háborús bűn fogalom

Vagy a háborús bűnök elkövetése miatti felelősségre vonhatóság is olyasmi, amiről a győztesek döntenek? Kételkedett abban, hogy ennek a háborúnak a legtöbb bűnöse bármikor is bíróság elé kerülne. Akik a leendő győztesek oldalán állnak, azokat hősként fogják dicsőíteni, a bűneikről pedig példamutató cselekedetekként emlékeznek majd. Világszerte utcákat és vasútállomásokat neveznek majd el olyan emberekről, akiket mások háborús bűnösöknek tartanak.

209. oldal

A nemi erőszak vérlázító módon a világ számos részén a hadviselés szisztematikus eszközének számít, ami szomorú alkalmat teremtett a tudatosság felkeltésére. Ennek eredményeképpen a nemi erőszakot ma már nemzetközileg az emberi jogok megsértéseként definiálják, a nők és gyerekek elleni bűncselekményeket pedig (legalábbis elvben) ugyanolyan fajsúlyúnak tekintik, mint más háborús bűntetteket.

Bertie Trevor őrnagy szeptemberben így írt haza, dicsérve a sportszerű ellenfelet: „Harcoltunk a gárdisták ellen… nem is egyszer… A németek (úgynevezett) kegyetlenkedése a sebesültekkel erősen eltúlzottak.” A New Statesman kételyeit fejezte ki a civilekkel szemben elkövetett gaztettekről szóló mesékkel kapcsolatban: „Úgy tűnik, mindig ugyanaz a nóta: ha az ellenség nem követ el atrocitásokat, akkor ki kell találni, hogy gyűlölni lehessen őket, mert az ellenséget gyűlölni kell”. Bernard Shaw megvetően hasonlította az újságok német atrocitástöténet-handabandázását „egy haldokló sebesült harcos morfium utáni lármázására”.
[…]
Európa-szerte mind a mai napig sokan hiszik, hogy a német háborús bűnökről szóló állítások valójában gyenge lábakon állnak. A vita összefonódott azzal a háború utáni brit liberális meggyőződéssel, hogy az összes hadviselő fél osztozik a erkölcsi és politikai felelősségben a bekövetkezett katasztrófáért, és egyformán vétkesek az emberiség elleni bűntettekben.
A modern kutatás azt igazolja, hogy bár a kegyetlenkedésekről szóló néhány sajtójelentés koholmány volt, a német hadsereg Belgiumban és Franciaországban valóban módszereset vétett az emberiesség ellen. Brit és francia katonák időnként mint kémeket végeztek ki ártatlan francia és belga civileket, de olyan dokumentumok, sőt még csak vádak sem merültek fel a nyugati szövetségesekkel szemben, amelyek emlékeztetnének a német mészárlások méretére. Az állítólagos franc-tireurök veszedelmétől megszállott vilmosi hadsereg nagy számban gyilkolt le civileket és túszokat.

268-269. oldal (GABO, 2014)

Zimmer egysége folytatta a letartóztatásokat. Elsősorban bujkáló zsidókat fogtak el, de voltak köztük cigányok és zabrálók is – mindennapossá váltak a nyilvános akasztások. A tereken, a fontosabb utak kereszteződéseiben, de még a parkokban is akasztott emberek lógtak gyászos fürtökben. Bámészkodók és hozzátartozók kis csoportja állt vagy térdelt és jajgatott alattuk, mint száz és száz apró Golgota-kép.

25. oldal, A film forog tovább

A XX.század első fele sajátos képletbe foglalható: I. világháború + Trianon + II. világháború + Nürnberg = a katonatudatok disszociációja. Az I. világháborút követően az osztrák-magyar tisztek katonacsászári apatudata, Trianon következtében etnikai/nemzettudata, a II. világháború során a stratégia alkotó tudata és végül Nürnbergben a katonai kaszt hivatástudata szenvedett traumát. Ez utóbbi esetben együtt vált háborús bűnössé a politikus, a katona és a bankár. Először libbent fel a fátyol a politikai hatalom természetéről, történetéről, ami megerősítette Karl Popper értékelését, amely szerint az nem más, mint a nemzetközi bűnözés és tömeggyilkosságok története – igaz, hozzátartoznak az ezek felszámolására irányuló kísérletek is –, ezt a történelmet tanítják az iskolákban, hősként magasztalva a legnagyobb bűnözők némelyikét.

116. oldal, V. rész - Összefoglalás (Masszi, 2003)

A háború kegyetlen kártevése éppen abban áll, hogy megismételhetetlen értékeket pusztít el emberéletben, műalkotásban, történeti értékekben egyaránt. Alighanem helytelen lenne azt szuggerálni magunknak, hogy ezek a szellemi értékek pótolhatók. Ezzel csak a háború borzalmának tudatát csökkentenénk.

130. oldal

Erwin Strittmatter, a novelist of rural themes, it is discovered in the 1990s, served during the Second World War in the 18th Regiment of the S.S. police, deporting Jews from Athens, then lived briefly in Poland as a guard of the Kraków ghetto, then, after taking some courses in anti- Partisan warfare, went to Slovenia. When the Berlin Wall is erected, Erwin Strittmatter becomes an informer for the Stasi, while his writing becomes increasingly permeable and popular.