gulyás tárgy

Közép-Európában népszerű a disznóhússal párolt savanyú káposztából készült paprikás, tejfölös étel, amelyet Ausztriában és Csehországban szegedi gulyásként emlegetnek, bár ez a fogás nem Szegedről származik. Magyarországon székelygulyásnak, vagy székelykáposztának hívják, és a székelyek szívesen vallják a magukénak, de az igazság, mint Közép-Európában oly gyakran, most sem ilyen kézenfekvő. 1846-ban ugyanis a pesti Zenélő Óra vendéglőbe késő este betért egy Székely nevezetű vármegyei könyvtáros, és az étlap áttanulmányozása után azt kérte, hogy hozzanak ki neki egy tányér pörköltet, egy másik tányéron pedig párolt savanyú káposztát. Nagy megelégedéssel fogyasztotta vacsoráját, ami nem kerülte el a közelben ülő Petőfi Sándor figyelmét, aki maga is kedvet kapott egy hasonló fogáshoz. Másnap újra feltűnt a könyvtáros, és a vendéglős már magától kihozta a sertéspörkölttel feltálalt káposztát, ezúttal tejfölt is adott hozzá. Miután Petőfi ország-világ előtt dicsérte az étek kiválóságát, a könyvtáros nevét viselő fogás bekerült a Zenélő Óra állandó kínálatába, majd a magyar konyha egyik specialitása lett. Az osztrákok, akinek nem jelentett semmit a „székely” név, de a káposzta kedvükre való volt, átkeresztelték, segediner gulaschra, és így kanonizálódott a közép-európai gasztronómiában.

64-65. oldal

Ha bármikor magyarokról esik szó, azonnal felmerül a gulyás és a cigányprímás is; mintha a magyarok mást sem csinálnának, mint gulyásevés közben folyvást sírva vigadnának cigányzeneszóra. Nem csoda, ha a magyarok fárasztónak találják ezeket a sztereotípiákat.

4. oldal

Egy kövér, nagy ápolónő betol egy asztalon marhagulyást, kovászos uborkát, kenyeret, és a hercegnőnek szikrázik a szeme, összefolyik szájában a nyál, mert újra nagyon éhes, és ez valami remek dolog itt, ez nem francia konyha…
Személyzeti koszt volt! A hercegnőnek olyan ételkülönlegesség, amilyenről nem is álmodott eddig. A paprikás lé szaga valósággal elkábította.

Hadd mondjam el az első benyomásomat Budapestről. Úgy éreztük, ez nem kommunista ország! Ez egy kapitalista ország! Neonfények mindenhol, amiket egyáltalán nem láttunk korábban Moszkvában. Kávézók, áruházak. Egy nagyszerű ország, barátságos emberek, finom ételek. Én nagyon szerettem a magyar szalonnát. A szalonna, paprikával, hagymával, kenyérrel, az milyen jó volt! Nagyon sok koreainak nem volt lehetősége ilyesmit enni. A lángos! Azt is nagyon szerettem! Természetesen a gulyáslevest és a paprikás csirkét is. A kompótokat, a rétest és a palacsintát. Ezeket mind nagyon szerettem. Hetente egyszer pedig belépőt kaptunk a Gellért fürdőbe! Ez igazi luxus volt. Havonta egyszer pedig kaptunk jegyet az Operába. Hát az egyszerűen hihetetlen volt! Nagyon sokszor voltam az Operaházban. Amikor később már az Egyesült Államokban építészetet tanultam, egy ottani könyvben olvastam, hogy a budapesti Operaház belső kialakítása a világon a legszebb!

80. oldal, Zang Gi Hong visszaemlékezése (L'Harmattan, 2012)

Az emigráns magyarok egymásnak adták tovább a jó hírt. A Denfert környékén van egy bisztró, ahol igazi budapesti gulyást szolgáltak fel, bőséges és olcsó, még ha nem is elég fűszeres, de az ember ne legyen követelőző.

238. oldal

A tájjellegű ételek közül országos, sőt közép-európai népszerűségre egyetlen ételtípus tett szert, mégpedig az alföldi pásztorok gulyás-pörköltje. Ezt az ételt a nemzeti hagyományokat, az igazán magyarost kereső nemesi-úri konyha 1790-ben fedezte fel magának, majd a napóleoni zárlat idején került bele a borsot helyettesítő és hazánkban gyorsan terjedő fűszerpaprika, ekkor nyerte el a gulyás-pörkölt-paprikás máig jellemző ízvilágát és színét.

244. oldal

Dávid ismerősként üdvözölte a gyomorgörcsöt, „hozzátartozik a szülőföldemhez, mint a gulyás, a pálinka és a matyó hímzés” – gondolta.

328. oldal

    Az osztrákok bizonyítják, hogy nem csak attól lehet tanulni, aki minket rabigába döntött, hanem attól is, akit mi hódítunk meg. Az osztrák konyha a cseh knédlijével, magyar gulyásával, délszláv rétesével ma is birodalmi konyha.

46. oldal, Az osztrák konyha (Ab Ovo, 2013)

Felszerelésük pokróc, lepedő, csajka és barna katonai ruha, a hátán nagy R betűvel. Reggelire 3 dl kávét és 40 dkg kenyeret kaptak. ebédre rántott-, tészta vagy borsólevest, valamint főtt tésztát, főzeléket, néha marhahúst is. Vacsorára gulyást, bablevest vagy lókolbászt kaptak.

56. oldal