gyász fogalom

Márai Sándor: Az igazi / Judit …és az utóhang
J. K. Rowling: Harry Potter és a Főnix Rendje
Stephen King: Az
Lee Stringer – Kurt Vonnegut: Fedél nélkül New Yorkban / Beszélgetések az írásról
Mary Shelley: Frankenstein
Ingmar Bergman: Sarabande
Szabó Magda: Abigél
Németh László: Gyász
Örkény István: Egyperces novellák
Esterházy Péter: A szív segédigéi
E. L. Doctorow: Ragtime
Faludy György: Test és lélek
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye
Khaled Hosseini: Ezeregy tündöklő nap
Rosamunde Pilcher: Téli napforduló
Stephen King (Richard Bachman): A rendcsinálók
Polcz Alaine: Kit szerettem? Mit szerettem?
Polcz Alaine: Éjjeli lámpa
Philip K. Dick: Csordulj, könnyem, mondta a rendőr
Christopher Moore: Mocskos meló
Garaczi László: Metaxa
Guy de Maupassant: A Szépfiú
Hegedüs Géza: Az írnok és a fáraó
William Shakespeare: Macbeth
Robin Cook: Vakság
Ray Bradbury: Marsbéli krónikák – Kisregények és elbeszélések
Stephen King: Állattemető
Mihail Solohov: Csendes Don
Jodi Picoult: A nővérem húga
Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne
Carl Sagan: Milliárdok és milliárdok
Polcz Alaine: Egész lényeddel
Peter Marshall: Tombol a hold
Heinrich Harrer: Hét év Tibetben
Sarah Dessen: Tökéletes
Gary Chapman: Egymásra hangolva
Johan Huizinga: A középkor alkonya
Erich Fromm: A rombolás anatómiája
Köves J. Julianna: Illik tudni
Maxie Wander: Tekints vissza – harag nélkül
Frank Schätzing: HangTalan
Augusta Gregory: Istenek és harcosok
Salamon Gábor – Zalotay Melinda (szerk.): Szerintem ezt a bort már valaki megitta egyszer – I Think This Wine Has Been Drunk Before
Gutai Magda: Találj ki engem
Dennis Lehane: Titokzatos folyó
Harlan Coben: Az erdő
Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok
Brigitte Giraud: Nem ér annyit a szerelem
Heather Graham: A lázadó
Đặng Trần Côn – Đoàn Thị Điểm: A katonahitves siralmai
Edgar Allan Poe: Edgar Allan Poe versei
Ranschburg Jenő: Félelem, harag, agresszió
Indián asszonyok bölcsessége
Kertész Imre: A stockholmi beszéd
Pilling János: A búcsú méltósága
Ernest Hemingway: Szigetek az Áramlatban
Thomas N. Scortia – Frank M. Robinson: A Prometheus-válság
Kanze Kodzsiró Nobumicu – Konparu Zencsiku – Zeami Motokiju: Nó-drámák
Németh László: Negyven év / Horváthné meghal / Gyász
George Kohlrieser: Túszok a tárgyalóasztalnál
Miskolczi Miklós: Színlelni boldog szeretőt
Gimes Katalin (szerk.): A fagyöngyös gyilkosság
Berkesi András: Siratófal
Daniel Pennac: A karabélyos tündér
Friedrich de la Motte Fouqué: Undine
Diogenész Laertiosz: A filozófiában jeleskedők élete és nézetei 1-2.
Chaim Potok: The Book of Lights
Honoré de Balzac: A vidéki orvos
Madaras Takács Réka (szerk.): Ablak Tibetre
Greg Iles: Csöndes játszma
Philippe Ariès: Gyermek, család, halál
L. M. Montgomery: Avonlea-i krónikák 2.
C. S. Lewis: A bánatról
Mauro Boselli – Maurizio Colombo: Dampyr: A Sötétség Gyermeke 6. – Fekete mágia
Dömötör Tekla: Magyar népszokások
Polcz Alaine: Együtt az eltávozottal
David Nicholls: Egy nap
Singer Magdolna: Vigasztalódás a gyászban
Stacey O'Brien: Wesley, kedvesem
Lucius Annaeus Seneca: Seneca drámái
A belénk égett múlt
Feldmár András: Szabadíts meg a gonosztól
Kőrösi Zoltán: A hűséges férfi
Verena Kast: Kötés és oldás
Drew Karpyshyn: A gonosz dinasztia
Erich Kästner: Notabene 45
Elif Şafak: Szerelem
Benina: A Boszorka démona
John W. James – Russel Friedman: Gyógyulás a gyászból
