Greg Sanders személy
Idézetek
[…] Mássz a francba le rólam!
Marc lemosolygott rám és a tenyerére támaszkodott, két térde közé fogva a csípőmet.
– Egy jó okot adj rá!
Homlokráncolva felhagytam a próbálkozással, hogy fenyegetőn bámuljak rá.
– Adok én neked, öt másodpercet adok, hogy felkelj, mielőtt végét szakítom minden apró lehetőségednek, hogy valaha is gyereket csinálj, akár nekem, akár másnak!
Ahelyett, hogy komolyan vette volna a fenyegetést, megint csak nevetett és lehajolt, hogy megcsókoljon. Ráfújtam, és ellöktem magam a padlótól, a kezemet sötét pólója elejére csaptam, és csúnya nyögéssel próbáltam eltolni magamtól. Nem szabadultam ki – ami azt illeti, szinte meg sem mozdítottam Marcot – de a düh tisztán kiolvasható lehetett a szememben, mert apám megköszörülte a torkát és mindketten ránéztünk.
– Marc, kelj fel!
A szám is elnyílt meglepetésemben, a kezem visszahullott a hasamra. Az alfa nekem ad igazat? Marc helyett? Befagyott a pokol? Piros hó esik?
Apámra mosolyogtam, örültem, hogy támogat, még ha nem is volt rá szükségem. Le tudtam volna vetni magamról Marcot. Már volt rá példa.
De aztán apám egyszerűen hazavágta a pillanatot, amely apa és lánya minden előjel nélküli kötődését jelenthette volna. Marc szemébe nézett, finom ráncokkal szegélyezett szájszeglete mosolyra húzódott.
– Unokákat akarok.
– Csak óvatosan a kívánságokkal. Az élet néha beváltja őket, akár kész vagy rá, akár nem.
128. oldal
– Ne bonyolítsd túl a dolgot azzal, hogy számolgatod, ki szeret a legjobban, vagy kinek van rád nagyobb szüksége. A végén úgyis egyetlen kérdés marad: ki az, aki nélkül nem tudsz élni.
61. oldal, 4. fejezet
– A többiek fogjanak egy gyertyát, és üljenek le valahova nyugodtan, amíg várunk. A villany mindjárt visszajön. – Aztán, ahogy a fiúk a konyha felé topogtak, még hozzátette halkan: – Esküszöm, ha valamelyikőtök felgyújtja a házamat, lecserélem az irodai szőnyegemet a gereznájára!
135. oldal
[…] Az új szerelem viszont elég mély sebeket is képes begyógyítani.
57. oldal