Gróf Alekszandr Iljics Rosztov személy
Idézetek
Visinszkij: Ön a szerzője ennek az 1913-as költeménynek, melynek címe: Hol van már?
Rosztov: Nekem tulajdonítják.
Visinszkij: Miért írta ezt a verset?
Rosztov: Magától íródott. A szóban forgó reggelen történetesen épp az íróasztalnál ültem, amikor a vers úgy döntött, hogy rám kényszeríti magát.
10. oldal
– Hova lett? – kérdezte minden teketória nélkül.
– Tessék? Kiről van szó?
A kislány félrebillentette a fejét, hogy jobban szemügyre vegye a gróf arcát.
– Hát a bajuszáról!
A gróf nem sokat érintkezett gyerekekkel, azt viszont neveltetésénél fogva tudta, hogy egy gyereknek nem szabad csak úgy odamennie egy felnőtthöz, nem szabad megzavarnia őt étkezés közben, és pláne nem szabad a külsejét érintő kédésekkel zaklatnia. Az iskolában már nem tanítják, hogy mindenki törődjön a maga dolgával?
– Melegebb éghajlatra költözött – válaszolta a gróf –, mint a fecskék.
[…]
– Jobban tetszik bajusz nélkül – mondta. – Kellemesebb az … ábrázata.
58. oldal
Amikor a gróf lehajolt, hogy kövesse a kislány példáját, a nadrág újra megadta magát az ülepén.
– Merde. – motyogta.
91. oldal
– De mielőtt elindulnánk – szólalt meg a kissé kipirult Szófia –, szeretnék pohárköszöntőt mondani. Igyunk az őrangyalomra, apámra és egyben legjobb barátomra, gróf Alekszandr Rosztovra! Az emberre, aki mindenkiben meglátja a jót!
– Éljen! Éljen!
– Ne aggódj, papa! – folytatta Szófia. – Akárki kopogtat is az ajtónkon, én sosem hagyom el a Metropolt.
471. oldal
Máskor is előfordult már, hogy büszke volt Szófiára? Természetesen. Napi szinten. Büszke volt a lány tanulmányi eredményeire, szépségére, higgadtságára, a szálloda dolgozói körében kivívott népszerűségére. Ezért is volt olyan biztos abban, hogy az érzést, amit ebben a pillanatban tapasztal, nem lehet büszkeségnek nevezni. Mert a büszkeségben van valami bennfentes elégedettség. Látjátok, üzeni a világnak, nem megmondtam nektek, hogy az én kislányom különleges? Okos. Tündéri. Na, most már ti is tudjátok. Ám a gróf, miközben Szófia zongorajátékát hallgatta, a bennfentesek világából a lenyűgözöttek világába csöppent.
416-417. oldal