groteszk fogalom

E. T. A. Hoffmann: Az ördög bájitala
Örkény István: Párbeszéd a groteszkről
Heinrich Böll: Csoportkép hölggyel
Podmaniczky Szilárd – Bodó Gabriella (szerk.): Tavalyi vaj
Kazuo Ishiguro: A lebegő világ művésze

Idézetek

fióka P>!

[…] „A koncentrációs táborok parancsnokai panasz tárgyává tették, hogy a kivégzésre kiszemelt szovjet orosz létszámnak mintegy 5-10%-a holtan vagy félholtan érkezik a táborba. Miáltal az a benyomás támad, mintha a törzstáborok ilyen módon szabadulnának az ilyen foglyoktól. […]”

241-242. oldal

Kapcsolódó szócikkek: abszurd · groteszk
Kkatja>!

A groteszk szóval eredetileg a XV. század végén Rómában az ásatások során talált furcsa antik díszítőelemeket jelöltek. Ezekben a bizarr, a nézőkben egyszerre tetszést és viszolygást kiváltó ornamensekben a tisztán nonfiguratív, kacskaringós díszítések különös, hibrid képekben keveredtek a konkrét fizikai valóságból vett, világosan felismerhető állat- és emberfigurákkal, tárgyakkal. Éppen ez a szokatlan összekapcsolás, valamint a műfaji határok – és általában minden osztályozás és kategorizálás átlépése – a groteszk legalapvetőbb meghatározó jellemzője. A groteszk újra és újra egyesíti az állati, emberi és tárgyi elemeket. Lefokoz, eltorzít, kifordít, eltúloz, a valóságban nem létező „nem-lényeket” hoz létre, vagy az addig elutasítottat emeli középpontba: a testit és a megvetettet, mindazt, amit nem akarunk meglátni, vagy amit ki akarunk zárni a világunkból. Kifordítja a megszokott sémákat és másfajta gondolkodásmód lehetőségeit nyitja meg.

169. oldal Utószó (Dr. Irma Pertulla)

Kapcsolódó szócikkek: bizarr · groteszk
Timár_Krisztina I>!

Imádkozni akartam, de tébolyító susogás, suttogás hangzott fel köröttem. Emberek közeledtek, az imént még oly szelíd volt az arcuk, most elrettentő pofává torzult. Emberfejek kúsztak elém szöcskelábakon, amelyek fülükből nőttek, s mind gúnyos nevetésben tört ki. Fura szárnyas alakzatok, emberarcú hollók surrantak el fölöttem. A b.-i karmestert pillantottam meg húgával, aki bőszen keringőzött, míg bátyja zeneszóval kísérte, de úgy, hogy a vonót önnön mellén húzogatta, amely hegedűvé változott. Belcampo rontott rám rút gyíkarccal, s valamilyen undorító szárnyas férgen lovagolva, izzó vasfésűjével szakállamat akarta rendbehozni, de nem sikerült sehogysem.
Mind eszeveszettebb lett a kavargás, mind különösebb, valószínűtlenebb alakok fogtak körül, emberlábon szökdécselő parányi hangya éppúgy akadt közöttük, mint szikrázó szemű, hatalmas lócsontváz, bőre nyereggé cserződött s egy lovag ült rajta messze világító bagolyfejjel. Lyukas fenekű serleg a vértje, behorpadt tölcsér a sisakja.
A pokol minden tréfálkozó kedve felköltözött a földre. Hallom, ahogy nevetek, de ez a nevetés felhasogatja keblemet, égetőbb tőle a fájdalom és erősebben vérzenek sebeim.

212. oldal

E. T. A. Hoffmann: Az ördög bájitala Medardus barát, kapucinus szerzetes hátrahagyott feljegyzései

Kapcsolódó szócikkek: groteszk · pokol · rémálom
3 hozzászólás
nyulacskalma P>!

Körülöttünk tombol a groteszk, a frivolság.

Kapcsolódó szócikkek: groteszk
encsy_eszter>!

Én már úgy vagyok ezzel a groteszkkel, mint Irinyi lehetett a gyufával. Azt ugyanis őtőle valószínűleg mindenki megkérdezte: de hát hogyan találta fel ön a gyufát? Én is így állok a groteszkkel. Illetve sokkal rosszabbul, mert a groteszket nem én találtam fel.

Tíz kérdés Örkény Istvánhoz (interjú Nádor Tamással, 1975-ben)

Kapcsolódó szócikkek: groteszk · Irinyi János