Guido Brunetti személy
Idézetek
– Te egészen jól elviselsz engem – mondta Brunetti mosolyogva, egy bók reményében.
Paola kimért tekintettel nézett rá.
– Te nem vagy nagyképű, Guido. Időnként nehezen elviselhető vagy, néha kibírhatatlan, de nem vagy nagyképű.
A papok, emlékezett vissza Brunetti, azt tanították neki és a barátainak, hogy a torkosság a főbenjáró bűnök egyike, de Brunetti igazából sose jött rá, mi is az a torkosság. Pontosabban, azt felfogta, hogy falánkságot jelent, amikor valaki túl sokat eszik, csak azt nem értette, hol kezdődik az a „túl sok”. Miért lett volna az bűn, ha repetázni akart az anyja sarde in saorjából? És hány szardínia elfogyasztása minősül élvezet helyett már bűnnek? Az ifjú Brunettit annak idején ez a gyötrő dilemma vezette rá, hogy a papok szemében az élvezet és a bűn majdhogynem egyenértékűnek számított, és ezzel gyakorlatilag fel is oldotta a dilemmát.
7%
Guido Brunetti rendőrfelügyelő lépett be elsőül.
kettő
– Jól van, Guido, este malachúst sütök.
Brunetti lekanyarított egy szelet taleggiót, és a tányérjára helyezte. Érdeklődve pillantott Paolára, és megkérdezte:
– Melyik recept szerint?
– Olajbogyós-paradicsomos mártással.
– És mi lesz az endíviával?
Paola az ég felé fordította a tekintetét, és mintha csak valamilyen égi tüneményhez beszélne, felsóhajtott: – Hogyan történhetett ez velem? Egy férfihoz mentem férjhez, de kiderült, hogy egy étvággyal kell együtt élnem.
– Vajjal és parmezánnal? – kérdezte Brunetti vastagon megkenve sajttal egy szelet kenyeret.
109. oldal
Felhívta Paolát és közölte vele, hogy nem megy haza ebédelni. A felesége szokás szerint olyan belenyugvóan fogadta a dolgot, hogy Brunettiben egy pillanatra felmerült, talán neki is más tervei vannak.
– Te mit fogsz csinálni?
– Hm? – kérdezte Paola. – Ó, hát olvasni fogok.
– És a gyerekek? Velük mi lesz?
– Guido, ne aggódj, megetetem őket. Tudod, hogyan vetik rá magukat az ételre, amikor mi ketten nem vagyunk ott mellettük, hogy rájuk erőltessük a civilizált viselkedést, úgyhogy rengeteg időm lesz magammal foglalkozni.
– De azért te is eszel majd, ugye?
– Guido, neked az ennivaló a rögeszméd. Tisztában vagy vele, ugye?
– Csak azért, mert olyan gyakran emlegeted, drágaságom – válaszolta nevetve Brunetti. Arra gondolt, hogy közli vele, neki meg az olvasás a rögeszméje, de mivel tudta, hogy Paola ezt bóknak venné, csak annyit mondott, hogy vacsorára otthon lesz, majd letette a kagylót.
58.