Gideon de Villiers személy
1 hozzászólásIdézetek
– Amikor megcsókolsz, Gwendolyn Shepherd, az olyan, mintha elveszteném a kapcsolatot a szilárd talajjal. Fogalmam sincs, hogyan csinálod, vagy hol tanultad. Ha egy filmből, akkor mindenképpen meg kell néznünk együtt. – Egy pillanatra elhallgatott. – Amit tulajdonképpen mondani akartam: amikor megcsókolsz, akkor semmi mást nem akarok többé, mint téged érezni, és a karomban tartani.
400-401. oldal
– A két sóvárogva várt mesebeli herceg ezen a reggelen kivételesen az istállóban hagyta a fehér paripáját, és metróval érkezett – szónokolta Xemerius kenetteljes hangon. – Amikor megpillantották őket, a két hercegnőnek felcsillant a szeme, és amikor az ifjonti hormontöltetek zavart puszik és bárgyú vigyorok formájában összetalálkoztak, az okos és végtelenül szép démonnak sajnos bele kellett hánynia egy papírkosárba.
390-391. oldal (Könyvmolyképző, 2012)
– És… mit csinálsz ma este? – érdeklődött ártatlanul Gideon, elővéve lehető legbarátságosabb stílusát.
– Természetesen szorgalmasan gyakorolom a menüettet, elalvás előtt pedig olyan mondatokat próbálok majd alkotni, amelyekben nem fordul elő a porszívó, a vérnyomásmérő, a jogging és a szívtranszplantáció – feleltem csípősen.
241. oldal
– Hihetetlenül jól csináltad! Van egyáltalán valami, amihez nem értesz? – Te jó ég, úgy beszéltem, mint egy rajongó.
– Nincs! Hidd csak nyugodtan, hogy félisten vagyok!
301. oldal
Azzal sóhajtozva ismét a gombjaimmal kezdtem bajlódni. – Jaj, te jó ég! A cipzár feltalálóját rég szentté kellet volna avatni.
Gideon elvigyorodott. – Fordulj meg, majd én segítek! – mondta. – Ó! De hiszen ez több száz gomb!
Hosszú ideig tartott, mire végiggombolta a ruhát, talán részben azért is, mert minden második gombnál megcsókolta a nyakamat. Biztosan jobban élveztem volna, ha Xemerius nem ismétli el minden csóknál, hogy „Csám, csám kis mádám".
353. oldal