Gollam személy
Idézetek
– Helló! – üdvözölt Gideon, és először mosolyodott el, amióta belépett a lakásba.
Szégyenlően mosolyogtam vissza rá. – Helló, Gollam!
Gideon ezúttal szélesebb mosolyra húzta a száját.
– Még az árnyékok is elnémultak a falakon, amikor ők ketten egymásra néztek, mintha épp pukipárnára ültek volna – folytatta Xemerius, és otthagyta a csillárt, hogy kövessen minket.
281. oldal
Amúgy szörnyűek is szerintem
Ezek a Harry Potterek
– Ki tíz év alatt van, óva intem! –
Meg nem is kapnak sok teret
A hősök benne: Monstro, Malfoy,
A határvonal köztük elfoly,
Tudodki túl elhanyagolt,
Genya marad, ki genya volt,
Jó útra térni nincs esélye,
Akció akcióra jő,
Tűnődni, állni nincs idő,
Pörgős idők pörgős meséje,
Hajszol sikert, és hajt hatást,
Várom is a folytatást.
A régi hősök hova tűntek,
Lábuknak nem maradt nyoma?
Hol van szép Legolas, a tünde?
De hol van Bombadil Toma?
Gandalf, Glorfindel, Gimli, Gollam,
S Frodó, a kilencujjú, hol van?
Hol a szépséges Árnika,
Kire muszáj volt várnia
Vállára vetve a tarisznyát
Szegény jó Szegény Dzsoninak?
Hol van a macskák réme, Frakk?
Hol van Mirr-Murr, Oriza-Triznyák?
Hol Pöszke, Vackor, hol Kobak?
És hol vannak még oly sokak…
84. oldal
Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen 90% Muhi Andris és a pacák birodalma
Egy perccel később Caroline visszatért. – Gollam az! – rikkantotta. – És Gwendolynnal akar beszélni.
– Gollam? – Anya, Nick és én egyszerre visszhangoztuk a nevet. A Gyűrűk ura mindannyiunk kedvenc filmje volt, csak Caroline még nem nézhette meg, mert még túl kicsi volt hozzá.
Caroline serényen bólogatott. – Igen, odalent vár.
Nick nevetett. – De hiszen ez nagyszerű, drágaszágom! Feltétlenül meg kell néznem magamnak.
278. oldal
Nem csupán pénzt hozott A Gyűrűk Ura, hanem levelek sokaságát is műve rajongóitól. Jelentkezett többek közt egy valódi Sam Gamgee, aki ugyan nem olvasta A Gyűrűk Urát, de hallott róla, hogy a neve feltűnik a regényben. (A magyar változatban Csavardi Samu – a ford.) Tolkien mulatott a dolgon, elmagyarázta az illetőnek, honnan eredt a név ötlete, és dedikált példányt küldött Mr. Gamgeenek mindhárom könyvből. Később ezt mondta: „Sokáig rettegésben éltem, hogy érkezik egy levél S. Gollam aláírással. Azt nem intéztem volna el ilyen könnyedén.”
221. oldal
Humphrey Carpenter: J. R. R. Tolkien élete 91% Ember a mű mögött
| → |
|---|
– Egy utolsó szívesség, és utána ragaszkodom hozzá, hogy pár nap szabadságot vegyél ki. Hazavinnéd a Drágaságomat?
Tetszett, ahogy Scottnak leesett az álla. Azt hiszem, én is pontosan így néznék ki, ha Brian tőlem kéri ezt a szívességet.
– Drágaság? – kérdezte zavarodottan Vivian.
Óvatosan rám pillantott, vajon értem-e, miről van szó, és órák óta most először mosolyodtam el. Legalábbis nekem óráknak tűnt.
– A Ferrarija. Azt nevezi Drágaságomnak. – Sóhajtottam, mert senki nem értette. – Mint Gollum A Gyűrűk Urában.
– Egy gyűrű…? – Még mindig semmi. Hátravetettem a fejemet, és felnyögtem. – Hogy lehetek a barátja olyan embereknek, akik nem értenek egy ilyen utalást?!
319. oldal
| → |
|---|
A finnekkel való ismerkedés komoly kihívásnak bizonyult. Noha a szemináriumi terem fényes volt, mint egy üvegház, a tanszék többi részén a folyosók mindig sötétek maradtak. Nyilván szándékosan, hogy az emberek a sötétben észrevétlenül surranhassanak be az irodájukba vagy ki onnan.
Az első Finnországban töltött hónapban végig azt hitte, hogy zárva van az egyetem. Ezek szerint itt május végén mennek az emberek szabadságra? Vagy csak folyton sztrájkolnak, mint Franciaországban? Néhány alkalommal az irodájából kilépve a folyosón egy Gollam-szerű alakot pillantott meg, aki Joe-t meglátva lemerevedett, majd a gondolatnál is sebesebben beviharzott a zugába. Joe néhányszor megpróbált bemutatkozni, de az alak mindig bemenekült az árnyékba. Egy év múlva kiderült: ő a tanszék kommunikációért és nemzetközi ügyekért felelős asszisztense.
Joe lassanként megtanulta, hogy ha kellő ideig hangtalanul egy helyben marad és óvakodik attól, hogy megijesszen valakit, kis szerencsével egy-egy villanásnyira megláthatja a finneket. Télidőben különösen a reggeli félhomályban és a délutáni kékes fényben bújtak elő némán a folyosóra, hogy egyedül, szomorúan és szótlanul végigvonuljanak rajta. Nyáron azonban hónapokra kivonultak a nyaralójukba, ilyenkor az egész országot észrevétlenül el lehetett volna foglalni vagy el lehetett volna adni a külföldieknek.
81. oldal
Jaj, ne! Lenéztem a takaróra, amit magam köré tekertem.
– Mi talán…
Noah arcára egy szempillantás alatt huncutság ült ki.
– Nem. Letépted a ruhádat, miközben a házban rohangásztál, és úgy visítoztál, mint Gollam: „Fáj! Belénk mar! Vegyétek le!”
Elpirultam.
– Csak viccelek – mondta Noah, és ördögien vigyorgott.
Túl messze ült ahhoz, hogy megüthessem.
365. oldal