gyász fogalom
Idézetek
Azt hiszem, aki keresztény, azt kereszténysége szigeteli el a gyásztól, a gondtól. Az élettől. A kereszténység pajzs közöttünk meg az élet között. Várjon csak, hadd fejezzem ki világosabban magam. Ha a keresztény ember szenved… mondjuk, meghal a gyereke, a felesége… akár tudatosan, akár nem tudatosan, egyben nyugodt: hogy az élet a halál után is megmarad. Hitének ez az alaptétele. Igazában gyászolja hát, aki örökre elmúlt, vagy saját magát, mert hiszen ő volt, aki szerette az elhunytat? Lehet más így a gyász, mint nemesített önsajnálat? A keresztény ember azt hiszi, hogy életének minden tehertételét kiegyenlíti valami jó a másvilági életben. […] A kereszténység úgy árnyékolja a fényt, hogy a legnagyobb tragédia egész és egy volta, kezdete, középpontja és vége, kört záró, kibúvó nélküli hibátlansága sem mutatkozik meg olyan élesen, mint különben. Talán jó is ez, nem tudom. Talán ezért van rá olyan nagy szükség. Az ember ernyőt rak a csupasz villanykörte köré, hogy ne sértse szemét a fény.
185-186. oldal, Harmadik rész: Akiknek fizetségre nem telik, 2. fejezet (Magyar Könyvklub, 2000)
Nem tehetek róla, mondanám a gyászolóknak a híres Camus-mondatot. Amire ők persze mondhatnák a másikat: Az ember mindenképp hibás egy kicsit. Egy anyja van csak mindenkinek, ezt például már tudom. Hogy egy élete volna csak, azt még most se. Vagy legalábbis nem fogom föl a súlyát. Vagy hagyjuk ezeket, maradjunk annál, hogy: rák = test, és csak erről? Meg kicsit még Istenről. – Hát ez így nyegle.
„De miért?” „Nem tudom."
27. oldal, 2015. június 20., szombat
→ |
---|
Ez a lány! Szeret egy fiút, aki nem lehet az övé. Gyászolja az apját, és közben lélekben már készül a következő gyászra. El akarják szakítani az utolsó megmaradt családtagjától. Megszorítom a kezét, és hüvelykujjammal megsimogatom. Lassan felemeli a fejét, és a szemembe néz. A tekintetéből áradó fájdalom eszembe juttatja, miért is kell elküldenem. Több oka is van. Az anyukája. A munkám. A jó híre. Az én jövőm. Caulder jövője. Az ö jövője. Helyesen kell cselekednünk. Felelősségteljesen. Mindezek mellett csak egyetlen érvem van amellett, hogy itt tartsam: szeretem. Ez az egyetlen okom rá, és ez is helytelen. Ha folytatom ezt a valamit, ami köztünk zajlik, az a legnagyobb önzőség lenne a részemről. Kockára tennék mindent; amiért dolgoztam, és mindenkit, akit szeretek, csupán a saját vágyaim miatt. Elengedem a kezét.
– Menj haza, Layken! Anyukádnak szüksége van rád.
Azzal hátat fordítok neki, és otthagyom.
194. oldal
Sometimes, Louisa, moving on means we do have to protect ourselves.
224. oldal
'I think people get bored with grief,' said Natasha. 'It's like you're allowed some unspoken allotted time-six months, maybe-and then they get faintly irritated that you're not better. It's like you're being self-indulgent hanging on to your unhappiness.'
378. oldal
„Masters, if there is no death, only the Force, is it wrong to feel grief when someone dies?”
[…]
„What we miss is the sound of the voice, the touch of a hand, a laugh, hearing their wisdom, all the little things. It is good to mourn them. If those who die meant nothing to us…we would not mourn them.”
A halottól való elköszönés lehetősége nagy jelentőségű a gyász feldolgozása szempontjából is. Egyrészt: általában nehezebb a gyász feldolgozása azoknak, akik nem láthatták holtan hozzátartozójukat. Azok a hozzátartozók, akik ezt a szakaszt nem élik át (vagyis csak az élő hozzátartozójukról van emlékük, akinek csak a koporsóját látják viszont a temetésen) gyakran hosszan elhúzódó tagadással reagálnak a halál hírére: mivel nem látták holtan szerettüket, ezért hosszan tartóan fantáziálnak arról, hogy talán nem is halt meg. Az elhunyttal való együttlét, a holttest látása, esetleg megérintése tehát segíthet a valóság elfogadásában.
5. Méltó búcsúra lehetőséget nyújtó helyiségek kialakítása a kórházakban - 5.1. Gyászszoba, búcsúszoba