Guatemala helyszín

Rejtő Jenő (P. Howard): A Láthatatlan Légió
Noam Chomsky: Hatalom és terror
E. J. Hobsbawm: A szélsőségek kora
Paul Theroux: A vén patagóniai expressz
Soltész Béla: Clandestino
Thomas Pynchon: Bleeding Edge

Idézetek

adrica P>!

Guatemala kis állam, de kiterjed a szélrózsa minden irányába, és éghajlata igen számottevő.

180. oldal, Tizenkettedik fejezet, 1. (Magvető, 1978)

Kapcsolódó szócikkek: Guatemala
3 hozzászólás
SteelCurtain >!

Az egyik országot, Nicaraguát, az Egyesült Államoknak lényegében meg kellett támadnia, mert annak, más országoktól eltérően nem volt hadserege, hogy maga hajtsa végre a terrort saját lakossága ellen, A Nicaragua elleni amerikai támadás nagyon kemény volt. Emberek tízezrei vesztették életüket, s az országot gyakorlatilag lerombolták. Most ez a félteke második legszegényebb országa, s nem lehet tudni, hogy talpra áll-e valaha is.
S mert ebben az esetben az Egyesült Államok egy országot támadott meg, nem egyszerűen az ország népét [mint El Salvadorban, Guatemalában és Hondurasban], az ország az államok rendelkezésére álló jogi eszközöket vette igénybe. Válaszlépése egy törvénytisztelő államtól elvárható reagálás volt a nyomasztó nemzetközi terrorizmusra: nemzetközi intézményekhez fordult. Először a hágai Nemzetközi Bírósághoz, amely elítélte az Egyesült Államokat a nemzetközi terrorizmusért, „az erő törvénytelen alkalmazásáért” és a szerződések megsértéséért. A bíróság felszólította az USA kormányát, hogy vessen véget a bűncselekményeknek, és fizessen nagy összegű jóvátételt.
Az Egyesült Államok erre azonnal kiterjesztette a háborút [mellesleg kétpárti támogatással], és most először hivatalosan is parancsot adott az úgynevezett „lágy célpontok”; klinikák, mezőgazdasági szövetkezetek és hasonlók támadására. Ez addig folytatódott, amíg a lakosság végül meg nem szavazta az USA jelöltjét, s 1990-ben a terror véget ért.

Noam Chomsky: Hatalom és terror Előadások és interjúk 9/11 után

moni79>!

A személyes ajánlatom tehát, ha három hét szabadságot tudsz kivenni, a pénztárcád pedig nincs igazán megtömve: Guatemala. Ebben a kicsi, mégis rettentő változatos országban majdnem minden megtalálható, amit Latin-Amerikában feltétlenül látni kell.

272. oldal

Soltész Béla: Clandestino Egy év Latin-Amerikában

Kapcsolódó szócikkek: Guatemala
SteelCurtain >!

A hajléktalan szegények ismételt megjelenése csak egy aspektusa volt a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek mellbevágó növekedésének. A világban általában szokásos mérce szerint a gazdag, „fejlett ipari országok” a bevételeket viszonylag igazságosan osztották el. A legkevésbé egalitariánus országokban – Ausztráliában, Új-Zélandon, az USA-ban és Svájcban – a társadalom felső rétegének 20%-a átlagosan nyolcszor-tízszer akkora jövedelemmel rendelkezett, mint a legalsó 5%; s a felső 10% az állam teljes bevételének átlagosan 20-25%-át vitte haza, ennél többet csak a svájci, új-zélandi felső réteg, illetve a szingapúri és hongkongi gazdagok tettek zsebre. De ez aligha hasonlítható ahhoz az egyenlőtlenséghez, mely a Fülöp-szigetekre, Malajziára, Perura, Jamaicára vagy Venezuelára jellemző, ahol a felső rétegek a teljes állami jövedelem egyharmadával rendelkeztek, nem is beszélve Guatemaláról, Mexikóról, Sri Lankáról és Botswanáról, ahol ez az arány a 40%-ot is elérte – s akkor már szinte említeni sem érdemes az egyenlőtlenségek világbajnoki címéért versengő Brazíliát. A kiáltó társadalmi igazságtalanság ezen országában a társadalom alsó 20%-ának a nemzeti jövedelem 2,5%-a jutott, míg a felső 20%-nak a nemzeti jövedelem kétharmada. A legfelsőbb 10% egymaga a nemzeti jövedelemnek több mint felén osztozott (UN World Development, 1992,276-277; Humán Development, 1991,152-153,186).

E. J. Hobsbawm: A szélsőségek kora A rövid 20. század története

ddani>!

Generally, all-male narratives, unless it’s the NBA, challenge Maxine’s patience. Now and then Ziggy or Otis will hustle her into watching an action movie, but if there aren’t that many women in the opening credits, she’ll tend to drift away. Something like this has been happening as she scans through Windust’s karmic rap sheet here, that’s until she gets to 1982–83, when he was stationed in Guatemala, ostensibly as part of an agricultural mission, in coffee-growing country. Helpful Farmer Windust. Here, as it turned out, he met, courted, and married—as his nameless biographers put it, “deployed into a spousal scenario with”—a very young local girl named Xiomara. For a minute Maxine imagines a wedding sequence out in the jungle, with pyramids, native Mayan rituals, psychedelics. But no, instead it was in the sacristy at the local Catholic church, everyone there already or about to become strangers . . .
If government agencies were in-laws, Xiomara would’ve been less than acceptable on a number of counts. Politically her family was trouble waiting to happen, from old-school arevalista “spiritual socialists” on leftward, through activists with a history of nonnegotiable hatred for United Fruit, hardcore anarcho-Marxist aunts and cousins who ran safe houses and talked Kanjobal with the folks out in the country, plus assorted gun runners and dope dealers who just wanted to be left alone but were invariably described as Suspected Guerrilla Sympathizers, which seemed to mean everybody who lived in the region.
So . . . what do we have here, true love, imperialist rape, a cover story to get in good with the indigenous? The record is less than forthcoming. No further mention of Xiomara or for that matter Windust in Guatemala.

Kapcsolódó szócikkek: Guatemala
Jesper_Olsen>!

Az állomás előtt féktuskókra szerelt gőzmozdonyt csodálhatnak meg az utazók. Salvadorban ez a mozdony pöfögne-zihálna fel a síneken Santa Anába; Guatemalában beolvasztanák, és repeszbombákat gyártana belőle a Fehér Kéz.

185. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Guatemala