Grimalkin (Kacor) személy

– Mondtam már, mennyire utálom a macskákat?
– Ne engem hibáztass pajtás! – pislogott Kacor, és a hangja egyszerre volt unott és bosszús. – ÉN már rég a saját dolgommal foglallkoztam, amikor te meg a hercegnő nekiálltatok nyulak módjára ugrándozni.

– Ezért öntötted ki a tejet? – firtattam; a pohár tartalma még
mindig csepegett. – Hogy legyen mit feltakarítaniuk?
– Természetesen nem, ember – ásított a macska. – Csak mert jó móka volt.

91. oldal

“How are you able to be here, Grim? You’re not an Iron faery, you still can’t be in Mag Tuiredh without being poisoned, and I’m certain you didn’t take that journey to the End of the World for yourself.” Grimalkin snorted, as if such a thought was highly offensive. “How are you doing this?” I continued, frowning at him. “And if you say ‘I am a cat,’ Iswear I will throw you off this balcony.”

85. oldal

" […] So you are in the right place to start looking for…whatever it is that you are looking for.”
“You do realize Central Park is over eight hundred acres. How are we supposed to find anything?”
“Certainly not by standing about and whining at me.”

"Now…” He sneezed and bared his fangs, glaring around. “Where is that wretched feline?”
Grimalkin, of course, had disappeared.

– Én. – Hirtelen átéreztem a teljes súlyát annak, amire a macska célozgatott. – A gremlinek… ezerszámra bujkálnak ott. És… és én tudok nekik parancsolni.
– Bravó! – válaszolta unottan Kacor. – Végre felkapcsolták a villanyt nálad.