gyerekkor fogalom

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
Joanne Harris: Ötnegyed narancs
Stephen King: Az
Dennis Lehane: Sötétség, fogd meg a kezem
Joanne Harris: Bársony és keserű mandula
Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik
Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk
Eric-Emmanuel Schmitt: Ibrahim úr és a Korán virágai
Szabó Magda: Az őz
Khaled Hosseini: Papírsárkányok
Alberto Moravia: A megalkuvó
Stephen King: Az írásról
Caleb Carr: A Halál angyala
J. D. Robb: Halálos emlék
Oravecz Imre: Halászóember
Robert Merle: Mesterségem a halál
Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül
Kertész Erzsébet: Elizabeth
George R. R. Martin: Trónok harca
Fekete István: Tarka rét
Szabó Magda: Disznótor
Dea Trier Mørch: Téli gyerekek
L. M. Montgomery: A Mesélő Lány
B. S. Aldrich: És lámpást adott kezembe az Úr
L. M. Montgomery: Az arany út
Vavyan Fable: A Halkirálynő és a Kommandó
Liv Ullmann: Választások
Moldova György: Az utolsó határ
Maxie Wander: Jó reggelt, szépségem!
Dennis Lehane: A Mystic River rejtélye
Donna Tartt: A titkos történet
Nagy Franciska: Macska a zongorában
Steve Berry: A borostyánszoba
Lev Tolsztoj: Gyermekkor, serdülőkor, ifjúság
Vaszary Gábor: Ő
Nagai Kafú: Szumida
Terry Brooks: Hook
John Banville: A tenger
Podmaniczky Szilárd: Megyek egy kört az alvázon
M. Scott Peck: A járatlan út
Alice Miller: Kezdetben volt a nevelés
Déry Tibor: A félfülű
Bodor Ádám: A börtön szaga
Ivan Bunyin: Arszenyev élete
Rákosy Gergely: Latiatuc feleym…
Oroma Fiona – Schumicky Lilla – Szilasi Ildikó: A háború gyermekei
Carrie Ryan: Kezek és Fogak Erdeje
William Butler Yeats: A kelta homály
Feldmár András: Szabadíts meg a gonosztól
Kathleen Kelley-Lainé – Dominique Rousset: A globalizáció kegyetlen meséi
Katherine Webb: Örökség
Tahir Shah: Kalandozások az Ezeregyéjszakában
Persius – Iuvenalis: Szatírák
Kate Morton: Az elfeledett kert
Michael Hjorth – Hans Rosenfeldt: Ingovány
Agneta Pleijel: Lord Sohamár
Senko Karuza: Szigetlakók
Ann Aguirre: Helyőrség
François Cavanna: A Szentírás
Farkas Lívia: Ennél zöldebb nem lesz!
Wm. Paul Young: Keresztutak
Karina Halle: Sins & Needles
Riikka Pulkkinen: Igaz
Szendi Gábor: Értelmes szenvedés: a boldogság
Éles Csaba (szerk.): Színek, szerelmek, szenvedélyek
Sarah Dessen: Along for the Ride – Álom két keréken
Jaume Cabré: Én vétkem
Madeline Miller: Akhilleusz dala
Csabai László: Száraz évszak
Sarah Addison Allen: A barackfa titka
Kelló Éva (szerk.): Coaching alapok és irányzatok
Jankovics Marcell: Hangok a távolból
Andrej Nikolaidis: Mimesis / Fiam
Lundy Bancroft: Mi jár a bántalmazó fejében?
Bruce D. Perry – Maia Szalavitz: A ketrecbe zárt fiú
Matthew Stover: Töréspont
Cecilie Enger: Anyám ajándékai
Babiczky Tibor: Kivilágított ég
Hallgrímur Helgason: 101 Reykjavík
Po Bronson: What Should I Do with My Life?
Giedra Radvilavičiūtė: Ma éjjel a falnál alszom
Szabó T. Anna – Lackfi János: A nő meg a férfi
Tara Sue Me: The Exposure
Tara Sue Me: The Claiming
Nagy Gergely: Simon és Simon
Giorgia Cozza: Ingyenbaba
Csendes Nóra: Zápor utca
Elena Ferrante: Briliáns barátnőm
Karine Giébel: Csak egy árnyék
Kate Morton: A tóparti ház
Bánki György: A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról
Nádas Péter: Világló részletek
Czeglédi Nagy Eszter: Amorf mesék ébrenjáróknak
Keith Stuart: Kockafiú
Tara Altebrando: A távozás
Andrew Solomon: Alma a fájától
Afonso Cruz: Virágok
Irene Adler: Rókavadászat gyilkossággal
Lindsay C. Gibson: Érzelmileg éretlen szülők felnőtt gyerekei
Szvetlana Alekszijevics: Utolsó tanúk
Jessica Joelle Alexander – Iben Dissing Sandahl: Gyereknevelés dán módra
Elizabeth Strout: A nevem Lucy Barton
Méhes Károly (szerk.): „Nem én kések. A világ siet.”
C. J. Tudor: A Krétaember
Kaszás György: Kreativitássuli
Romain Puértolas: A kislány, aki lenyelt egy akkora felhőt, mint az Eiffel-torony
Edith Eva Eger: A döntés
Becca Prior: A sorsom te vagy
Antal Balázs: Vad
John Green: Teknősök végtelen sora
Joanna Faber – Julie King: Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje – kisgyerekes szülőknek
Nicolas Barreau: Párizs mindig jó ötlet
Robin Cook: Sarlatánok
Patricia Gibney: A hiányzók
J.D. Barker: A negyedik majom
Hank Green: An Absolutely Remarkable Thing
Todd McFarlane: Spawn: Kezdetek 7.
Edward St. Aubyn: Nincs baj / Baj van / Van remény
David Lynch – Kristine McKenna: Aminek álmodom
Ed McDonald: Éjszárny
Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek
Dan Simmons: Dermesztő nyár
Shirley Jackson: Hill House szelleme
Justin Cronin: A tükrök városa
Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors
Michael Morpurgo: Flamingó fiú
Jessica Knoll: Kedvenc nővér
Kate Morton: Az órásmester lánya
Elif Shafak: 10 Minutes 38 Seconds in this Strange World
Kylie Scott: Lies
Donna Tartt: A kis barát
Elif Shafak: 10 perc 38 másodperc
Emma Donoghue: A rokon
Megyeri Judit: Holttest az Ambróziában
Amitav Ghosh: A puskakereskedő legendája
Jen Calonita: Ne érezz, ne kérdezz!
Thomas Hardy: Távol a világ zajától
Omid Scobie – Carolyn Durand: A szabadság nyomában
Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások
John Marrs: A jó szamaritánus
Esi Edugyan: Washington Black
Herendi Kata – Szabó Eszter Judit: 20 önismereti kérdés és válasz
Viktor Pelevin: Gyengéd Érintések Művészete
Robert Galbraith: Zavaros vér
Anne Swärd: A láthatatlan menyasszony
Laura Imai Messina: Amit a szélre bízunk
Michaeleen Doucleff: Hogyan neveljünk önálló és kedves felnőtteket?
Fenyő D. György: Útikalauz a vershez
Ella Frank – Brooke Blaine: Shiver
T. M. Frazier: Lawless – Törvényen kívül
Elena Ferrante: Véletlen találatok
Douglas Preston – Lincoln Child: Vérszomj
Ella Frank: Exquisite
Kenyeres Mária: Számkivetve
Jozef Karika: Félelem
Fredrik Backman: Győztesek
Jørn Lier Horst: Holttér
Yoko Tawada: Tokió utolsó gyermekei
Frei Tamás: Puccs Moszkvában
Zsoldos Árpád – Zsoldos Adrienn (szerk.): Falvak-városok

