gonoszság fogalom

Még a legsötétebb, legkegyetlenebb lelkekben is ott van a jóság magja. És a legtökéletesebb hősben is bujkál sötétség. A kérdés az, kinek áldozunk: a sötétségnek vagy a fénynek? Minden döntésünkkel választunk e kettő között, életünk minden egyes napján. Ami számodra nem tűnik gonoszságnak, az más számára az.

218. oldal, 17. fejezet

Vajon az a világ, ahol a gonoszokat gonoszsággal büntetik, nem újabb gonoszságot fog-e szülni, ahelyett, hogy csökkentené azt?

89. oldal

Ha legalább fel tudná venni a harcot egyedül mindezzel szemben, de hát olyan ez, mintha ködben botorkálna. A gonoszság ott van körülötte, tudja, hogy követi, de nem látja és képtelen harcolni vele. Láthatatlan, megfoghatatlan és fenyegető, akárcsak a gondolatai.

43. oldal, Első hét (Európa, 1990)

A butaság életfogytiglani és menthetetlen. Ezért mondja Anatole France, hogy a butaság szomorúbb, mint a gonoszság. Mert a gonoszság néha szünetel, a butaság soha.
Nem mintha a tömegember ostoba volna. Ellenkezőleg, a mai átlagember készebb nagyobb szellemi fogékonyságra, mint bármely más kor átlagembere volt. De ez a szellemi készség semmit sem segít; e fogékonyság meglétének üres érzése éppen csak arra jó, hogy ez az ember még jobban bezáruljon és ne használja a képességeit. Közhelyeket, előítéleteket, gondolatfoszlányokat, vagy egyszerűen üres szavakat, amiket a véletlen halmozott fel benne, hangoztat váltig, s olyan szentül, kipróbáltan és merészen alkalmazza ezeket, hogy csak a tudatlansága derül ki. Ez az, amit az első fejezetben korunk jellegzetessége gyanánt emeltem ki: a közönséges ember nem azt hiszi, hogy ő kiváló és nem-közönséges, hanem a közönségesség jogát, a közönségességet, mint jogot hirdeti és viszi keresztül.

28. oldal

– Én soha nem gyűlöltem – feleltem mindazonáltal. – Csak néha elgondolkodom rajta például amikor látom, hogy komisz kölykök macskát kínoznak… vagy egy kocsis a lovát üti… hogy vajon kivételesen gonosz szörnyeteg volt-e… – a „szörnyeteg” szóra Ännchen összerezzent – …vagy ő sem volt rosszabb, mint sokan mások, mint majdnem mindnyájan… csak éppen véletlenül igen magas polcra került, olyan helyre, ahol világosabban megmutatkozhatott a bennünk rejlő gonoszság.

A gonoszság, az igazságtalanság meg valamennyi más szarság most is ugyanúgy markában tartja a társadalmat, csak épp már senkit sem érdekel.

Talán önök is észrevették már, hogy sok vallásos ember mélyen gyanakvó. Úgy tűnik, mintha ők – tisztán vallási indíttatásból persze – többet tudnának a romlottságról, mint a hitetlenek. Talán megtérésük előtt különlegesen gonoszak voltak! Mindenesetre határozottan állítható, hogy a jó emberek bizonyos típusa mindenki máson túltesz abban, hogy mindenütt gonoszságot gyanít, és a legrosszabb színben tünteti fel a legártatlanabb dolgokat.

(Órák az éjszakában)

     – Szerinted mi a gonoszság? – kérdeztem Peiktől.
     – Szándékos törekvés a szenvedés, a káosz és a rendetlenség előidézésére – felelte.
     – A káosz és a rendetlenség – jegyezte meg Higgs-bozon megszokott oktatói stílusában – elkerülhetetlen és természetes folyamatok.
     – Igen, de az embernek nem az a dolga, hogy ezeket létrehozza – mondta Peik.
     – Ki tudja, mi az ember dolga… – mormogta Higgs-bozon.
     – A lelkiismeret tudja – szólt Virágárus.

98. oldal az ember dolga

Tapasztalatom szerint az igazán gonosz emberek soha nem kérkednek. Egyszerűen hallgatnak a gonoszságukról.

105. oldal

Ahhoz nem kell bátorság, hogy gonoszak legyünk. Csak a jóhoz kell bátorság.

137. oldal, Tizenharmadik fejezet