Gordon Taylor személy

– Mi baja van Gordonnak, Carl? – dugta be a fejét Assad pár másodperc múlva. – Úgy néz ki, mint aki kísérletet látott.
Carl a fejét rázta.
– Nem kísérletet, hanem kísértetet, Assad.
– Biztos vagy benne? Kísértetet? De hát kísértetek nincsenek, mindenki tudja. Sokkal logikusabb lenne kísérlettel. A hetvenes években például nagyon ijesztő kísérleteket végeztek.

256. oldal

– Az Underberg egy német gyomorkeserű, Gordon – magyarázta meg Sorensen asszony, pedig ez az információ teljességgel haszontalan volt egy olyan férfi számára, aki annyira ritkán élt alkohollal, hogy már a borotválkozás utáni arcszesz illatától is be tudott állni.

77-78. oldal

– Minek a rövidítése a CUS? Kérdezte Gordon.
– Catarina Underberg Sorensen – jött az átszellemült válasz.
– De miért tartotta meg a Sorensent?
– Azért, kicsi Gordon, mert a lánykori nevem Underberg Sorensen.
– Aha. Szóval egy Sorensen nevű férfihoz ment hozzá, és az esküvő után Sorensen maradt a neve, csak a középső nevét elhagyta?
– Igen, ez volt a férjem kifejezett óhaja. a teljes nevem túl elegáns volt neki. – Suttogóra fogra. – Vagy inkább az lehetett az ok, hogy szánalmas alkoholista volt, és nem akarta, hogy a nevemmel gúnyolják.
Gordon a szemöldökét ráncolta. Lerítt róla, hogy nem érti az utolsó megjegyzést.
– Az Underberg egy német gyomorkeserű, Gordon – magyarázta meg Sorensen asszony, pedig ez az információ teljességgel haszontalan volt egy olyan férfi számára, aki annyira ritkán élt alkohollal, hogy már a borotválkozás utáni arcszesz illatától be tudott állni.

77-78. oldal

– Gordon! – kiáltott ki. – Gyere ide, te anyaszomorító! Majd a fiatalúr rendet vág itt.
– Gordont teljesen leköti a depressziója – kiáltott vissza Assad a folyosóról.

Az egész rendőr-főkapitányság leglehetetlenebb párosa állt előtte. A keménykötésű, koromfekete borostájú Assad, akinek minden porcikájából csak úgy áradt a férfiasság, és a sápatag zsiráfra emlékeztető Gordon, akinek talán még nem is serkent ki a szakálla.

110. oldal

– Micsoda kegyetlenség! – háborgott Gordon.
Assad bólintott.
– Tényleg undorító bokorszárnynak tűnt.
– Nem bokorszárny, hanem boszorkány, Assad – javította ki Carl.
Assad dühösen meredt rá. Hát már egy nyelvbotlást is ennyire fel kell fújni?
– Mindenesetre felhívtam pár hivatalos szervet, és nem volt könnyű dolgom, alig tudtam velük kommunikálni, de Lisnek megesett rajtam a szeme, és segített.
A szeme?
– Szerintem arra gondolsz, hogy megesett rajtad a szíve.
Assad barna arca vörös árnyalatban kezdett pompázni.
– Mi lenne, ha állandóan nem szakítanál félbe?

334. oldal