Guillaume Apollinaire személy
Idézetek
A rinocérosz
Rinocérosz, te bamba állat,
letépted ezt a hangaszálat.
A sok virágunk kinn, a kertbe’
széttaposva, föllegelve…
Itt kardvirág, meg nőszirom,
meg őszirózsa nőtt, bizony! –
Tudom, tudom, nagyon finom,
de mégse kell az őszirózsát
fölzabálni, böszme jószág…
Rinó, rinó, te bamba állat,
köpöd ki azt a hangaszálat!
26. oldal
Már nem az vagyok aki voltam és ha magamra hallgatok
papnak vagy szerzetesnek megyek el
Ezt írta búcsúlevelében Madeleine-nek Apollinaire
Olyan igaz hogy ha a szerelemnek vége van nincs hagyaték
René Guy Cadou: Lied (Rónay György)
Katona Tamás (szerk.): Az első este Francia szerelmes versek
– Gyertek el a peremig!
– Nem merünk. Félünk.
– Gyertek el a peremig!
– Nem merünk. Leesünk.
– Gyertek el a peremig!
És eljöttek.
És lelökte őket.
Ők meg repültek.
Egy mákvirágszirmot szorongatok az ujjaim között valami szépnek, és a kalauz szórakozottan el akarja venni, mint egy jegyet. Olyan az egész, mintha Apollinaire írta volna.
408. oldal, I. kötet
Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló 95% 1935-1946
Lorcát harmincnyolc éves korában ölte meg egy fasiszta halálosztag. Apollinaire szinte ugyanennyi idős korában halt bele a spanyolnáthába negyvenhat órával az első világháború vége előtt. Desnost negyvennégy évesen vitte el a tífusz Theresienstradtban, napokkal azelőtt, hogy a haláltábort felszabadították.
Ferguson elaludt, és azt álmodta, hogy álmában meghalt.
465. oldal
– Vigyázz, mit akar elvitetni veled! Lehet, hogy lopott holmi.
– Dehogyis.
– Csak ne a Mona Lisa legyen.
Egy hónap alig telt el, mióta Leonardo da Vinci híres festményét ellopták a Louvre-ból. Nyomban letartóztatták Apollinaire-t, az anarchista szerzőt, majd egy barátját, a festő Picassot is – akiről másként még senki sem hallott –, de bármennyire magukra vonták a gyanút, bizonyítékot mindeddig nem találtak ellenük. Ahogyan bottal üthették a festmény nyomát is.
Tizenhatodik fejezet - 1911, 413. oldal
Edward Rutherfurd: Párizs 92% Egy város fényei és árnyai
Guillaume Albert Wladimir Alexandre Apollinaire de Kostrowitzky néven született Rómában, 1880 nyarán. A Kostro becenevet kapta. Apja ismeretlen, bár Apollinaire szívesen híresztelte, hogy talán egy vatikáni bíboros is található a családfáján. Anyja lengyel arisztokrata volt, akit kicsaptak szerzetesrendi iskolájából, a Spanyol Lépcső tetején található Trinità dei Montiból –, majd femme galante lett a monte-carlói kaszinóban. „Kalandornő volt, hogy udvariasan fogalmazzak” – mondta Max Jacob, és a kis Kostro úgy nőtt fel, hogy sok „nagybácsival” kellett osztoznia anyján.
1902-ben Párizsban levetette magáról Kostrót, és kitalálta magának Apollinaire-t. Amikor egyszer arra kérték, foglalja össze az életét, azt írta: „Nem tudom, mit mondjak. Nincs múltam, és ettől boldognak kell lennem, mint a történelem nélküli népeknek… Vagyonom nem más, mint totális pénzhiány, irodalomtudás, ami véleményem szerint igen átfogó, néhány élő és holt nyelv ismerete, valamint elég változatos élettapasztalat…”
112. oldal
A feketelistázás, Nagyban passziózott vele az avantgárd már az első világháború előtt. Harmincöt éves korom táján csehre fordítottam Apollinaire verseit, akkor bukkantam rá kis kiáltványára 1913-ból, amelyben „fost” és „rózsát” oszt. Fost Danténak, Shakespeare-nek, Tolsztojnak, nemkülönben Poe-nak, Whitmannek, Baudelaire-nek! Rózsát magamagának, Picassónak, Sztravinszkijnak. A bűbájos, bohókás kiáltvánnyal (Apollinaire, amint rózsát nyújt át Apollinaire-nek) nem tudtam betelni.
52. oldal - Feketelisták, avagy divertimento Anatole France tiszteletére
Micsoda panoptikum az ilyen hazafelé jövő villamos ünnepnap este. Egy mákvirágszirmot szorongatok az ujjaim között valami szépnek, és a kalauz szórakozottan el akarja venni, mint egy jegyet. Olyan az egész, mintha Apollinaire írta volna. Mik egy távolabbi ülésről röhög.
(1939. május 18.)
408. oldal, I. kötet (Jaffa, 2014)
Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló 95% 1935-1946
Kijelenteni, hogy „az erőszak nem vezet eredményre”, sokkal fontosabb, mint tudni, mikor kell elítélnünk azokat, vagy mikor nem, akik ehhez folyamodnak. A terrorizmus nem eredményes. Az eredményesség fogalmához az erőszakmentes reménységhez kell kapcsolódnia. Csak Apollinaire versében "erőszakosak a remények"6, nem a politikában.
21. oldal