gólem személy
Idézetek
Úgy határoztak, hogy az alsóneművel nem vesződnek, de az anatómiai hitelesség végett Kornblum – mintegy igazolva színpadi pályafutására mindvégig jellemző alaposságát – kétfelé tépte az egyik táliszt (előbb azonban megcsókolta), az egyik felét néhányszor összecsavarta, és az így kapott tekercset bedugta a gólem lába közé, az ágyéka helyére, ahol csupán sima agyagfelület volt.
– És ha nőnek készült? – vetette fel Josef, miközben Kornblum behúzta a cipzárat a gólem sliccén.
– Még Maharal sem képes agyagból nőt csinálni – felelte Kornblum. – Ahhoz egy borda kell.
Isaac odahajolt, ahol a homunkulusz homlokát lehetett sejteni, és meglátta rajta az „emet” feliratot (ami igazságot jelent) héber betűkkel. Kiállt néhány gyökér a gólem fejéből, naiv próbálkozás a nagynénjétől, hogy hajat teremtsen neki.
Az igazságtól mindent el lehet várni irónia nélkül, a maga vegytiszta formájában. Hozzátapasztani egy emberhez az igazságot, nos, ez már a legutolsó reménysugár. Megalkotni egy embert a bensejében, a homlokán, a szájpadlásán az igazsággal, az emberi lény tökéletes lecsupaszítását jelenti. Emet.
143. oldal
Az irodalomban és a folklórban – Lőw rabbitól Victor von Frankensteinig – a gólemek jelentőségét és vonzerejét léleknélküliségük , fáradságot nem ismerő emberfeletti erejük, az emberi elbizakodottságot elítélő példázatuk és az a hátborzongató könnyedség adta, ahogy kiszabadultak rémült és elragadtatott teremtőik irányítása alól. Joe azonban most úgy érezte, hogy nem ez – legkevésbé pedig a fausti hübrisz – volt az, ami időről időre arra sarkallta az embereket, hogy vállalják a gólemkészítés kockázatát. Az ő szemében a gólemkészítés a reménytelenséggel dacoló remény gesztusa a kétségbeesés időszakában. Annak a sóvár vágynak a kifejeződése, hogy néhány mágikus szó és két mesteri kéz képes létrehozni valamit – egy szegény, néma, erőtlen teremtményt –, amely mentes a nagyobb Teremtés szörnyű gyarlóságaitól, csapásaitól és elkerülhetetlen bukásaitól. Ha a mélyére ásunk a dolognak, nem más az egész, mint a szabadulás hasztalan vágyának kifejeződése. A vágyé, hogy az ember Szabadulóművész módjára megszabaduljon a valóság gúzsba kötő láncaitól és a fizika törvényeinek kényszerzubbonyától.
II. kötet, 392. oldal
