Graham Russell személy
Idézetek
[…] a boldogság definíciója te vagy.
249. oldal
Írás nélkül veszteséggel lett volna tele az életem.
Írás nélkül nyomoréknak éreztem volna magam.
73. oldal
– Te vagy az – suttogtam a szájába. – Te vagy az én legnagyobb reményem. És az is maradsz, amíg csak élek.
296. oldal
– Az, hogy melletted vagyok, fura dolgokat tesz velem. Olyat, amire nem volt példa már hosszú ideje.
– Miért? Mi történik?
Ismét összekulcsolta az ujjainkat, és a mellére vonta a kezemet. Bármit akart is mondani, suttogóra fogta.
– Ismét dobogni kezd a szívem.
250. oldal
– Graham, mit csinálsz?
– Próbálom rendbe tenni az udvart.
– Hideg van, csak még jobban megfázol. Gyere be.
– Már majdnem végeztem, Lucielle. Adj még pár percet.
Felvontam a szemöldökömet. Fel nem foghattam, hogy mi rejlik az elszántsága mögött.
– Elárulnád, hogy miért csinálod?
– Azt mondtad, csinálhatnék itt egy kertet – felelte, és megtörölte a kézfejével a homlokát. – Hát tessék. Kertet csinálok neked.
A szívem.
Felrobbant.
204-205. oldal
A szívem csordultig telt érzelmekkel. De hát a szív már csak ilyen. Amikor az ember azt hiszi, hogy már tele van, még mindig fér bele egy csöppnyi szeretet.
293. oldal