Hádész / Pluto személy
Hadész (legkorábbi ismert alakban Aidész, görögül ᾍδης [Hadész] vagy Ἅιδης [Aidész], „láthatatlan”) az alvilág istene, a holtak ura a görög mitológiában.
Forrás: wikipédia
Idézetek
– Még egyszer elmondom – kötötte a lelkére Hádész. – Előkészítek neked egy termet a palotámban arra az esetre, ha nem élnéd túl a küldetést. Mit szólnál, ha szerzetesek koponyái díszítenék a lakosztályodat?
– Most én sem tudom, komolyan beszélsz-e.
Hádész halványulni kezdett, de a szeme tovább csillogott.
– Akkor talán nem is különbözünk annyira egymástól.
148. oldal, XIV. Nico
– […] De vigyázzatok! Hádész nem díjazza, hogy halottakat támasztok fel. Amikor legutoljára használtam a bájitalt, az Alvilág ura bepanaszolt Zeusznál, aki halálra sújtott egy villámmal. BUMM!
Leo összerezzent.
– Ahhoz képest egész jól néz ki.
– Á, végül felépültem.
332. oldal, XXXVI. Leo
Nico hátrafordult. Egy éve még szívinfarktust kapott volna, ha az apja hirtelen megjelenik mellette. Mostanra azonban megtanulta, hogyan küzdje le a félelmét és a vágyat, hogy tökön rúgja az apját, aztán elszaladjon.
143. oldal, XIV. Nico
– […] A lényeg a következő: azért siettünk az olimposziak segítségére, mert te meggyőztél, hogy ne játsszam tovább a sértődöttet. Most én is ugyanezt tanácsolnám neked. A gyerekeim ritkán boldogok. És… és szeretném, ha te lennél a kivétel.
Nico az apjára meredt. Nem tudott mit kezdeni a hallottakkal. A legabszurdabb dolgok fölött is könnyedén napirendre tért. Kísértethordák, varázslabirintusok, árnyékutazás, csontkápolnák. De hogy az Alvilág Ura ilyen kedvesen beszéljen vele? Na ne! Ez képtelenség!
147. oldal, XIV. Nico
– Pluto követe, Hádész fia… – vonta össze a szemöldökét Michael –, akárhogy is hívnak, ellenséges kém vagy. Parancsot kaptam, hogy kísérjelek a kivégzőhelyre.
– Na, azt próbáld meg! – felelte hűvösen Nico.
Ez olyan abszurd beszólás volt, hogy akár humorosnak is nevezhetnénk. Nico több évvel fiatalabb, tizenöt centivel alacsonyabb és húsz kilóval könnyebb volt Michaelnél.
345. oldal, XXXVII. Reyna
– Apa egyszer meglepett egy ajándékkal – szólalt meg. – Egy zombival.
– Mivel? – meredt rá Reyna.
– Jules-Albert-nek hívják. Francia.
– Egy… francia zombi?
– Hádész nem egy mintaapa, de néha őt is elfogja ez a szeretnék többet megtudni a fiamról érzés. Szerintem a zombival próbált kiengesztelni. Azt mondta, Jules-Albert lesz a sofőröm.
Reyna szája megremegett.
– Egy francia zombi sofőr.
Nico is érezte, milyen röhejesen hangzik, amit mond. Soha senkinek nem beszélt Jules-Albert -ről; még Hazelnek sem. De azért folytatta:
– Hádész a fejébe vette, hogy, izé, viselkedjek modern tinédzserhez méltón. Szerezzek barátokat. Ismerjem meg a huszonegyedik századot. Valahonnan megtudta, hogy a halandó szülők sokat kocsikáznak a gyerekeikkel. Ő ezt nem engedhette meg magának, így került a képbe a zombi.
– Aki elvisz a plázába – mondta Reyna. – Vagy hamburgerezni.
– Gondolom. – Nico kezdett lecsillapodni. – Hiszen úgy tudsz a leggyorsabban barátokat szerezni, ha egy francia akcentussal beszélő rothadó tetem furikáz ide-oda.
274. oldal, XXIX. Nico
Most látogassunk el az Alvilágba, és nézzük meg, mi újság kedvenc halálistenünkkel, a gyépés Hádésszal.
142. oldal
"I bet Hades doesn’t pay you well enough for such hard work.”
“Oh, you don’t know the half of it. How would you like to babysit these spirits all day? Always ‘Please don’t let me be dead’ or ‘Please let me across for free.’ I haven’t had a pay raise in three thousand years. Do you imagine suits like this come cheap?”