groteszk fogalom
Idézetek
[…] „A koncentrációs táborok parancsnokai panasz tárgyává tették, hogy a kivégzésre kiszemelt szovjet orosz létszámnak mintegy 5-10%-a holtan vagy félholtan érkezik a táborba. Miáltal az a benyomás támad, mintha a törzstáborok ilyen módon szabadulnának az ilyen foglyoktól. […]”
241-242. oldal
A groteszk szóval eredetileg a XV. század végén Rómában az ásatások során talált furcsa antik díszítőelemeket jelöltek. Ezekben a bizarr, a nézőkben egyszerre tetszést és viszolygást kiváltó ornamensekben a tisztán nonfiguratív, kacskaringós díszítések különös, hibrid képekben keveredtek a konkrét fizikai valóságból vett, világosan felismerhető állat- és emberfigurákkal, tárgyakkal. Éppen ez a szokatlan összekapcsolás, valamint a műfaji határok – és általában minden osztályozás és kategorizálás átlépése – a groteszk legalapvetőbb meghatározó jellemzője. A groteszk újra és újra egyesíti az állati, emberi és tárgyi elemeket. Lefokoz, eltorzít, kifordít, eltúloz, a valóságban nem létező „nem-lényeket” hoz létre, vagy az addig elutasítottat emeli középpontba: a testit és a megvetettet, mindazt, amit nem akarunk meglátni, vagy amit ki akarunk zárni a világunkból. Kifordítja a megszokott sémákat és másfajta gondolkodásmód lehetőségeit nyitja meg.
169. oldal Utószó (Dr. Irma Pertulla)
Podmaniczky Szilárd – Bodó Gabriella (szerk.): Tavalyi vaj Finn groteszk novellák
Imádkozni akartam, de tébolyító susogás, suttogás hangzott fel köröttem. Emberek közeledtek, az imént még oly szelíd volt az arcuk, most elrettentő pofává torzult. Emberfejek kúsztak elém szöcskelábakon, amelyek fülükből nőttek, s mind gúnyos nevetésben tört ki. Fura szárnyas alakzatok, emberarcú hollók surrantak el fölöttem. A b.-i karmestert pillantottam meg húgával, aki bőszen keringőzött, míg bátyja zeneszóval kísérte, de úgy, hogy a vonót önnön mellén húzogatta, amely hegedűvé változott. Belcampo rontott rám rút gyíkarccal, s valamilyen undorító szárnyas férgen lovagolva, izzó vasfésűjével szakállamat akarta rendbehozni, de nem sikerült sehogysem.
Mind eszeveszettebb lett a kavargás, mind különösebb, valószínűtlenebb alakok fogtak körül, emberlábon szökdécselő parányi hangya éppúgy akadt közöttük, mint szikrázó szemű, hatalmas lócsontváz, bőre nyereggé cserződött s egy lovag ült rajta messze világító bagolyfejjel. Lyukas fenekű serleg a vértje, behorpadt tölcsér a sisakja.
A pokol minden tréfálkozó kedve felköltözött a földre. Hallom, ahogy nevetek, de ez a nevetés felhasogatja keblemet, égetőbb tőle a fájdalom és erősebben vérzenek sebeim.
212. oldal
E. T. A. Hoffmann: Az ördög bájitala 80% Medardus barát, kapucinus szerzetes hátrahagyott feljegyzései
Én már úgy vagyok ezzel a groteszkkel, mint Irinyi lehetett a gyufával. Azt ugyanis őtőle valószínűleg mindenki megkérdezte: de hát hogyan találta fel ön a gyufát? Én is így állok a groteszkkel. Illetve sokkal rosszabbul, mert a groteszket nem én találtam fel.
Tíz kérdés Örkény Istvánhoz (interjú Nádor Tamással, 1975-ben)