Raymond Carver: Katedrális
Tandori Dezső: És megint messze szállnak
L. M. Montgomery: Ezüst Erdő úrnője
Cecelia Ahern: One Hundred Names
Rob Sheffield: Love Is a Mix Tape
Galgóczi Dóra: Felpróbált életek
David Foenkinos: Nathalie második élete
Verena Kast: Változás és megújulás
Kari Hotakainen: Az életkereskedő
Csang Hszin-hszin – Szang Je: Kínai könnyek
T. B. Marquis: Leforge, a fehér indián
Teljesebbé válni
Simon Tamás: A zsidó Don Juan
Angster Mária: Ikertörténetek
Nagylaki Kata: Anyuka, velem jössz vagy csak utánam?
John Green: Csillagainkban a hiba
Veszteségből nyereség, vereségből győzelem
Rachel Joyce: Harold Fry valószínűtlen utazása
Amir Gutfreund: A mi holokausztunk
G. István László: Merülő szonettek
Bleeding Bride: Fekete fivérek
Nagy Gáspár: Földi pörök
Peter Heller: Kutya csillagkép
Christopher Moore: Te szent kék!
Birtalan Ferenc: Trubadúrének
Baranyi Ferenc: Könyörgés apátiáért
Herbjørg Wassmo: Dina vagyok
Harlan Coben: Nincs több esély
Kimberley Freeman: Álom-öböl
Colleen Hoover: Slammed – Szívcsapás
Katja Millay: The Sea of Tranquility – Nyugalom tengere
Joss Stirling: Storm és Stone
Feldmár András: Életunalom, élettér, életkedv
Marissa Meyer: Scarlet
Jodi Picoult: Találj rám!
Nicole Williams: Crash – Zuhanás
Madeleine Reiss: Üzenj, ha élsz!
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
Helena Silence: Ezüsthíd
Erwin Mortier: Dadogó dalok könyve
Nina George: Levendulaszoba
Paul Sussman: Ozirisz labirintusa
Mitch Albom: Hívások a mennyből
Philip Yancey: Az imádság
Nicholas Wolterstorff: Korai sirató
David Mitchell: Slade House
Jimi Hendrix: Nulláról indulva
Cheryl Strayed: Vadon
Jojo Moyes: After You
Rick Riordan: Neptunus fia
Helene Uri: Szavak a múltból
Rene Denfeld: Az elvarázsoltak
Anne C. Voorhoeve: Liverpool Street
Sabine Durrant: Így emlékezz rám
Ava Dellaira: Kedves halottak!
Majsányi Kati: Lina
Ka Hancock: Üvegszilánkon táncolni
Colleen Hoover: This Girl – Ez a lány
Sarah J. Maas: Heir of Fire – A tűz örököse
Hyeonseo Lee – David John: A lány hét névvel
Elif Shafak: Az isztambuli fattyú
Kondor Vilmos: A bűntől keletre
S. K. Tremayne: Fagyos ikrek
Sarah Addison Allen: A varázslat tava
Jessica Park: Lélegezz velem!
B. N. Toler: Lélekvesztők
Lars Saabye Christensen: A féltestvér
Stephen Grosz: Életvizsgálatok
John Ostrander: Star Wars: Republic – The Stark Hyperspace War
Kertész Imre: A néző
Fredrik Backman: Itt járt Britt-Marie
Chris Carter: Kivégzés
Jennifer Niven: Holding Up the Universe
Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló
Laura Barnett: Variációk egy párra
Victoria Aveyard: Üvegkard
Noah Hawley: Zuhanás előtt
Diana Gabaldon: The Space Between
Elle Kennedy: The Deal – Az üzlet
Deirdre Riordan Hall: Sugar
Angela Marsons: Ördögi játszmák
Jeanette Winterson: Az időszakadék
Steven Rowley: Lily és a polip
Szaszkó Gabriella: Maradj velem
Irene Adler: Szfinx a Hyde Parkban
Sue Klebold: Napsugaram
Ugron Zsolna: Hollóasszony
Gulyás Péter: A végtelen térségek örök hallgatása
Ramona Ausubel: A Guide to Being Born: Stories
Lackfi János – Szabó T. Anna: Ikertükör
Siddhartha Mukherjee: Az orvoslás törvényei
Keith Stuart: Kockafiú
Egy nagyvilági hölgy: Az illem
Philippa Gregory: Három nővér, három királyné
Peer Krisztián: 42
Paula Hawkins: A víz mélyén
Rebecca Yarros: Full Measures – Tiéd vagyok
Jessie Burton: Múzsa
Julie Buxbaum: Három dolgot mondj
