Grace Brisbane személy
Idézetek
– Mit esztek?
– Kölyöknyuszikat – feleltem. Grace szeme összeszűkült, hát rávigyorogtam. – Felnőtt nyuszikat is. Esélyegyenlőségre törekszem a nyuszievésben.
Apa felém emelte a kávéskannát:
– Kérsz egy kicsit?
Odatartottam a markomat:
– Csak öntsd ide. Megmosom benne az arcomat.
107. oldal
Megdöbbentett, hogy mennyire különbözünk. Úgy tűnt, Grace meg én tárgyak lennénk, ő egy bonyolult digitális óra, amelyet a londoni Világórához állítottak be tökéletes technikai eljárásokkal, én pedig egy havazós gömb – összerázott emlékek egy üveggömbben.
Arra gondoltam, elmondom, mit gondolok, például hogy Gyönyörű vagy, meg hogy Te vagy az én angyalom, de Grace-szel az volt a helyzet, hogy az ilyen szavak számomra többet jelentettek. Számára csak eldobható frázisok voltak, amelyek mosolyt csalnak az arcára egy pillanatig, de aztán… elmúlnak, hiszen túl érzelgősek, hogy igazak legyenek. Grace-nek más dolgok számítottak: a kezem az arcán, az ajkam az ajkán. Az elröppenő érintések, amelyek azt jelentették, szeretem.
101. oldal
– Oké, milyen szavakkal írnál le?
Hátradőltem és gondolkodtam, miközben Sam aggodalmasan nézett. Minden oka megvolt rá. Nem igazán bántam jól a szavakkal, legalábbis az absztrakt, leíró jelzőkkel.
– Érzékeny – próbálkoztam.
– Lekvár – fordította Sam.
– Kreatív.
– Veszélyesen emó.
– Megfontolt.
– Fengshui.
176. oldal
Egy jeges szélroham összeborzolta a haját, és csillogó leveleket sodort le a fákról. Sam kitárta a karját, hogy a tenyerébe hulljanak. Akár egy sötét angyal egy örök őszi erdőben. – Tudtad, hogy minden elkapott levél egy boldog napot jelent?
Nem tudtam, mire gondol, még akkor sem, amikor megmutatta a tenyerébe szorított, gyűrött leveleket.
– Egy boldog nap minden lehullott levélért, amit elkapsz – mondta halkan.
116. oldal