!

Gilbert Blythe személy

L. M. Montgomery: Anne otthonra talál
L. M. Montgomery: Anne az élet iskolájában
L. M. Montgomery: Anne férjhez megy
L. M. Montgomery: Anne és a Szivárvány-völgy
L. M. Montgomery: Anne új vizekre evez
L. M. Montgomery: Anne családja körében
L. M. Montgomery: Anne gyermekei a háborúban
L. M. Montgomery: Anne válaszúton
L. M. Montgomery: Anne of Green Gables
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 1. – Kezdet
L. M. Montgomery: Anne of Windy Poplars
L. M. Montgomery: Anne of Ingleside
L. M. Montgomery: Rilla of Ingleside
Amy Harmon: Arctalan szerelem
Cookie O'Gorman: Adorkable
Jenny Han: Always and Forever, Lara Jean
!

Gilbert Blythe (Jonathan Crombie)

!

Anne és Gilbert

!

Gilbert&Anne

!

Gilbert Blythe (Jonathan Crombie)

!

Gilbert Blythe (Drew Haytaoglu)

!

Anne, 2017 / Lucas Jade Zumann

1 hozzászólás

Idézetek

>!
Cheril

Gilbert Blythe Anne Shirley figyelmét próbálta magára vonni, de csúfos kudatcot vallott: Anne abban a pillanatban mindenről megfeledkezett, nemcsak Gilbert Blythe-ról, de az avonlea-i tanulótársairól, sőt magáról az iskoláról is. Állát a tenyerébe támasztva, szemét az ablakból látható, kéken csillogó Fénylő Vizek Tavára függesztve messze járt az álmok országában, és képzelete csodáin kívül se látott, se hallott mást.
De Gilbert Blythe nem volt hozzászokva, hogy hiábavalóan keresse egy lány figyelmét. Azért is rá fog nézni ez a Shirley lány, a szív alakú arcával meg azokkal a hatalmas szemekkel, amik egyetlen más avonlea-i lány szemére sem hasonlítottak.
Gilbert átnyúlt a két padsor közti átjárón, megragadta Anne egyik hosszú vörös copfját, és karnyújtásnyira felemelve, harsányan suttogta:
– Répa! Répa!
Meg is lett a jutalma: Anne dühödt pillantással meredt rá! De nem érte be ennyivel: talpra ugrott, ragyogó ábrándjai menthetetlenül szertefoszlottak. Haragos, szikrákat szóró tekintete tüzét semmivel sem kevésbé mérges könnyek oltották el.
– Ó, te aljas, gyűlöletes fiú! – kiáltotta vadul. – Hogy merted!
Azzal – zsupsz! – Gilbert fejéhez vágta a palatábláját, ami – mármint a tábla, és nem Gilbert feje – recsegve széttört.

122. oldal (Könyvmolyképző Kiadó, 2008) - Vihar egy iskolai pohár vízben

Kapcsolódó szócikkek: Anne Shirley · Gilbert Blythe
5 hozzászólás
>!
island

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Igazán nem értem, miért gondolja mindenki, hogy Gilbert Blythe-hoz kell hozzámennem – nyűgösködött Anne.
– Azért, mert az Isten is egymásnak teremtett benneteket, Anne, csakis ezért, és nem másért. És ne rázd azt a fiatal fejed, mert ezen nem változtat semmi.

190. oldal, Paul nem találja a Sziklaembereket (Európa, 1994)

Kapcsolódó szócikkek: Anne Shirley · Gilbert Blythe · Lavendar Lewis
1 hozzászólás
>!
BZsofi +SP

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

(A friss bölcsészdiplomás Anne Shirleynek. a summerside-i középiskola újdonsült igazgatónőjének levele Gilbert Blythe-hoz, a kingsporti Redmond Egyetem orvostanhallgatójához.)

