gyermek fogalom

Anyámnak,
hamisítatlan szürke hajáért,
amelynek nem egy szálát nekem
köszönheti

(ajánlás)

A gyerekeknek általában van jellemük, csak a felnőttek kinevelik belőlük.

59. oldal (Magvető)

– Azért kényeztetjük el az unokáinkat, mert általuk bocsánatot kérhetünk a gyerekeinktől.

77. oldal

(A gyerekember időnként sokkal, de sokkal eszesebb, mint a döbbenetesen tompa agyú felnőttek.)

40. oldal (Ulpius, 2010)

Mert ez a szülő feladata: vállnak lenni, ahová a gyerekek kiskorukban felülhetnek, hogy lássák a világot, nagyobb korukban felállhatnak, hogy elérjék a felhőket, olykor-olykor pedig rátámaszkodhatnak, ha elbizonytalanodnak. Bíznak bennünk, míg minket összetör a felelősség, mert még nem jöttek rá, hogy fogalmunk sincs, mit művelünk.

31. oldal

A gyerekek úgy gondolkoznak, hogy tárva-nyitva vannak a világra, és szerintem akkor lesznek felnőttek, amikor lassan becsukódnak.

268. oldal

Az emberek mindig azt kérdezik tőlem,: „De ezek a szabad gyerekek hogyan fognak hozzászokni az élet taposómalmához?” Én pedig azt remélem, hogy ezek a gyerekek élen járnak majd a taposómalmok eltüntetésében.

130. oldal

Az a szeretet, amit a szülők éreznek a gyerekeik iránt, különleges. Mindenki más esetében van egy pillanat, amikor elkezdjük megszeretni – de a gyermekünkkel más a helyzet. Őt már akkor is szerettük, amikor még nem is létezett. Minden anyát és apát sokkol, hogy amikor gyerekük lesz, milyen elsöprő erővel önti el őket az érzelmek árja, szinte ledönti őket a lábukról. Felfoghatatlan, mert semmivel sem lehet összehasonlítani. Olyasmi, mint megpróbálni leírni valakinek, aki az életét egy sötét szobában töltötte, hogy milyen érzés a homok a lábujjak között, vagy egy hópehely a nyelvünkön. Szárnyakat bont tőle a lélek.

330. oldal