gond fogalom
Idézetek
Ne hagyd, hogy a gondok lehúzzanak!
77. oldal, 5. fejezet (2014, Manó Könyvek)
– Bizony, nincs veled semmi gond, Nete. Jegyezd meg: nincs veled semmi gond.
393. oldal
Azt képzelik, ha elnyerték volna a vágyott tisztséget, utána gyönyörűséggel adnák át magukat a pihenésnek, és nem érzik át mohóságuk telhetetlenségét. Azt hiszik, őszintén vágynak a nyugalomra, holott tulajdonképpen csupán az izgalmat hajszolják.
Titokzatos ösztön űzi őket, hogy a világban keressenek szórakozást és elfoglaltságot, s ennek a forrása örökös nyomorúságuk nem szűnő érzete; ám él bennük ősi természetünk nagyszerűségének emlékeként egy másik, rejtett ösztön is, amely azt súgja nekik, hogy igazi boldogságot csupán a nyugalom nyújthat, nem pedig a tülekedés; e két ellentétes ösztönből alakul aztán ki bennük egy lelkük mélyén láthatatlanul megbúvó zavaros szándék, amely arra serkenti őket, hogy izgalmak árán hajszolják a nyugalmat, s abban a hitben ringatja őket, hogy a hiányzó kielégüléshez úgy juthatnak el, ha legyőzve a néhány számításba vett akadályt, megnyithatják a nyugalomhoz vezető kaput.
És így múlik el az egész élet. Akadályokkal küzdve keressük a nyugalmat; s amikor végre legyőztük őket, elviselhetetlenné válik a nyugalom; mert vagy meglevő bajainkra gondolunk, vagy azokra, amelyek ránk szakadhatnak. De még ha mindenfelől eléggé védve éreznénk is magunkat, a gond a maga erejéből akkor is hamarosan ránk törne szívünk mélyéből, ahol természeténél fogva gyökerezik, és megmérgezné lelkünket.
Az ember tehát olyan szerencsétlen, hogy sajátos alkatánál fogva akkor is emésztenék a gondok, ha semmi oka sem volna rá […]
52. oldal, II. szakasz (Lazi, 2014)
Ha még szereti a társát, úgy érzi, mintha kihúzták volna lába alól a talajt, a magány, a gond és a bánat mély szakadékába taszították volna.
148. oldal, A válás az elhagyott fél szemszögéből
Peter Lauster: A társkapcsolat krízisei Nem kell feltétlenül vesztesnek lenni
Az öröm és a gond fivére és nővére egymásnak.
140. oldal, Ismerkedés a veszteséggel