Gwendolyn Shepherd személy

Ja. Ich steckte mittendrin.
So eine Scheiße.

63. oldal

»Kann er wirklich Gedanken lesen?«, flüsterte ich.
»Der Lakai?«, flüsterte Gideon zurück. »Ich hoffe nicht. Ich habe gerade gedacht, dass er aussieht wie ein Wiesel.«
War das etwa ein Anflug von Humor? Mr-aus-dem-Weg-ich-bin-auf-einer-wichtigen-Zeitreise-Mission machte tatsächlich einen Scherz?

227. oldal

276. oldal

»Bereit, Gwendolyn?«, fragte er schließlich.
Ich lächelte ihn an. »Bereit, wenn du es bist.«

316. oldal

– […] A ZÖLD LOVAS-t még egy anagrammakeresőn is többször lefuttattam. De… na, jó, ha jelent is valamit a VAZÖS OLDAL, számomra nincs semmi értelme. Mindenesetre kinyomtattam néhányat, hátha neked beugrik valami. – Azzal odanyújtotta nekem a papírlapot.
– LOZA ÖLDVAS – olvastam. – VAL OZLÖDSA. Hm, hm, lássuk csak…
Leslie kuncogott. – Ez a kedvencem: SAVA ZÖLDLO.

102-103. oldal, 4. fejezet (Könyvmolyképző, 2015)

– Tudom már, mit fogok énekelni. Don't cry for me, Argentina. Annak tudom a teljes szövegét, és a musicalek valahogy olyan időtlenek, nem gondolod? Persze, az is lehet, hogy ezek nem ismerik Argentínát…

281. oldal, 10. fejezet (Könyvmolyképző, 2015)

– Ismered… ööö… ismeri esetleg az Emléket? A Macskákból? – kérdeztem Mr. Merchantet.
– Ó, sajnos nem – felelte Mr. Merchant.
– Nem baj, akkor legfeljebb a capella énekelek – mondtam bizakodó hangon, és a közönség felé fordultam. – A dal címe Emlék, és arról szól, hogy… egy macskának szerelmi bánata van. De alapjában véve ránk, emberekre is vonatkozik a mondanivalója. Átvitt értelemben.

282. oldal, 10. fejezet (Könyvmolyképző, 2015)

Csak az bosszantott, hogy olyan rövid volt a dal. Kísértést éreztem, hogy hozzáköltsek egy versszakot, de az ilyesmi csak elrontja az összhatást, így hát mégsem tettem. Kissé sajnálkozva elénekeltem tehát a kedvenc soraim: „Érj csak hozzám, és feléled a boldog idő, jaj, a hajnal pirkad már…” – amitől hirtelen még biztosabban éreztem, hogy ezt a dalt nem kimondottan macskákról írták.

287. oldal, 11. fejezet (Könyvmolyképző, 2015)

Lady Brompton átölelt, Mr. Merchant pedig úgy vezette le túláradó érzelmeit, hogy mindkét oldalon arcon csókolt, „Aranytorkocskának” nevezett, és ráadást követelt.
Én olyan jó hangulatban voltam, hogy azonnal folytattam volna, de ekkor Gideon felébredt tompa bénultságából, villámgyorsan felpattant, és megragadta a csuklómat. – Biztos vagyok abban, hogy Andrew Lloyd Webber el lenne ragadtatva, ha tudná, mennyire értékelik a muzsikáját, de a húgomnak most pihenésre van szüksége. Egészen múlt hétig csúnya torokgyulladása volt, ezért orvosi utasításra kímélni kell a hangját… máskülönben akár örökre elveszítheti.
– Isten őrizz! – kiáltott fel riadtan Lady Brompton. – Miért nem mondta ezt már hamarabb? Szegény kislány!
Eközben én elégedetten dúdoltam magamban a Mondd, hogy csodálsz című dalt a West Side Storyból.

288. oldal, 11. fejezet (Könyvmolyképző, 2015)

374. oldal - 13. fejezet