Idézetek

robinson P>!

A legtöbb gyilkosról, akivel élete során találkozott, el lehetett mondani, hogy nehéz gyerekkora volt. Nem kaptak elég szeretetet, melegséget, intimitást és figyelmet, és ez megváltoztatta őket.

Kapcsolódó szócikkek: gyerekkor · gyilkos
Petra_c33 I>!

A gyermekkor kötelékeit erősebb szálakból szövik, semhogy egykönnyen elszakadjanak.

171. oldal - XX. fejezet (Athenaeum, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: gyerekkor · Mary
ppeva P>!

– Miért kérdi, tanár úr? Miért kérdi, milyen volt a múltam?
– Ötvenkilenc éves leszek holnap.
– Isten éltesse a tanár urat.
– És a gyerekkoromon gondolkodom. Meglehet, utoljára.
– Hogy érti ezt a tanár úr?
– Tudja, mikor múlik el végképp, Simon?
– Micsoda, tanár úr?
– A gyerekkor. Amikor az ember nem tud többé tökéletesen megfeledkezni magáról. Nem tudja magát feltétel nélkül odaszentelni valaminek. A napsütésnek, az esőnek, egy szelet vajaskenyérnek. Egy vonalnak, amelyet a papírra húz. A csákónak, amit újságból hajtogat. A nyavalyás, rongyokból készült futball-labdájának a hátsó udvaron, amit stadionnak képzel. Vagy akár a hólapátolásnak. Én már nemigen tudok így odaszentelődni. Egy könyvnek se.
– A munkába bele lehet temetkezni.
– Az más. Az munka. Én semmiségekről beszélek. Látszólagos értelmetlenségekről, kicsiségekről. Egy papírfecni, amiből kivágunk valamit. Egy vonal a homokban. Egy felhőminta. Egy izgalmasan letörött ág. Egy elgurult, aprócska alkatrész. Értéktelen, régi pénzérme, kopott üveggolyó. Ilyesmik.

223. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyerekkor
FreeAngel P>!

Az ember nem felejti el a gyerekkora tájait.

476. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alice Edevane · emlékezet · gyerekkor
Chöpp >!

