Gromph Baenre személy
Idézetek
Andzrel döbbenten hátrafordult.
– Ősmágus! – hüledezett. – Hát te meg hol az Abyssban voltál?
– Nem pont az Abyssban, de azért elég mélyen – felelte az.
Gromph felvonta szemöldökét. Nauzhror helyzetelemzése lenyűgözte; a varázslómester sok mindent átlátott. Gromphnak hamarosan feljebb kell mozdítania a Sorcere rangsorában, vagy ha túlságosan törtetőnek bizonyul, meg kell ölnie.
Jarlaxle és sokan mások több mint egy évszázadon keresztül példaképként tekintettek Drizztre, ő volt az a személy, aki letért a Lolth által kijelölt útról, aki megszökött és meglelte a szabadságot, aki élt és virult. Még maga Gromph is elismerően – persze ha senki sem figyelt – bólintott, amikor Drizztre gondolt.
– Azért hívtam össze a gyűlést, mert hírekkel szolgálhatok – felelte Gromph. Türelmetlen ingerültség érződött dallamos hangján. – Ha érdekelne, hogy mit hoztatok magatokkal, megkérdezném.
– Na, ez aztán a kellemes alak, nővérkém – dünnyögte Ilnezhara.
– Kellemes, akár a fehér sárkány jeges lehelete a csupasz ülepemen – dörmögte Tazmikella.
– Az agyszívók csatlakoznak – jelentette ki Gromph.
– Nyilvánvalóan tudnak arról, hogy miben mesterkedünk itt – tette hozzá Parise Ulfbinder. – Minden jelentősebb eseményről tudomásuk van, és nem kétséges, hogy nagymértékben hozzájárulhatnak a sikerhez… legalább annyira, mint itt bármelyikünk.
– De ezek rondák, nem? – fintorgott Ilnezhara.
– Polipfejük van – felelte Athrogate.
Catti-brie nem vette le a szemét Gromphról, aggodalommal töltötte el szemének borostyán izzása. Fojtott düh tombolt az ősmágus bensőjében, félelmetesnek tűnt, akár a kitörni készülő vulkán. Nem szokott hozzá, hogy olyan szerepkörbe kényszerítsék, ahol nem ő az úr – senki nem uralkodhatott felette, kivéve talán Menzoberranzan legnagyobb hatalommal bíró nagyasszonyanyáit. Nem ízlett, amit felszolgáltak neki.