Kristina Ohlsson: Beteg lelkek
Donna MacMeans: Csiszolatlan gyémánt
Lucius Annaeus Seneca: Seneca leveleiből
Shrabani Basu: Viktória királynő és Abdul
S. L. Grey: Az apartman
Holly Smale: A lány, aki előtt nincs akadály
Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van
Ali Benjamin: Suzy és a medúzák
Szaszkó Gabriella: Beszélj hozzám
Selja Ahava: Az égből leeső dolgok
Lucy Strange: A fülemüleerdő titka
Jay Crownover: Az igazság bajnoka
Kazinczy Ferenc: Kazinczy Ferencz levelezése – 1807–1808
Abby Fabiaschi: Szerettem élni
Ittzés Laura: Nyolc perc
Leiner Laura: Ég veled
Anders de la Motte: Végzetes nyár
Donna MacMeans: Mámoros ölelés
Angela Marsons: Halálos játék
Rosemarie Eichinger: Esznek-e a halottak epertortát?
Michelle Obama: Így lettem
Harlan Coben: Ne engedj el!
Auður Ava Ólafsdóttir: Hegek
Lyndsay Faye: Jane Steele
Matt Haig: Ha megáll az idő
Pintér Judit Nóra: A krónikus betegségek lélektana
Izolde Johannsen: A furfangos fivérek
Simon Márton: Rókák esküvője
Siri Hustvedt: A Woman Looking at Men Looking at Women
Sarah Waters: A kis idegen
Tomi Adeyemi: Vér és csont gyermekei
C. W. Gortner: A vatikáni hercegnő
Irvin D. Yalom: Szemben a nappal
Christoph Ransmayr: Cox vagy az idő múlása
Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors
Fredrik Backman: Életed üzlete
Emily M. Danforth: Cameron Post rossz nevelése
Chris Carter: Halállista
Octavia E. Butler: Hajnal
Nicolas Barreau: Montmartre-i szerelmes levelek
Ted Chiang: Kilégzés és más novellák
Rachael Lippincott – Mikki Daughtry – Tobias Iaconis: Két lépés távolság
Hiro Arikawa: Az utazó macska krónikája
Kate Morton: Az órásmester lánya
Szabó László – Salusinszky Imre – Bakos Ákos – Hajdú Sándor (szerk.): Az Est hármaskönyve 1928
Holly Ringland: Szirmokba zárt szavak
Ruth Hogan: A piros cipellős Sally bölcsessége
Elif Shafak: 10 Minutes 38 Seconds in this Strange World
Péterfy Gergely: A golyó, amely megölte Puskint
Sárhelyi Erika: Betöltetlen terek
Miriam Toews: Minden kis nyamvadt bánatom
Søren Sveistrup: A gesztenyeember
Viktor E. Frankl: Mégis mondj igent az életre! / Logoterápia dióhéjban
Jewel E. Ann: Zajlik az élet
Jenn Lyons: Királyok Veszte
Kandi Steiner: Neat
Luke Allnutt: Miénk az ég
Cassandra Clare: Éjsötét Királynő
Sara Collins: Frannie Langton vallomásai
Michael Robotham: Fulladás
Elif Shafak: A szerelem 40 szabálya
Max Porter: A bánat egy tollas állat
Jeph Loeb: Hulk: Szürke
Katherine Arden: A boszorkány éjszakája
Tracy Deonn: Legendborn
Elli H. Radinger: A farkasok bölcsessége
Mártonffy Zsuzsa: Akiknek két anyja van
Emma Straub: All Adults Here
Edith Eva Eger: Az ajándék
Lori Gottlieb: Akarsz beszélni róla?
John Marrs: A jó szamaritánus
J. K. Rowling: Az Ickabog
Rose Tremain: A kegyelem szigetei
Josie Silver: Lydia Bird két élete
Lars Saabye Christensen: Villantó
Jean-Claude Mourlevat: A visszafelé-folyó
Lucy Strange: A kastély szelleme
Pam Jenoff: Elvesztek Párizsban
Colson Whitehead: Harlemi kavarás
Riley Sager: Várj, amíg sötét lesz
Kassandra Montag: Tajtékzó világ
Hanna Jameson: Az utolsók
Ákody Zsuzsa: Egy csúnya nő
Irvin D. Yalom – Marilyn Yalom: Halálról és életről
Matt Haig: Éjfél Könyvtár
Sarah Penner: A méregkeverő patikárius
Laura Jarratt: Életre szóló döntés
Beatriz Williams – Lauren Willig – Karen White: Annyiféleképp búcsúztunk
Colleen Hoover: Regretting You – Elrontott életek
Catherine Ryan Howard: Mr. Senki se tudja

