gróf Buttler János személy
Idézetek
– Gróf Buttler János – mutatta be magát a nagyobbik, a véznább.
– Kutykuruty! No, derék. Ösmertem a megboldogult apádat. Hasonlított hozzád. Azaz, hogy te hasonlítasz hozzá. Azaz, hogy mindegy. Együtt voltunk vele Ursitznál a Ferenc császár kíséretében, midőn az békét ment kérni Napóleonhoz.
2. fejezet
Az egyik diák észrevette, és megkérdezte a hajdútól:
– Kisasszony is van a háznál?
– Igen, a Mariska baronesz.
– No, az jó – mondta a kerekfejű.
– Dehogy jó – felelte a másik –, ha kisasszony van és ha gitárja van, akkor bizonyosan stammbuchja is van, és ha egyszer stammbuchja van, akkor abba bizonyosan verseket kell belekomponálnunk, az pedig nem jó.
– Te mégis talentum vagy, János – nevetett a másik diák, a kerekfejű.
– Könnyű neked. Te értesz hozzá – felelte amaz bosszúsan. – De én inkább vágnék fát, mintsem verset faragjak. Különben te is megkeserülted a Rákóczi mennybemenetelével – tette hozzá, s vidám kacajban tört ki ő is. Kétnapi karcer nem tréfadolog!
1. fejezet
Míg szíve vonaglott a fájdalomtól, szemeiben a harag villáma gyúlt ki.
(első mondat)
S ezzel, mint a dicsekvő gyerek, kinyújtotta a jobb kezét, melyen ott csillogott a családi rubinköves pecsétgyűrű mellett egy sima karika.
Bernáthné kezéből kifordult a főzőkanál, szemeit ijedten meresztette a látományra.
– Kinek akarod azt adni, hé?
– Ezt már csak a halálnak. Ezt már kaptam.
9. fejezet - A NAGYASSZONY GÁLÁBAN
Közben előkerült a mezőkről az öreg Bernáth a Zsigával, persze mindjárt a nagyasszonyt tudakolták.
Mit feleljen nekik? Lehetetlen eltitkolni az igazat.
– Biz az elment a Horváthékhoz.
– Megbolondult? – kérdé az öreg Bernáth kurtán.
– Dehogy; én bolondultam meg, kedves bátyám.
9. fejezet - A NAGYASSZONY GÁLÁBAN