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Gilbert Blythe
>!
poggi I

Anne még ki sem ejtette a száján a „megálmodott otthon” kifejezést, amikor a gondolat felébresztette szunnyadó fantáziáját, és rögvest nekilátott saját „álomotthona” felépítéséhez. A ház ura természetesen a régi ideál volt, a sötét, büszke és mélabús hős, de valami különös véletlen folytán Gilbert Blythe is folyton fel-felmerült az álmodozás során; képeket segített helyükre tenni, kertet tervezett, és egy sor különféle munkát végzett el, amit a búskomor hős nyilvánvalóan méltóságán alulinak tekintett.

283. oldal, Költészet és próza (Könyvmolyképző, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: Anne Shirley · Gilbert Blythe
>!
tataijucc P

– Mit műveltünk már megint? – kérdezte az éppen belépő Gilbert.
– Gonoszságot, azt bizony! Mi mást csinálnának mindig, ha nem azt?
– Az almát Éva ette meg – vágott vissza Gilbert.
– De egy férfi vette rá! – csapott le Miss Cornelia diadalittasan.

Apró-cseprő dolgok

Kapcsolódó szócikkek: Gilbert Blythe
>!
Lahara ISP

– Miről beszélgettetek Christine-nel ma este olyan soká a kertben? – próbálgatta Anne a briliánsokat a tükör előtt. Gilbert nagyot ásított:
– Ó, nem is tudom… Christine összevissza fecsegett. Várj, eszembe jutott valami, amit mondott: egy bolha a saját hossza kétszázszorosát képes megugrani. Hitted volna?
(Bolhákról társalogtak, miközben engem a féltékenység mardosott. Hogy micsoda idióta voltam!)

149. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Anne Shirley · Gilbert Blythe
Hirdetés
>!
blankaveronika IP

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

(…) De sokkal jobban érezném magam itt, legbelül, doktorné kedves, ha a Harcsa Marcsát kihagyták volna. Még elgondolni is rémes, hogy valaki ezt énekelje a temetőben!
– A drága megboldogultak némelyike is énekelte, míg e földet tapodta, Susan – vélekedett Gilbert. – Talán most sem volt ellene kifogásuk.

XXVII. Egy megszentelt koncert

Kapcsolódó szócikkek: Gilbert Blythe · Susan Baker
>!
Szivecskedo P

– Apropó, ma reggel találtam egy ősz szálat… a legelsőt! – panaszkodott Mrs. Blythe.
– Én már egy ideje észrevettem azt a szálat, doktorné kedves, de nem szóltam róla. Azt gondoltam, hogy „enélkül is van szegénynek elég baja”. De most, hogy önnek is feltűnt, hadd emlékeztessem rá, hogy az ősz haj tiszteletre méltó.
– Biztosan öregszem, Gilbert – nevetett Mrs. Blythe egy kissé szomorkásan. – Egyre gyakrabban mondogatják, hogy olyan fiatalos vagyok. Ilyesmit soha nem mondanak, amíg az ember tényleg fiatal. De nem izgatom magam az ezüstszál miatt. A vörös színt úgysem szerettem soha.