Idézetek

danlin>!

A holló

Egyszer egy bús éjféltájon, míg borongtam zsongva, fájón,
S furcsa könyvek altatgattak, holt mesékből vén bazár,
Lankadt főm már le-ledobbant, mikor ím valami koppant,
Künn az ajtón, mintha roppant halkan roppanna a zár.
„Vendég lesz az”, így tünődtem, "azért roppan künn a zár,
Az lesz, más ki lenne már?"

Óh, az emlék hogy sziven ver: padlómon a vak december
Éjén fantóm-rejtelemmel hunyt el minden szénsugár,
És én vártam: hátha virrad s a sok vén betűvel írt lap
Bánatomra hátha írt ad, szép Lenórám halva bár,
Fény leánya, angyal-néven szép Lenórám halva bár,
S földi néven senki már.

S úgy tetszett: a függöny leng és bíborán bús selymü zengés
Fájó, vájó, sohse sejtett torz iszonyt suhogva jár, –
Rémült szívem izgatottan lüktetett s én csititottam:
"Látogató lesz az ottan, azért roppan künn a zár.
Késő vendég lesz az ottan, azért roppan künn a zár,
Az lesz, más ki lenne már?"

Visszatérve lelkem mersze, habozásom elmúlt persze,
S „Uram”, kezdtem, "avagy Úrnőm, megbocsájtja, ugyebár?
Ámde tény, hogy már ledobbant álmos főm és Ön meg roppant
Halkan zörgött, alig koppant: alig roppant rá a zár,
Nem is hittem a fülemnek." – S ajtót tártam, nyílt a zár:
Éj volt künn, más semmi már.

S mély homályba elmeredten, szívvel, mely csodákra retten,
Látást vártam, milyet gyáva földi álom sohse tár;
Ám a csend, a nagy, kegyetlen csend csak állott megszegetlen,
Nem búgott más, csak egyetlen szó: „Lenóra!” – halk, sovár
Hangon én búgtam: „Lenóra!” s visszhang kelt rá, halk, sovár,
Ez hangzott s más semmi már.

S hogy szobámba visszatértem s még tüzelt javába vérem,
Hirtelen, már hangosabban, újra zörrent holmi zár,
S szóltam: "Persze, biztosan csak megzörrent a rácsos ablak,
No te zaj, most rajtakaplak, híres titkod most lejár,
Csitt, szivem, még csak egy percig, most a nagy titok lejár.
Szél lesz az, más semmi már!"

