Grover Underwood személy

– Te, Grover… az a fonalnyiszálás… Azt jelenti, hogy valaki meg fog halni?
Komoran, nagyon-nagyon szomorúan nézett rám, mintha máris azon járna az esze, vajon mi lehet a kedvenc virágom, mert akkor olyat szed a síromra.

30. oldal

50. oldal

    – Én… szóval végül kijött Kheirón, pizsamában és hajcsavarókkal a farkában, és…
    – Hajcsavarókkal? A farkában?
    Grover szája elé kapta a kezét.

71. oldal, 6. Egy régi, halott barát tiszteletét teszi

A szörny felé araszoltunk.
A középső fej ránk mordult, aztán olyan hangosan csaholt, hogy a szemgolyóm is berezonált.
– Te érted, mit ugat? – kérdeztem Grovert.
– Igen. Értem.
– Mit?
– Nem hiszem, hogy emberi nyelven visszaadható ennek a káromkodásnak a zamata.

278. oldal, 18. fejezet - Annabeth idomít

    Groverre meredtem.
    – Te félsz a nyulaktól?!
    – Meee! Nagyon gonoszak tudnak lenni. Ellopják a védtelen szatírok zellerét!

200. oldal, 13. Ajándék egy titántól

    – Vezethetem?
    – Túl fiatal vagy hozzá!
    – És én?
    – Te meg túl szőrös.

49. oldal, 4. Thália felperzseli New Englandet

    – A Hoover-gát – szólalt meg Thália. – Hatalmas.
[…]
    – 201 méter magas – mondtam. – Az 1930-as években épült.
    – Ötmillió köbméter víz – folytatta Thália.
    Grover felsóhajtott:
    – Az Egyesült Államok legnagyobb építészeti vállalkozása.
    – Honnan tudjátok mindezt? – csodálkozott Zoé.
    – Annabeth-től. Imádta az építészetet – feleltem.
    – Megőrült érte – mondta Thália.
    – Állandóan adatokat szajkózott. Annyira fárasztó volt – csatlakozott Grover is.
    – Bárcsak itt lehetne – sóhajtottam.

190. oldal, 14. Francos gát

– Minket miért nem tudsz így megáldani, he? – tudakoltam.
– Mert csak állatoknál működik.
– Szóval csak Percynél lenne hatásos – nyelvelt Annabeth.

244. oldal

    Álmomban Grovert menyasszonyi ruhában láttam viszont.
    Láttam már szebb menyasszonyt is, ami azt illeti. A ruha uszálya túl hosszú volt, széle sáros. A vállrész mindig le akart csúszni a karjára, és az arcát takaró fátyol rongyos volt.

69. oldal, 6. A démon-gerlék támadása

    – Nagyon értesz az udvarláshoz…
    – Elég a szövögetésből!
    – Hadd fejezzem be!
    – Holnap!
    – Még tíz napért esedezem!
    – Legyen öt!
    – Akkor már legyen hét, ha meg nem sértem!
    – Hét? Az kevesebb az ötnél?
    – Hát persze, jó uram.

109. oldal, 8. Tengerre szállunk