gyógyítás fogalom
Idézetek
Az ősi hiedelem szerint ide-oda vándorló betegségdémonok, halottak lelkei, testbe búvó állatok, természeti erők, nap, hold, csillagok, szél vagy Isten büntetése okozzák a betegséget. Ahhoz, hogy meg lehessen gyógyítani, fel kell ismerni az előidéző okot, az eredetet. A gyógyítás valójában ellenvarázslat, melynek alapja a kimondott szó bűvös hatása, a szó varázserejébe vetett hit. Aki „tudja a szót”, felhasználhatja erejét. Az ima a szó hatalmára épít, mely viszont a szó hangalakjához fűződik. Maga az elmondás idézi föl a varázserejét, mellyel az istenség, szellem, rontó démon stb. kényszeríthető a kérelem, sokszor parancs erejű felszólítás teljesítésére. A gyógyítás elve analógián, azaz hasonlóságon alapul, az egyszer már megtörtént eset fölidézésén; az eurázsiai általános hagyomány szerint, ahogy az istenek, az istenség életében sikerült a gyógyulás, úgy következzék be az adott helyzetben is. […] Az epikus részt lassan mondják, míg a ráolvasó részt gyors, egyhangú, hadaró stílusban, elvétve kántáló-éneklő lejtéssel. Előfordul, hogy az epikus rész elmarad, s csak az utóbbi főrész él. Ennek alapján különböztethetünk meg kiparancsoló, elküldő, tiltó típusú, ismétlődő szerkezetű ráolvasásokat. Ugyanis a betegséget, mint jeleztük, megszemélyesített ártalmas szellemnek, démonnak tekintik, s elküldik lehetetlen feladatok elvégzésére, vagy visszairányítják oda, ahonnét jött: kőbe, sziklákra, tengerfenékre, állatba, fába stb., lehetőleg oda, ahol nem tud ártani senkinek.
97-98. oldal (Kalligram, 1999)
Erdélyi Zsuzsanna (szerk.): Hegyet hágék, lőtőt lépék 98% Archaikus népi imádságok
Mindig győződj meg arról, hogy érted-e a mozgatórúgóit annak az embernek, akivel dolgozol. Nem a te hibád, ha valaki nem akar meggyógyulni. Mivel a gyógyítás úgyis a Teremtőtől érkezik, és nem tőled, felesleges bűntudatot érezned vagy hibáztatnod magadat azért, mert valaki nem akar meggyógyulni.
188. oldal – Valaki másért élni
Vianna Stibal: ThetaHealing 86% Egy kivételes energiagyógyászati módszer bemutatása
Öltöztette, megvetette ágyát, tálcán vitte be a reggelijét, hársfateát itatott vele idegnyugtatónak, kamillát, ha fájt a gyomra, citromot, hogy bőre áttetsző és hamvas maradjon, rutafőzetet készített neki, ha az epéje bántotta, és mentát, hogy üde legyen a lehelete […]
89. oldal
A georgiai határ felé egy olajhoz hasonló forrás buzog fel a földből nagy bőséggel, olyannyira, hogy egyszerre száz hajórakományt lehetne vele megtölteni. Ez az olaj étkezéshez nem használható, de jól ég, és amellett alkalmas rühes emberek és tevék bedörzsölésére, mert elmulasztja a fekélyeket és kiütéseket. Az emberek messze földről eljönnek az olajért, mert a környező országokban olaj sehol sem található.
56. oldal, Első könyv, 3. fejezet - Nagy Örményország leírása (Gondolat, 1963)
Saint-Germain ételeinek fő alkotórésze a zabliszt volt, amelyet Yidam maga őrölt kis kézi malommal hol durvábbra, hol finomabbra. Sót keveset használt. Mézet, citromot, tejet annál többet. A zsiradék, amellyel főzött, tiszta növényi olaj volt. Friss vaj és sok nyers gyümölcs egészítette ki a menüt, amelynek fogyasztásához én is szívesen csatlakoztam, mivel szüleim házában megszoktam a hús nélküli, egyszerű étkezést. Azért térek ki erre részletesebben, hogy rámutassak: a régebbi korok alkimistái mennyire ismerték a helyes étkezés szabályait, a vitaminok szerepét, és már akkor állították, hogy a diétának döntő szerepe van csaknem minden betegség megelőzésénél és gyógyításánál. Rochard, akit 230 évvel ezelőtt szolgáltam, szintén hústalanul étkezett, nyers gyümölcsöt, tejtermékeket fogyasztott, és betegeinek diétát rendelt. A gyógyszer, amellyel ezenfelül ő is éppúgy, mint Paracelsus, Trismosin, Albertus Magnus, Sendivogius vagy Saint-Germain támogatta, frissítette, küzdőképessé edzette a beteg szervezetét: a természet gyógyerejének sűrített esszenciája, a regenerációnak mély tudással és intuícióval ellesett titka volt.