Azzal ablakom kitártam s íme garral, hetyke-bátran
Roppant Holló léptetett be, mesebeli vén madár,
S rám nem is biccentve orrot, meg sem állt és fennen hordott
Csőrrel ladyt s büszke lordot mímelt s mint kit helye vár,
Ajtóm felett, Pallasz szobrán megült, mint kit helye vár –
Ült, nem is moccanva már.

S ahogy guggolt zordon ében méltóságu tollmezében,
Gyászos kedvem mosolygóra váltotta a vén madár –
S szóltam: "Bár meg vagy te nyesve, jól tudom, nem vagy te beste,
Zord holló vagy, ős nemes te, éji part küld, vad határ,
Mondd, mily néven tisztel ott lenn a plútói mély, vad ár?"
S szólt a Holló: „Soha már.”

Ámultam, hogy ferde csőrén ilyen tártan, ilyen pőrén
Kél a hang, okos, komoly szó alig volt a szava bár,
Ám el az sem hallgatandó, hogy nem is volt még halandó,
Kit, hogy felnézett, az ajtó vállán így várt egy madár,
Ajtajának szobra vállán egy ilyen szörny vagy madár,
Kinek neve: „Soha már.”

S fenn a csöndes szobron ülve az a Holló egyedül e
Szót tagolta, mintha lelke ebbe volna öntve már;
Nem nyílt más igére ajka, nem rebbent a toll se rajta,
S én szólék, alig sohajtva: "Majd csak elmegy, messzi száll,
Mint remények, mint barátok, holnap ez is messzi száll",
S szólt a Holló: „Soha már!”

Megriadtam: csendziláló replikája mily találó –
„Úgy lesz”, szóltam, "ennyit tud csak s kész a szó- és igetár;
Gazdájának, holmi hajszolt, bús flótásnak búra ajzott
Ajkán leste el a jajszót, mást nem is hallhatva már,
Csak remények gyászdalát, csak terhes jajt hallhatva már,
Ezt, hogy: „Soha – soha már!”

S gyászos kedvem újra szépen felmosolygott s párnás székem
Szemközt húztam, ott, ahol várt ajtó, szobor és madár;
És a lágy bársonyra dőlten tarka eszmét sorra szőttem,
Elmerengtem, eltünődtem: mily borongó nyitra jár,
Átkos, ős, vad, furcsa Hollóm titka mily bús nyitra jár.
Mért károgja: „Soha már”?

Ekként ültem, szőve-fejtve bús eszméket s szót se ejtve,
Míg a madár szeme izzott, szívemig tüzelve már;
S fejtve titkot, szőve vágyat, fejem halkan hátrabágyadt,
Bársonyon keresve ágyat, mit lámpám fénykörbe zár,
S melynek bíborát, a lágyat, mit lámpám fénykörbe zár
Ő nem nyomja – soha már!

Ekkor, úgy rémlett, a légnek sűrűjén látatlan égnek
Füstölők s a szőnyeg bolyhán angyaltánc kél s muzsikál;
„Bús szív”, búgtam, "ím a Szent Ég szállt le hozzád, égi vendég
Hoz vigaszt és önt nepenthét s felejtést ád e pohár,
Idd, óh idd a hűs nepenthét, jó felejtés enyhe vár!"
S szólt a Holló: „Soha már!”

„Látnok!”, nyögtem, "szörnyü látnok! ördög légy, madár vagy átok!
Sátán küldött, vagy vihar vert most e puszta partra bár,
Tépetten is büszke lázban, bús varázstól leigáztan,
Itt e rémek-járta házban mondd meg, lelkem szódra vár –
Van… van balzsam Gíleádban?… Mondd meg – lelkem esdve vár…"
S szólt a Holló: „Soha már!”

„Látnok!”, búgtam, "szörnyű látnok! ördög légy, madár vagy átok!
Hogyha istent úgy félsz, mint én s van hited, mely égre száll,
Mondd meg e gyászterhes órán: messze mennyben vár-e jó rám,
Angyal-néven szép Lenórám, kit nem szennyez földi sár,
Átölel még szép Lenórám, aki csupa fénysugár?"
S szólt a Holló: „Soha már!”

