Giin Raas személy

Az ember mindig megtud új dolgokat magáról – […].

[…] mennyire becsaphatók az emberek.

[…] félelemkeltéssel mennyi mindent el lehet érni.

– Háború van, Ari – válaszolta Giin kurtán, és felemelte az előtte álló sheekes csészét. – Nem azt csináljuk, amit szeretnénk, hanem azt, amire felelősségünk rákényszerít.

257. oldal

[…] fajgyűlölet mindig is volt, és valószínűleg mindig is lesz. Éppen csak az áldozatok változnak helyenként és koronként.

106. oldal

Rejtett irigységgel nézte a parkban jövő-menő kavenieket. Milyen jó lenne, ha még egyszer ilyen ruhát viselhetne! De alig fogalmazta meg magában azt a gondolatot, amely az elmúlt hónapok egyik legnagyobb kényelmetlenségét okozta, máris tudta a megoldást. Ugyan miért ne öltöznetne úgy, ahogy egész életében megszokta? Ki is szabja meg neki, hogy kényelmetlen külsős ruhákban parádézzon?
A gondolat, bármilyen hétköznapi volt is, olyan erővel tört rá, hogy kis híján felállt, hogy hazamenjen átöltözni.

286-287. oldal (Shremeya, 2012)

– Akkor ne Alaisanival próbálkozz. Ismerek olyasvalakit, aki sokkal többet tud neked segíteni. Leonar Lileyntelnek hívják, és már kétszer is volt a Murata belügyminisztere. Nagyon becsületes ember, ráadásul a származása miatt elég érzékeny a kisebbségekkel kapcsolatos ügyekre.
– Kiszakadt? – kérdezte Giin. Nem is jönne rosszul.
– Nem. Zsidó.

276. oldal

Giin azonban erre már nem figyelt.
– Azt mondod, ha Rundi nem lenne, Martyn sokkal lassabban nyomulna előre?
– Vagy előre sem nyomulna. Igen – bólintott Ketton.
– És nem lehetne Rundit eltenni valahogy láb alól?

317. oldal

Soha nem állítottam, hogy tökéletes. Az élet sehol sem lehet tökéletes, itt se és ott se. Csak más. Mégpedig annyira más, hogy az sosem lesz igazán a te világod. Mindig idegen leszel benne.

8. Giin

– Seggfej az öcséd – szólalt meg Erton, és Giinre nézett. – Már rég ki kellett volna tenni a szűrét.

96. oldal