Háború személy
Idézetek
A négy lovas, kinek vágtája megelőzi a világ pusztulását, Halál, Háború, Éhínség és Dögvész néven ismeretes. De a kisebb jelentőségű eseményeknek is megvannak a saját alakjai: példának okáért a közönséges megfázás négy lovasa Tüsszentés, Torokkaparás, Orrlyukégés és Zsebkendőhiány, a munkaszüneti napokat megelőző napoké pedig Vihar, Szél, Jégverés és Tömegnyomor.
322. oldal (Delta Vision, 2010)
– Nem lehet, hogy most egy sört szeretnék? – próbálkozott a Háború.
– Te nem szereted a sört, drágám.
– Nem?
– Nem, az csak bajt hoz rád.
– Ó! És mi a véleményem a brandyről?
– Ki nem állhatod a brandyt, drágám. A különleges zabpehelyitalodat szereted a vitaminokkal.
– Ó, tényleg – felelte a Háború gyászosan. – Már el is felejtettem, hogy azt szeretem. – Bátortalanul a Halálra pillantott. – Elég finom – mondta.
272. oldal (Delta Vision, 2012)
Háborúné egykor valkűr volt, jutott a Halál eszébe. Ez is egy ok arra, miért kell nagyon vigyázni a csatatéren.
– Téged még soha nem kísértett meg a házasság gondolata, öregfiú? – kérdezte a Háború, amikor a felesége kiment.
NEM. EGYÁLTALÁN NEM. SEMMIKÉPPEN.
– Miért nem?
A Halál megdöbbent. Ez olyan volt, mintha egy téglától kérdeznék, nem érdekli-e a fogászat. Ennek a kérdésnek egyszerűen nem volt értelme.
272-273. oldal (Delta Vision, 2012)
– Téged még soha nem kísértett meg a házasság gondolata, öregfiú? – kérdezte a Háború, amikor a felesége kiment.
– NEM. EGYÁLTALÁN NEM. SEMMIKÉPPEN.
– Miért nem?
A Halál megdöbbent. Ez olyan volt, mintha egy téglától kérdeznék, nem érdekli-e a fogászat. Ennek a kérdésnek egyszerűen nem volt értelme.
272-273. oldal
A Háború nagy, papírborítású csomagot halászott elő nyeregtáskájából.
– Lássuk csak, miből élünk… hm, úgy tűnik… tojásos-snidlinges, csirkefalatos és sajtos-uborkás közül választhatunk.
LENYŰGÖZŐ DOLGOKAT KÉPESEK KÉSZÍTENI MANAPSÁG SZENDVICS CÍMEN.
– Ó, és sonkás meglepetés!
CSAKUGYAN? MI LEHET MEGLEPŐ EGY SONKÁBAN?
– Nem tudom. Gondolom, elég nagy meglepetést jelent a disznó számára.
330. oldal
A látóhatár közelében valahol vihar morajlott.
– Én, öö, most mennem kell – szabadkozott Széltoló.
NE KEVEREDJEN EL! – figyelmeztette a Halál, miközben a varázsló eliszkolt.
– Különös figura – vélte a Háború.
AZZAL, HOGY Ő IS ITT VAN, MÉG A BIZONYTALAN IS BIZONYTALANABBÁ VÁLT. ÉS ÉN MÉG EBBEN SEM VAGYOK BIZTOS.
330. oldal (Delta Vision, 2010)
A Halál lenézett.
– EZ MINDIG FELBOSSZANT – mondta. – ENNYI ERŐVEL AKÁR EGY FORGÓAJTÓT IS FELSZERELHETNÉK IDE.
– Azon töröm a fejem, mit is akarhattak – töprengett Dögvész.
– Halvány fogalmam sincs róla – felelte Háború. – Viszont a játék jópofa.
– Az – értett egyet Éhínség. – Szerintem ellenállhatatlan.
– VAN IDŐNK MÉG EGY ROBAJRA – kongta a Halál.
– Robber – javította ki Háború.
– MI ROBBER?
– Robbernek hívják – magyarázta Háború.
– AHA ROBBER – mondta a Halál. Felpislantott az új csillagra, némileg zavarban, hogy mit is jelenthet.
– AZT HISZEM, VAN MÉG ANNYI IDŐNK – ismételte, egy kicsikét bizonytalanul.
116-117. oldal, (Cherubion, 1998)