190. oldal könyvmolyképzős kiadás

Kapcsolódó szócikkek: Anne Shirley · Gilbert Blythe
>!
BZsofi +SP

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Hagyd most Philt és az ibolyákat, Anne – szólalt meg Gilbert, és határozottan megragadta Anne kezét, hogy ki ne tudja szabadítani. – Mondani akarok neked valamit.
– Ne! – kiáltott közbe Anne könyörögve. – Ne, Gilbert, kérlek, ne!
– Muszáj elmondanom. Ez így nem mehet tovább, Anne. Szeretlek. Te is tudod, hogy így van. El sem mondhatom, mennyire. Remélhetem-e, hogy egy nap a feleségem leszel?
– Nem tehetem – nyöszörögte Anne nyomorultul. – Jaj, Gilbert, miért kellett mindent elrontanod?
– Hát egyáltalán nem szeretsz? – kérdezte Gilbert hosszúra nyúló, nyomasztó csend után, mialatt Anne fel sem mert nézni.
– Nem… úgy nem, ahogy te akarod. De mint jó barátomat, nagyon is szeretlek. De nem szerelemmel, Gilbert.
– És még reményt sem nyújthatsz, hogy egyszer majd megszeretsz?
– Nem – felelte Anne kétségbeesetten. – Úgy soha, de soha nem szerethetlek, Gilbert. Kérlek, többé ne is beszéljünk erről.
A beállott csend olyan kínossá és ijesztővé vált, hogy Anne végül kénytelen volt feltekinteni. Gilbert arca halottsápadt volt, még az ajka is elfehéredett. És a szeme … de ezt a látványt már Anne sem bírta. Megborzongott, és elfordult. Ebből a lánykérésból hiányzott a romantika. Hát hiába minden, egy lánykérés vagy nevetséges, vagy kétségbeejtő? Hogy felejtheti el valaha is Gilbert arcát?
– Valaki mást szeretsz? – kérdezte Gilbert nagy sokára, alig hallhatóan.
– Á, dehogy, nincs senkim – bizonygatta Anne buzgón. – Úgy senkit sem szeretek… és nálad senkit sem kedvelek jobban, Gilbert. Kell… muszáj, hogy barátok maradjunk.
– Barátok! – mondta Gilbert keserű kis kacajjal. – A barátságoddal nem érem be, Anne. Nekem a szerelmed kell… de te azt mondod, hogy az sosem lehet az enyém.
– Sajnálom… bocsáss meg, kérlek, Gilbert.
Anne ennél többet képtelen volt mondani. Hova lettek a barátságos, fennkölten választékos beszédek, amelyekkel képzeletben szokta a szívének nem kedves kérőket visszautasítani?
Gilbert gyengéden elengedte Anne kezét:
– Nincs mit megbocsátanom. Volt idő, nem is egyszer, amikor azt hittem, szeretsz. Valószínűleg csak áltattam magam. Isten veled, Anne.

174-175. oldal, Gilbert nyilatkozik (Európa, 1994)

Kapcsolódó szócikkek: Anne Shirley · Gilbert Blythe
>!
BZsofi +SP

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Nemcsak a Bibliában, minden ember életében van egy Jelenések Könyve. Azon az éjszakán Anne is fenékig ürítette a keserű poharat, és kiolvasta a maga fejezetét, míg a viharos, sötét órákban kétségbeesett szívvel virrasztott. Rájött, hogy szereti Gilbertet – mindig is szerette! Éppen úgy képtelen lenne megválni tőle, mint ahogy a jobb kezét sem tudná levágatni fajdalom nélkül s elhajítani magától. De tisztánlátása későn jött. Még ahhoz is, hogy az utolsó együtt töltött percek vigaszt nyújthassanak. Ha nem lett volna olyan vak és ostoba, most joga volna a betegágya mellett lenni. De Gilbert most már sosem tudja meg, hogy Anne szereti; abban a hitben hagyja itt az életet, hogy semmit sem jelentett a számára. Előtte pedig üresen, magányosan leélt évek végtelen, sivár sora húzódik; hogy lesz ereje ezzel a tudattal leélni őket? Az ablakánál kuporgott, és vidám, fiatal életében először kívánta, bárcsak ő is meghalna. Ha Gilbert egyetlen szó, jel vagy üzenet nélkül hagyja itt, akkor nincs miért éljen. Csak most érti, hogy elválaszthatatlanok; egy test, egy lélek. A szenvedés, a kínzó önvád láttatta be vele. Gilbert nem szereti Christine Stuartot – nem is szerette soha. Milyen bolond volt, hogy nem érezte azt az eltéphetetlen köteléket, amely Gilberthez fűzi; hogy hihette egy percig is, hogy a Roy Gardner iránt érzett futó fellángolás szerelem! Ostobaságáért, akár egy elkövetett bűnért, keservesen meg kell lakolnia.

283. oldal, A Jelenések Könyve (Európa, 1994)

Kapcsolódó szócikkek: Anne Shirley · Gilbert Blythe · Roy Gardner