2015)
Bélánénak hívják, és szerinte nincs is másik keresztneve, azért nevezzük Béla néninek, és kábé százhúsz évesnek néz ki, de arra, hogy valójában mikor született, már nem emlékszik.
109. oldal
Amióta csak ezen a pályán vagyok, rengeteg hajléktalannal ismerkedtem meg, és ha bárki kitalál valamit, amivel segíthet rajtuk, számíthat a támogatásomra.
231. oldal
Különben ez a hajléktalan dolog is azok közé tartozik, amiről, amíg otthon laktunk, legfeljebb csak hallottam, de az teljesen más, mint látni, hogy tényleg ott fekszenek az utcán meg a padokon, és hogy mindenki úgy megy el mellettük, mintha ez tök normális lenne. Mint a kosz az utcákon meg a pisiszag a kapualjakban.
35. oldal
Natalja elbűvölőnek, egyszersmind megdöbbentőnek találta az idősebb fiút, s mint minden csavargóban, benne is a társadalom elleni élő vádiratot látott, két lábon járó emberi tragédiának tekintette. Nataljának szilárd elvei voltak. Egy járművön egyszer egyedül maradt egy orrfacsaróan büdös, a szemközti ülésen alvó alakkal. Aprókat lélegezve a helyén maradt, küzdött a rohamokban rátörő hányingerrel, s csak egy hajszál választotta el attól, hogy sírva fakadjon. Ez az ember orosz, mondta magában. Ez az ember a testvérem.
Először hasonlóan érzett Romocska iránt is, de aztán a megjelenése és szaga okozta megdöbbenés elmúlt, idegenkedése alábbhagyott. Romocska emberi lényként hallatlanul vonzó volt, igazi egyéniség. A megjelenés, döntötte el magában egy napon Natalja, nem megbízható jelzése mindannak, ami a fiút jellemzi, sőt igazából egy kicsit teátrális. Egyfajta álruha, jelmez, még ha nem annak szánták is.
240-241. oldal