Gothmog személy

J. R. R. Tolkien: A szilmarilok
J. R. R. Tolkien: Húrin gyermekei
!

Fingon és Gothmog küzdelme

!

Echtelion és Gothmog küzdelme


Idézetek

Lunemorte P>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Sötét találkozás volt ez. Fingon végtére egyedül állt, körötte halott testőrei, s küzdött Gothmoggal, amíg egy balrog hátulról nem dobott rá tűzpányvát. Akkor Gothmog levágta fekete fejszéjével, s amint széthasadt, fehér láng csapott ki Fingon sisakjából. Így esett el a noldák nagykirálya; s azok buzogányukkal a porba sulykolták a testét, s lobogóját, a kék-ezüstöt, megmártották vérének tavában.

Kapcsolódó szócikkek: Balrog · Fingon · Gothmog · Nirnaeth Arnoediad
1 hozzászólás
LaBelle>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

(…) Mert Feanort hajtotta az Ellenség iránti gyűlölet, és nem állt meg, hanem üldözőbe vette az orkok maradékát, azt remélve, hogy így eljut magához Morgothhoz, és kardját rázva kacagott, mert a szíve örvendett, hogy lám, szembe mert szállni a valók haragjával, az út veszedelmeivel, és közel bosszújának órája. Mit sem tudott Angbandról, sem a nagy védelmi erőről, amelyet Morgoth sietősen fölállított; ám ha tudott volna is, az sem téríti el céljától, hiszen eszeveszett volt, és saját dühének tüze emésztette. Így történhetett, hogy jóval seregének előőrsei elé került; ezt látva Morgoth szolgái szembefordultak vele, és a megsegítésükre balrogok érkeztek Angbandból. Dor Daedeloth közelében, Morgoth földjén fogták körül Feanort és néhány barátját. Sokáig küzdött rettenthetetlenül, bár tűz ölelte, és számtalan sebből vérzett; végül mégis földre sújtotta Gothmog, a balrogok ura, akivel később Ecthelion végzett Gondolinban. Feanor ott is veszett volna, ha a fiai nem jönnek nagy erővel a segítségére; így hát a balrogok odahagyták, és visszaindultak Angbandba.
Akkor a fiúk fölemelték apjukat, és elindultak Mithrim felé. Am amikor Eithel Sírionhoz közeledtek, és már fölfelé indultak a hegyekbe, Feanor megálljt parancsolt, mert érezte, hogy a sebei halálosak, és elérkezett az órája. Es utolsó pillantásával lenézett az Ered Wethron lankáiról, és látta Thangorodrim csúcsait, Középfölde leghatalmasabb tornyát, s a halál előtti jövőbelátással érezte, hogy a noldák sohasem fogják bevenni azt; ám háromszor is megátkozta Morgoth nevét, és megparancsolta fiainak, hogy tartsák be esküjüket, és álljanak bosszút apjukért. És akkor meghalt, ám emlékét nem őrzi sírhant, mert szelleme olyan tüzes volt, hogy amikor elhagyta a testét, az hamuvá omlott, és elszállt, mint a füst; testi alakjában soha többé nem jelent meg Ardán, és szelleme soha nem hagyta el Mandos csarnokát. Így ért véget a legnagyobb nolda, akinek a tettei a legnagyobb megbecsülést és a legtöbb bajt hozták népének.

XIII - A noldák visszatérése

Kapcsolódó szócikkek: Balrog · Feanor · Gothmog