Glasgow helyszín

Walter Scott: Rob Roy
Poór János (szerk.): A kora újkor története
Kimberley Freeman: Vadvirágok lányai
Joanna Bolouri: A lista
Douglas Stuart: Shuggie Bain

Idézetek

Nikolett_Kapocsi P>!

Az eső Glasgow természetes állapota. Zölden tartja a füvet, az embereket meg sápadtan és hurutosan.

46. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Glasgow
giggs85>!

Az eső Glasgow természetes állapota. Zölden tartja a füvet, az embereket pedig sápadtan és hurutosan.

46. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Glasgow
sztimi53>!

Amikor a dombtetőre értünk, balra fordultunk, és egy hatalmas szárnyas ajtón keresztül a tömeggel együtt bejutottunk a nagy kiterjedésű, nyílt temetőhelyre, amely körülveszi Glasgow székesegyházát. Tömör, komor épület, a gót építészetnek inkább nehéz, mint könnyed és kecses változata. De olyan jól illik környezetéhez, és jellegét olyan erősen megőrizték, hogy végtelenül ünnepélyes, szinte félelmetes benyomást kelt abban, aki először megpillantja. Énreám például olyan mély hatást gyakorolt, hogy Andrew hiába igyekezett továbbvonszolni az épület belsejébe, percekig mozdulatlanul álltam, és elmerültem külső képének szemléletében.
Ez a régi, hatalmas székesegyház egy népes város kellős közepén is a nyugodt magány szigete maradt. Egyik oldalról magas falak választják el a város házaitól. A másik oldalról egy szakadék határolja, melynek mélyén láthatatlan folyócska vándorol, szelíd csobogásával még emelve a környezet ünnepélyes nyugalmát. A szakadék túlsó, meredek partját sűrűn egymás mellé ültetett fenyőfák lepik el, sötét árnyékuk magát a temetőt is elborítja, és hűségesen kifejezi borongós hangulatát. A temető maga is különös jellegű: mert noha valójában igen terjedelmes, aránylag kicsi tiszteletre méltó lakóinak nagy számához képest, akiket itt temettek el, és akiknek nyugvóhelyét eltakarják a sírkövek. Itt nem maradt hely a burjánzó fűnek, mely többnyire ellepi azokat a végső menedékhelyeket, ahol a gonoszok már nem árthatnak, és a fáradtak pihenést találnak. A széles, lapos sírköveket olyan sűrűn rakták le egymás mellé, hogy szinte kikövezik a temetőkertet, és – noha nincs más fedelük, csak az ég – egyik régi angol templomunk padlójához hasonlítanak, melynek köveit sírfeliratok borítják. Halandóságunk e szomorú emlékeztetői, a hívságos gyász, melyet kifejeznek, az ember semmiségéről szóló, zord lecke, melyet hirdetnek, a nagy térséget elárasztó, mélabús hangulat – mindez a próféta ama tekercsét juttatta eszembe, amelyet „kívül-belül teleírtak gyásszal, jajjal és fájdalmas panaszokkal”.
A székesegyház maga teljesen megfelel fenséges környezetének. Érezzük, milyen súlyos, szinte nehézkes, de ha könnyebb és díszesebb volna, sokat veszítene hatásából. Ez az egyetlen városi templom Skóciában, amelyet sértetlenül hagyott a reformáció (kivéve, mint hallom, Kirkwall katedrálisát az Orkney-szigeteken). Andrew Fairservice, aki nagy büszkeséggel látta, milyen mély hatást gyakorol rám a Barony Kirk, következőképpen magyarázta meg nekem fennmaradását:
– Ah, ez a derék Kirk! Semmi ciráda, semmi cifraság! Csupa jól egymásba illesztett, nehéz kő, tisztességes kőművesmunka, amely addig marad fenn, amíg a világ áll, még lőporral sem lehet felrobbantani. A reformáció idején sok templom elpusztult, lerombolták St. Andrews és Perth templomát, hogy megtisztítsák a pápaságtól meg a bálványimádástól meg a szentképektől meg a sok maskarájától annak a nagy Paráznának, aki hét dombon ül, mintha egy nem is volna elég széles a vén ülepének! Aztán a báróság népe itt is megmozdult, egy szép napon bejöttek Glasgow-ba, hogy megtisztítsák a Kirket a pápai limlomtól. De Glasgow polgárai, templomukat féltve, megkongatták a vészharangot, és összedobálták a polgárőrséget. Szerencsére Tames Rabat volt a céhek feje abban az évben (jó kőműves volt, ezért is akarta megmenteni a templomot), felvonultak a céhek, és azt mondták, inkább megütköznek a köznéppel, semhogy hagyják elpusztítani a templomukat a többihez hasonlóan. Nem a pápaság kedvéért, dehogyis, senki se mondhat ilyet a glasgow-i céhekről, csupáncsak azért tették, hogy megmentsék a templomot. Végül megegyeztek, hogy a templom megmarad, csak a szobrokat dobálják ki belőle, a bálványimádás képmásait. Elég szégyen, hogy addig ott voltak! Ezeket darabokra zúzták és elégették, de az öreg Kirk megmaradt.

Tizenkilencedik fejezet (299-301. oldal, Európa 1987)

Kapcsolódó szócikkek: Glasgow · Skócia
1 hozzászólás
M_Milán>!

A skótok ún. Nemzeti szövetséget (National Covenant) alkottak Károly ellenében.
1638-ban Glasgow-ban a klánok népe egy emberként felesküdött arra, hogy Isten ellen való utasítást nem hajtanak végre. A „miséző", „újító" skót papokat megdobálták, kifütyülték, itt-ott még rájuk is lőttek. A püspökök Angliába menekültek. Egy büszke katonanép nyíltan dacolt uralkodójával. Királyi hívó szó nélkül ült össze Skócia parlamentje és a Kirk Nagygyűlése (General Assembly). A képviselők és a presbiterek megfogadták, hogy megvédik hitüket.

51

Kapcsolódó szócikkek: 1638 · Glasgow
Ingryd>!

Glasgow tök vicces, amikor kisüt a nap.

170. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Glasgow
serengeti>!

Glasgow-ba hivatalosan beköszöntött a tavasz, de nekem úgy tűnt, soha nem ér véget a havazás.

Kapcsolódó szócikkek: Glasgow