291. oldal, Harmadik könyv - A főnixmadár fölrepül; A múlt első követe (Édesvíz, 2017)
Szepes Mária: A Vörös Oroszlán 87% Az örök élet itala
Történeti szempontból az orvostudomány a modern társadalomban az orvosi értelemben vett kór gyógyítását jelölte meg hivatásaként, tekintet nélkül a betegségre, vagyis arra, hogy a beteg hogyan éli meg a kórt. A betegek, amennyiben elfogadják a problémájuk ilyenfajta szemléletét, hallgatólagosan belemennek abba, hogy egészségi állapotukkal kapcsolatos érzelmeikről tudomást sem kell venni – vagy legalábbis lényegtelennek minősülnek, míg a probléma fennáll. Ezt a viszonyulást megerősíti az az orvosi modell, amely elveti, hogy a lélek érdemben befolyásolhatná a testet.
Ugyanakkor létezik egy ellentétes, de nem kevésbé meddő ideológia, miszerint az ember a legpusztítóbb nyavalyából is kigyógyíthatja magát pusztán önboldogítással, pozitív gondolatokkal, netán valamiképpen hibáztatható azért, hogy egyáltalán megbetegedett. A frázisok a hozzáállás mindenhatóságáról széles körben gerjesztettek zavart és félreértést abban a tárgyban, hogy a kórra mennyire hathat a lélek, s ami még rosszabb, bűntudatot keltettek, elhitetvén az emberekkel, hogy betegségük valami erkölcsi botlás, lelki hitványság jele.
Az igazság valahol félúton van.
248-249. oldal Lélek és orvoslás
– Manapság elborzadva gondolunk arra a korra, amikor boszorkányokat égettünk. Hiszem, hogy eljön még a nap, amikor elborzadunk a gondolatra, hogy valaha felakasztottunk bűnözőket.
[…] Tegyük fel, hogy minden csak mirigykiválasztás kérdése. Az egyik mirigyből egy kicsit sok jutott, a másikból kevés – és íme, itt a gyilkos, a tolvaj, a megrögzött bűnöző. Clement, én hiszem, hogy eljön az idő, amikor elborzadva gondolunk a hosszú évszázadokra, amikor erkölcsi fenyítést alkalmaztunk, vagyis egyszerűen azért büntettünk embereket, mert betegek, amiről a szerencsétlenek maguk tehetnek a legkevésbé. Nem akasztanak fel senkit azért, mert tüdőbajos.
– Nem veszélyes a közösségre nézve
– […] vegyük azt az embert, aki azt hiszi magáról, hogy ő a kínai császár. Senki se mondja, hogy micsoda gonoszság. Elfogadom, amit a közösséggel kapcsolatban mond. A közösséget védeni kell. Csukjuk be az ilyen embereket egy olyan helyre, ahol nem árthatnak senkinek […] Persze nem várom el, hogy egyetértsen velem abban, hogy „bűn” nem létezik de tartom annyira széles látókörű embernek, hogy fontolóra vegye ezt a lehetőséget.
– Merőben ellenkezik a közfelfogással – mondtam.
– Igen, mert a közfelfogás szűk látókörű, önelégült egyedek felfogásából összegződik, akik a legnagyobb könnyedséggel ítélnek olyasmiben, amiről a leghalványabb fogalmuk sincs. Én őszintén hiszem, hogy a bűnözés az orvos hatáskörébe tartozik, nem a rendőrébe és nem a lelkészébe. A jövőben talán nem is lesz ilyesmi.
– Mert kigyógyítják?
– Mert kigyógyítjuk.
[…]
– Szörnyűségeket mond!
– Dehogyis… csak magának új. Márpedig az új igazságokkal szembe kell nézni. Alkalmazkodnunk kell. Csak néha… néha nagyon nehéz.
142-145. oldal