Granuaile MacTiernan személy

233. oldal

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

– Mennyi az a csomó?
– Hát…
Granuaile mentett meg azzal, hogy fitogtatni kezdte a határozatlan számok terén szerzett ismereteit:
– Kicsit kevesebb a kurva soknál, és több a rahedlinél.
– Köszönöm, sokat segítettél! – mondtam.

– Csak kolonc lennék, Atticus? – kérdezte. – Komolyan?
„Ess térdre, és csússz a hasadon! Most”
– Nos…
„Nem jó! Megbuktál!”
[…]
„Oké, feküdj le, és ajánld fel neki a torkod! Nem, várj, úgy a kutyák adják meg magukat. Tudom már! Add neki a pénztárcád!”

91. oldal

– […] Nem jósoltam mostanában, de van egy megérzésem.
– A paranoiás fajtából?
– Miért, van másfélém is, galambom?!

171. oldal

– Kickboxoltál? Adj egy kis ízelítőt! – vettem fel a támadóállást.
Gyanakodva nézett rám.
– De varázslatot fogsz használni, nem?
– Leteszem a nagy esküt, hogy nem fogok, egy egészen minimálisat sem.
Granuaile-t a világért nem lehetett volna félénknek nevezni, ugyanis alig fejeztem be az esküdözést, a gyomorszájam felé rúgott.

82. oldal

– Milyen kapcsolatban nem voltál?!
– Ilyenben! Ne mondd, hogy neked annyira egyértelmű a helyzet! Egy időben flörtöltünk, Granuaíle, aminek csak azért vetettünk véget, mert a tanítványom lettél.
– Az előbb azt mondtad, hogy nem az erkölcsrendészettől vagy, és hogy a cölibátus egy nagy marhaság. Most meg nem flörtölhetünk egymással?
– Pontosan.
– Te nem látsz ebben ellentmondást?
Megráztam a fejem.
– Egyáltalán nem. A tanár-diák viszony sérthetetlen. Ezt a történelem minden korszakában és minden kultúrájában így gondolták.
Granuaíle fintorgott.
– Nehogy már bevegyem! A tanárok mindig rástartolnak a diákjaikra, és fordítva.
– Igen, de ilyenkor megsérül a kapcsolat szentsége. A tanítás nem folytatható, ha áthágjuk ezt a határt. Kímélni próbálnálak, nehogy megsértselek valamivel, vagy lejjebb szállítanám a mércét, hogy garantáljam a sikered. A végén sokkal gyengébb druida lenne belőled, és egyikünk sem az a típus, aki pártolná a középszerűséget. Ezért meg sem közelíthetjük azt a határt.

193-194. oldal

    Sáros és nedves farmeremre nézett, majd meztelen felsőtestemre.
    – Mi történt?
    – Valaki maga alá kényszerített.
Granuaile kérdőn nézett Prérifarkasra.
    – Ne nézzen rám! Amennyire én tudom, a fickó még szűz!

142. oldal

Kinyitotta a hátsó ajtót Oberon számára, megkerülte az autót, és anélkül, hogy rám nézett volna, beült a kocsiba.
„Ez igazán romantikus volt, de attól tartok, hogy én nem tudok ilyen búcsúzást produkálni. Legfeljebb vadul kefélni kezdhetném a lábadat.”
Leguggoltam mellé, és kuncogva megöleltem Oberon nyakát.

113. oldal

A fák lombozatában és a dombok lankáiban költészet lakozik, a szélben dalok szunnyadnak, a nap csókja áldást jelent. A patakcsobogás történeteket mesél, az óceán árja eposzokat. Vannak fák, Granuaile, amik mintha azért nőttek volna, hogy egyszer megérinthessem a törzsüket, annyira örülnek nekem. Egy nap te is érezni fogod ezt a szeretetet a saját kezeddel. De érezni fogod a lábadban is, amikor a földön jársz. Alig várom már, hogy lássam, hogyan izzik fel ez a szeretet a szemedben!

173. oldal

On a Creep Scale from Hello Kitty to Cthulhu, I award it a Freddy Krueger.

6. oldal