Grayson Davenport Hawthorne személy

Jennifer Lynn Barnes: Örökösök viadala
Jennifer Lynn Barnes: The Hawthorne Legacy
Jennifer Lynn Barnes: Az örökség ára

Idézetek

cukorborsoooooo>!

– Tizenkilenc éves vagy – hangsúlyozta Alisa. – Belehalnál, ha úgy is viselkednél?
– Lehet.

Kapcsolódó szócikkek: Alisa Ortega · Grayson Davenport Hawthorne
cukorborsoooooo>!

– Visszavonom, amit Graysonról mondtam. Inkább ő az Isten.
Úgy gondoltam momentán nem az a legfőbb gondunk, hogy eldöntsük melyik Hawthorne fiú a Mennyei Atya megtestesülése.

cukorborsoooooo>!

– Ne is figyelj Grayre – pillantott rám Jameson. – Mi sem szoktunk.

cukorborsoooooo>!

– Gyerünk! – Xander finoman megbökte a vállamat a vállával. – Útközben eszünk sütit.
[…]
– Nem sütiztek.
[…]
– Oké – bólintott rá vidoran Xander. – Kőkeményen nyomod Grayson Hawthorne. Nem sütizünk. – Rám kacsintott. – Helyette bekapunk pár scone-t.

_Arwen_>!

Úgy néztek ki, mintha más-más bolygóról jöttek volna, Nash mégis lassú, kihívó mosolyt villantott a nővéremre.
– A legjobbakat, kedves – köszönt el tőle, majd odaballagott a motorjához, felvette a bukót, és pár pillanat múlva már messze járt.
Libby csak bámult utána.
– Visszavonom, amit Graysonról mondtam. Inkább ő az isten.
Úgy gondoltam, momentán nem az a legfőbb gondunk, hogy eldöntsük, melyik Hawthorne fiú a Mennyei Atya megtestesülése.

51. oldal

_Arwen_>!

Grayson somolygott.
– Négyszemközt hagyom a hölgyeket egy percre. A tekintete ezután még kellemetlenül sokáig a szemembe fúródott. Aztán szó nélkül kiment. Miután távozott, a nővéremmel teljes öt másodpercig hallgattunk.
– Ne érts félre – szólalt meg végül suttogva Libby –, de szerintem ő Isten. Gúnyosan horkantottam.
– Annak hiszi magát, az biztos.

_Arwen_>!

Avery Ginks – szólt hivatalos hangon – és a nővére, Libby. Hölgyeim, ő az öcsém, Alexander. – Egy pillanatig úgy tűnt, hogy Grayson ezzel befejezte, de aztán jött a szemöldökfelvonás. – Xander a kisbaba a családban.
– Nem, én az imádni való fiú vagyok – javította ki Xander.
– Tudom, hogy most mit gondoltok. Ennek a komolykodó tökfejnek talán jól áll az Armani öltöny, de kérdem én, képes-e kizökkenteni és felforgatni a világot pusztán a mosolyával, mint egy kevert rasszú James Dean testében reinkarnálódott fiatal Mary Tyler Moore. – Úgy tűnt, Xander kizárólag hadarva tud beszélni.
– Nem – válaszolta meg a saját kérdését. – Nem, nem képes.

_Arwen_>!

– Nos? – A mellettem álló Nash lustán méregette két öccsét. – Ki legyen az első, akit seggbe rúgok? Grayson felnézett a kezében tartott könyvből.
– Muszáj mindig mindent tettlegességgel megoldani?
– Tehát az első önként jelentkező már megvan – állapította meg Nash, és most Jamesont fürkészte, aki az egyik kovácsoltvas lépcsőnek támaszkodva állt.
– Lesz második is?
Jameson gúnyosan mosolygott.

_Arwen_>!

– Gyerünk! – Xander finoman megbökte a vállamat a vállával. – Útközben eszünk sütit.
Ha ezzel próbálta oldani a feszültséget a teremben, akkor nem érte el a célját, arra viszont jó volt, hogy egy pillanatra elvonja Grayson figyelmét Jamesonról.
– Nem sütiztek. – Grayson rekedten, elszorult torokkal nyögte ki ezt a két szót, mintha fulladozott volna Jameson utolsó mondatától.
– Oké – bólintott rá vidoran Xander. – Kőkeményen nyomod, Grayson Hawthorne. Nem sütizünk. – Rám kacsintott. – Helyette bekapunk pár scone-t.