Gilad Pellaeon személy
Idézetek
Pellaeon felé fordult, a tekintetük találkozott.
– Elnézését kell kérnem, admirális, hogy az imént a szavába vágtam.
Thrawn halványan elmosolyodott.
– Túl hosszú ideig szolgált Vader nagyúr mellett, kapitány. Nem szoktam a jó ötletek kiagyalóját megbüntetni csak azért, mert nem az én fejemből pattantak ki azok a bizonyos gondolatok. Az akaratomat nem kényszerítem rá senkire oktalanul.
– Abban a pillanatban, hogy nem követünk el mindent, hogy az utolsó emberünk életét is megpróbáljuk megmenteni, szétesik a hadsereg!
181. oldal
Nagyon úgy fest, hogy az igazság nem egy és oszthatatlan.
237. oldal
Klónok. Nincs családjuk, csak bajtársaik. Még csak nem is születnek, hanem gyártják őket. Ha egy meghal, nem megsiratják, csupán törlik a nyilvántartásból.
Nem… ezt ő sem hitte. Ezek ugyanúgy emberek voltak, emberi személyiséggel, álmokkal és vágyakkal. Ha nem így gondolta volna, ő sem különb a neimoidiknál, akik droid hadseregeket vezettek háborúba.
265. oldal
„No, Jacen, you cannot play with my ships,” he snorted.
11. oldal, Chapter 1, Bastion, Imperial Remnant: Admiral Pellaeon's residence (Del Rey, 2008)
Egy ilyen kis helyen a hírek fénysebességgel közlekedtek, a rossz hírek pedig még gyorsabban. Pellaeon teljesen tisztában volt ezzel, és ezért járta végig nap mint nap az egész hajót, beszélt a legénység legkülönfélébb tagjaival, és nem tartott saját szakácsot.
197. oldal
Hiába, az Erő még mindig leköröz bármilyen nagy hatósugarú szenzort!
201. oldal
Meg sem próbálok úgy tenni, mintha érteném – rázta meg a fejét Pellaeon.
230. oldal
– Ezt a menetet elvesztettük, kapitány. De csak ennyit, és nem többet. Nem áldozunk hajókat és embereket azért, hogy megváltoztassuk a megváltoztathatatlant. Lesz még alkalom arra, hogy megszerezzük a szükséges hajókat. S most hajtsa végre a parancsot!
– Igenis, admirális! – mondta Pellaeon, s megkönnyebbülten visszafordult saját konzoljához. A robbanás tehát elmarad.. Némi bűntudattal döbbent rá, hogy kezdettől fogva sejtenie kellett volna. Thrawn nem csupán katona, nem hasonlít azokhoz a tisztekhez, akikkel eddig együtt szolgált. Igazi harcos: nem a személyes dicsőség, csupán a végcél fontos számára.
Még egy pillantást vetett a panorámaablakon túlra, azután továbbította a visszavonulási parancsot. S megint eltöprengett, hogyan is alakult volna a Birodalom sorsa, ha az endori ütközetet Thrawn főadmirális irányítja.
386-387. oldal, Harmincegyedik fejezet
At the head of a dozen blue-skinned Chiss came a human walking along with a crisp formality to his step. Taller than she was, but not as tall as Ganner, he had a wiry muscularity about him that his black uniform could not hide. His black hair had been cut short, which showed off a white lock that traced the line of a scar that started at his right eyebrow and ran back into his hair. His pale green eyes seemed tinged with a chill that matched his manner. Only the red stripes along his pants legs and cuffing his sleeves seemed at odds with his solemnity.
He mounted the dais at a step, leaving the Chiss in their white uniforms to file along the front of the platform and stand at attention. He bowed sharply to Relal Tawron and shook his hand. The Ithorian high priest turned to introduce him to Borsk Fey'lya, but the Chiss leader bypassed the chief of state and the rest of his cabinet. He marched along until he met Admiral Kre'fey, again executed a stiffly formal bow, and shook hands. He repeated this process with Colonel Darklighter and Luke Skywalker.
As he moved down the line, gasps and hubbub began to rise in the crowd. It increased as he bowed before Wedge, then smiled and allowed the older man to enfold him in a hug. Before Jaina could figure out what was happening there, the Chiss leader greeted Admiral Pellaeon. Ignoring the Remnant moffs, the young man then stepped off the front of the dais.
He's coming straight at me!
He drew himself up before her, straight of limb and muscularly taut, then snapped his head and upper body forward in a bow that was not as deep as that given the others, but was nonetheless respectful. „I am Jagged Fel.” He straightened, and she started to blush as his green-eyed gaze raked her over. „A Jedi, too. Fascinating.”
Jaina blinked. „Too?”
„In addition to being a superior pilot. You are a difficult kill.”
She wasn't sure why, but she smiled at him. „You meant that as a compliment.”
Jag Fel nodded. „Among the Chiss it is high praise indeed. I was only a bit better than you at your age.”
„Which was what, about two years ago?” Ganner asked mockingly.
Neither Fel's expression nor his sense in the Force betrayed any embarrassment at Ganner's question. „Yes, just before I took command of my squadron.”
Wedge Antilles stepped down from the dais and approached them. „Colonel Fel.”
„Yes, Uncle?”
„You should return to the dais and greet those people you bypassed.” Wedge nodded toward Borsk Fey'lya and his confederates. „They're fairly important.”
Fel shook his head. „They're politicians.”
Wedge lowered his voice. „The impression is that you skipped them because they are not human.”
Fel turned to face the dais and raised his voice. „If they believe I did not greet them because they are not human, they are stupid. I did not greet them because they are politicians.”
Chapter 24