„Ez legyen hát búcsúd!”, dörgött ajkam, "menj, madár, vagy ördög,
Menj, ahol vár vad vihar rád és plútói mély határ!
Itt egy pelyhed se maradjon, csöpp setét nyomot se hagyjon,
Torz lelked már nyugtot adjon! hagyd el szobrom, rút madár!
Tépd ki csőröd a szivemből! hagyd el ajtóm, csúf madár!"
S szólt a Holló: „Soha már!”

S szárnyán többé toll se lendül, és csak fent ül, egyre fent ül,
Ajtóm sápadt Pallaszáról el nem űzi tél, se nyár!
Szörnyü szemmel ül a Holló, alvó démonhoz hasonló
Míg a lámpa sávja omló fényén roppant árnya száll,
S lelkem itt e lomha árnyból, mely padlóm elöntve száll,
Fel nem röppen – soha már!

90-95. oldal (Tóth Árpád fordítása)

Kapcsolódó szócikkek: gyász · holló
Kkatja P>!

A gyász az ár, amit meg kell fizetnünk azért, hogy volt merszünk szeretni.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: gyász
2 hozzászólás
raczlilian>!

Hazel, a gyász nem változtatja meg az embert, hanem megmutatja.

268. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyász · Hazel Grace Lancaster · Peter Van Houten
PRicsmond>!

A gyász olyan szeretet, amely elveszítette az otthonát.

Kapcsolódó szócikkek: gyász · szeretet
krlany IP>!

Manapság már nem is illik gyászról beszélni. Így próbáljuk elhárítani. Viszont annál többet panaszkodunk kis semmiségek miatt. Nem azt érintjük, ami a mélyben van, mindig csak a felületet. És így valamennyien szegényebbek leszünk. A gyászolókat pedig – végül is – magukra hagyjuk, hogy aztán bennünket érjen felkészületlenül a saját gyászunk, és mi is magunkra maradjunk.

185. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyász · halál
1 hozzászólás
Annamarie P>!

A gyász olyan, mintha törött üveg lenne az ember torkában – mondja.

147. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyász
4 hozzászólás
Rita_Sándor>!

Nem is tudható, mi rémesebb, valakinek az elvesztéséért rettegni éveken át, vagy a hiánnyal élni.

122. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyász · halál
Tíci>!

Eljön az idő, mikor a gyász inkább belenyugvás, mintsem szükség, s mikor a száj sarkában bujkáló mosoly, bár szentségtörésnek érezzük, többé már nem tilos.

40. oldal - Harmadik fejezet (Kozmosz, 1977.)

Kapcsolódó szócikkek: gyász
agi452>!

A gyász olyan szeretet, amely elveszítette az otthonát. Az embernek meg kell tanulnia együtt élni vele, és muszáj továbblépnie.

123. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyász · otthon · szeretet
lauranne >!

Egyik nap sorban álltam a postán – nagyon hosszú sor szokott nálunk toporogni. Odajött hozzám egy fiatal lány, és megmutatta, hogy az oszlop mögött is van egy ablak, amit senki sem lát, ezért ott kevesen vannak. Odakísért, maga elé engedett. Csak ketten voltunk. Abban a pillanatban elhívták a postásnőt. Napraforgók voltak a kezemben. Nézte a lány, „Milyen szépek”, mondta kicsit tűnődve, „de még szebbek a kikericsek”. Én hozzáfűztem: „Legelget a tehén / S lassan megmérgeződik”. Mondta a következő sort, Apollinaire; nevettünk. Elkezdtem a másik kedvenc versemet, amit a réten, a kikericses nagyréten szoktam mondogatni magamnak: „Letéptem ezt a hangaszálat”, mire a lány: „Már tudhatod az ősz halott”. Folytattam: „E földön többé sohse látlak”, megint ő: „Ó idő szaga hangaszálak”, én befejeztem: „És várlak téged tudhatod”. Egymásra néztünk. Tűnődtem, tudja-e, ki vagyok – és hogy gyászolok. Vagy ő is gyászol? Mind a ketten? Két idegen beszélgethet így a postán?

Kapcsolódó szócikkek: gyász · találkozás · vers