gyűjtés fogalom
Idézetek
…fél életünkben gyűjtögetünk, fél életünkben selejtezünk. Az élet minden éve, mint egy tégla. Ötvenéves koromra olyan teher, hogy nincs erőm húzni. Megértettem! Válság! Selejtezni kell. Mindent átnéztem, kidobtam a fél életemet, a fele embereket, akiket ismertem, szerettem – rokonságot, tanárokat, mindent, ami fölösleges… De te a részem vagy. Lehet, hogy a legjobb részem…
Orth miniszter olyan képet vágott, mintha inkább csókolt volna meg egy folyami békát, semmint megtegye azt, amit Rael javasolt. De hát Obi-van egyszer hallott egy huttról, aki apró porceláncsészéket gyűjtött. Az ember sosem tudhatta, hogy kiben mi rejtőzik…
120-121. oldal, 11. fejezet (Szukits Könyvkiadó, 2019)
Apám aznap még alkonyat előtt munkára talált. Most szerte a világban csavarog, „különös és egyedi értéket képviselő” tárgyakat gyűjt, majd elpostázza őket Mr. Lock-nak, aki réztáblás üvegvitrinekbe teszi őket, és rám kiabál, ha hozzájuk nyúlok, játszom velük, vagy elcsenem az azték érméket, hogy megelevenítsem A kincses sziget jeleneteit.
11. oldal
→ |
---|
Irv akkor kezdett első kiadású Dickens-köteteket és -füzeteket gyűjteni, amikor 1967-68-ban Londonban éltünk. Dickens műveinek többsége havonta jelent meg folytatásos füzetek formájában, mielőtt könyv alakban, egyben kiadták volna őket. Az évek során brit akntikváriusok rendszeresen küldték nekünk a katalógusaikat, Irv pedig mindig megnézte, hogy a listázott Dickens-művek megvannak-e már nekünk. Ami nem volt meg, azt megrendelte – persze csak amit megfizethető áron kínáltak. Sajnos a mai napig nincs egyetlen jó állapotú Karácsonyi énekünk sem, mivel ezért mindig nagyon borsos árat kérnek.
46. oldal
→ |
---|
– Azt hiszem, kezdem érteni – mondta Múmin tagoltan. – Böngész bácsi már nem bélyeggyűjtő, mindössze csak egy gyűjtemény tulajdonosa, és ez már egyáltalán nem olyan izgalmas.
– Hát nem – felelte Böngész bácsi megsemmisülten. – Egyáltalán nem. – Megállt, és feléjük fordította elkínzott arcát.
– Kedves Böngész bácsi – mondta Bájocska, és óvatosan megsimította a bácsi mancsát – , van egy ötletem. Mi lenne, ha el tetszene kezdeni gyűjteni valami mást, valami teljesen újat?
– Jó ötlet! – ismerte el Böngész bácsi. De még mindig búskomor volt az ábrázata, mert úgy vélte, hogy ekkora szomorúság után nem lehet csak úgy egyszerre felvidulni.
22-23. oldal, Első fejezet