… ahogy a gyerekek nőnek, zökkenőmentesen, csendben, fokozatosan, szinte észrevétlenül távolodnak el tőlünk, és egyszer csak önmaguk lesznek, nem a mi részeink többé.

340. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyerekkor
LaBelle>!

I had a very happy childhood; I just wasn't a very happy child.

25. oldal, Chapter Three (Trapeze, 2018)

Kapcsolódó szócikkek: gyerekkor
Coffee I>!

Nem szabad csodagyerekeket nevelni. Nagy korlátoltságunkban örülünk annak, ha gyermekeink időelőtt okosabbak nálunk. Mondom, badarság! Meg kell hosszabbítani a gyerekséget és a gyerekességet. Ez a hosszú élet titka. Szeretem azokat az érett, nagy embereket, kik kacagva futnak a labda után. Kik rangosan és szürkülő fejjel nem szégyenkeznek gyerekes tréfákban résztvenni. Kik örülnek karácsonyra öt-hat évtizeddel vállukon, kik számolgatják, hányszor alusznak még a gyertyagyujtásig, pedig tudják, hogy nem a kis Jézus hoz nekik valamit, hanem asszonyuk, vagy unokájuk… Tapsolni jókedvben, gyerekesen , – uram, ez a fontos. Elcsenni apró jó falatot, melyet megtiltott az udvari tanácsos orvosprofesszor. Fájdalomokozás nélkül incselkedni a kór- és kortársakkal. E mellett mindig együttérezni a gyerekekkel, megérteni őket, mert eltöröljük a korkülönbséget. Ez az élet egyetlen, igazi meghosszabbítása: meghosszabbítani a gyerekkort…

Kapcsolódó szócikkek: gyerekkor
Brigitta_Báró>!

Még csak tizenkét évesek voltunk, túl fiatalok az elmélkedéshez.

65. oldal, 6. fejezet

VargaÍriszDóra I>!

    A babaház a szokott helyén áll. Gyerekkorában ez volt számára az álmok és kívánságok színpada. Egy hölgy ül az icipici zongora előtt, mintha játszana rajta. Valahol, láthatatlan helyen, talán a bölcsőben, alszik a kisbaba-baba. A nagyobb gyerek a gyerekszobában alszik a zongoraszoba mellett.
    Gyermekkorából ismerős boldogság fogja el. A világot maga mögött hagyta az ajtó túloldalán, letérdelt, és elképzelt egy egészen más valóságot. Néha, amikor a nagymamáéknál aludt, éjjel is felkelt a babákkal játszani. Az éjszaka átalakította a szabályokat, megtörte a nappal szilárd tereit, és olyan volt, mintha a babák életre kelnének.
    Maria a matracon aludt, szuszogott, Anna vigyázott, nehogy felébressze. Magának akarta megtartani a játékot.
    Mindaddig, amíg a játék csak az övé volt, és senki más nem tudott róla, egészen addig bármi lehetséges volt. Nem telt az idő. Nem teltek az órák. A szoba és az ágy sem létezett. A hintaló sem a szoba sarkában. Valójában még ő maga sem. Szétolvadt az apró szobák árnyékában, puszta akarat volt, néha a gyermeké, néha az apáé.

37. oldal (Gondolat, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: gyerekkor · játék
VargaÍriszDóra I>!

Sírása felidézi bennem gyermekkorom minden rémképét és mumusát, minden alkalmat, amikor felébredtem a sötétben, és nem éreztem önmagam határait.
    Ellököm magamtól saját szorongásaimat, és megyek tovább. Megtalálom a szavakat.
    – Megengeded, hogy megfújjam?
    Kinyújtom a kezem. A kislány felkel, közelebb mászik a sarokból, először csak mellém, még nem jön az ölembe.
    – Gyere ide.
    Leülök a földre. Az ölembe veszem. Kis teste forró, kiverte a veríték a fájdalomtól. A dudor piroslik, körülötte, a bőr alatt, vékony piros csíkok keresztezik egymást, akár egy pókháló.
    Eszembe jut a mondóka, amit egykor anya szavalt nekem. Szavak sarjadnak a már begyógyult sebeimből, lebegnek a levegőben. A kislány hallgatja.
    Ráfújok, halkan a fülébe súgom a varázsigét, ahogy régen anya és nagymama az enyémbe.
    A kislány már nem sír. A könnyek vonala fényes és piros az arcán.
    Teljesen csendben van, maga elé néz, a sarokba, kissé a vállamhoz nyomja az arcát. Egyre súlyosabb lesz, ahogy fokozatosan elernyed az ölemben.
    Ha ennek az érzésnek színe lenne, akkor sárga lenne, némi kék beütéssel.
    Eszembe jut anya bágyadt mosolya azokban a pillanatokban, amikor az ölében ültem, és ugyanígy vigasztalt. Akkor mindezt kívülről láttam, és nem gondoltam, hogy ilyen érzés, ilyen tökéletes.
    Valami megmozdul bennem, sokkal tágasabb és fényesebb vagyok belülről, mint bármikor korábban.

142. oldal (Gondolat, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: anyaság · gyerekkor · varázsige