Griffin Remmington személy

Az isten verje meg az összes önelégült, tökéletes nőt – és azt a nappaliban látott vörös hajú némbert meg különösen.

– Honnan tudhatná egy kismadár, hogy nem szeretne szabadon élni egy mezőn, ha még sohasem próbálta ki?

Apró mosolyt csalt a nő puha ajkára, és Griffin szíve hevesebben vert ettől a látványtól. Ennek a nőnek egy mosolya – egy valódi mosolya – többet jelent számára, mint más nő meztelen teste. Milyen egy furcsa gondolat?

Griffin felsóhajtott és az üléstámlára hajtotta a fejét. Az a csók nagyon is különleges volt. Gondolatban felidézte a nő puha, engedelmes száját, mellkasához feszülő keblét és a saját heves szívdobogását. Természetesen felébredt benne a vágy, de furcsa módon nem az ölelés erotikus része maradt meg a fejében, hanem a bája. Olyan jólesett, mint amennyire helytelen volt.
És bármennyire is őrültség volt megcsókolni a bátyja menyasszonyát, újra és újra megtenné, ha Lady Hero a legcsekélyebb jelét adná a beleegyezésének.

– A maga jó hírét szeretném megőrizni a bátyjánál.

A férfi hátravetett fejjel hahotázni kezdett, olyan hangosan, hogy magára vonta a többi táncos elképedt tekintetét.

– Maga még nem tudta? Nekem nincs jó hírem, amit megvédhetne, kedves Lady Tökéletes. Tegye el a pajzsát, a kardját és a csillogó páncélját. Nincs sárkány, amit meg kellene ölnie miattam. Nincs mit megvédelmezni.

„You taste like ambrosia, and I am a madman.”

He looked at her, and his gaze was feverish, his green eyes gleaming like a demon.

„Don't think,” he ordered. He stepped forward to place a knee on the bed, making it dip beneath his weight. „Don't think, don't wonder, don't worry. Only feel.” He lowered his hands on either side of her head, his body suddenly heating hers. „Feel me.”

Griffin took one step toward the big desk and swiped his arm across the entire top. Pens, papers, books, a small marble bust, and a gold inkwell all crashed to the floor.
Griffin leaned across the desk, his arms braced on the now-clear top, and stared into Wakefield's outraged eyes.