gyűrű tárgy
Idézetek
Reyna leült és egy gyűrűt rakott az asztalra. Egy ezüstkarikát, amelyre ugyanazt a kardot és fáklyát vésték, amilyen Reyna tetoválása volt.
– Tudod, mi ez?
– Az anyád jele. Akarom mondani, a harc istennőjéé. – Megpróbált visszaemlékezni a nevére, de nem akart hülyeséget mondani. De a Bolognához hasonlított. Vagy a szalámihoz?
Itt ülök, és a karikagyűrűmet nézem, ami valójában az eljegyzési gyűrűm volt, mert Eirin és én olyat tettünk, ami a hetvenes évek elején nem számított politikailag korrektnek: eljegyeztük egymást.
Az arany egy sokmilliárd évvel ezelőtti szupernóva-robbanás eredménye. A gyűrű, amit viselünk, egy masszív csillag összeomlásából származik. Ennek a csillagkatasztrófának a maradványait hordjuk összetartozásunk jeleként.
Illik hozzánk, ez is ugyanolyan mélyen gyökerezik az univerzum feltételezett rétegeiben, mint mi. Hiszen minket is az az anyag alkot, ami a szupernóva-robbanások után keletkezett. Csillagpor vagyunk.
Bár talán találóbb azt mondani, hogy hullócsillagok vagyunk, tovasuhanó fuvallatok.
Suhanva átszeljük a világűrt. Aztán elporladunk.
91-92. oldal (Noran Libro kiadó, 2019)
Jostein Gaarder: Éppen jó 82% Rövid történet szinte mindenről
Mindennek a gyűrű volt az oka. Nem Fafnirtől félt Odin, mert a bamba óriás nem használta fel a bűvös szerszámok erejét a világ leigázására. Minden kincsét egy hatalmas barlangban halmozta fel, majd sárkánnyá változott, és ebben a barlangban őrizte azóta is beláthatatlan gazdagságát. Azt viszont tudta az istenek ura, hogy Alberich nem fog nyugodni, amíg a gyűrűt vissza nem szerzi, s akkor a nibelungok kincsével megnyeri az óriások szövetségét, és velük együtt, népe élén, az istenek ellen tör.
47. oldal
Na, elég az hozzá, hogy ’44 tavaszán, arra jól emlékszem, megjelentek a rendőrök a lakásunkon, és leltárba vettek mindent, az ezüsttárgyakat, belegravírozva, hogy „hálás szívvel orvosomnak”, meg ilyeneket, és anyám gyűrűjét. Két gyűrűje volt, először az egyiket. Azt betették egy kis zacskóba, és aztán mondták, hogy a jegygyűrűjét is vegye le. Erre anyám azt mondta, ezt hagyják meg. Elkezdett könyörögni, hogy ez jegygyűrű, és bele van vésve az évszám meg a férje neve. Nagyon szégyellte magát a rendőr, egy fiatal rendőr, és azt mondta, hogy ezt is muszáj. Ezután odament apámhoz, aki azért egy magyar úr volt, és azt mondta, hogy a főorvos úr is adja ide a gyűrűjét. És akkor apám kinyújtotta a kezét, sosem felejtem el, ahogy szétterpesztette az ujjait, és azt mondta, fiam, én sebész vagyok, nőgyógyász vagyok, én nem hordok gyűrűt, lehet, hogy téged is én vettelek ki az anyádból. Nem tudok gyűrűt hordani, a sebésznek nem szabad, fölsértettem volna az anyád hüvelyét.
Erre?
Vérvörös lett a pasas, és szedte össze a többi ezüstholmit a lakásban.
28. oldal
Réz Pál – Parti Nagy Lajos: Bokáig pezsgőben 96% (hangos memoár)
Karácsony