Gertrude Stein személy
Idézetek
Ezra Pound-ra azért haragudott [Gertrud Stein], mert egyszer régen túlságosan hirtelen ült rá valami apró, törékeny és kétségkívül kényelmetlen székre, amit – nagyon is meglehet – szándékosan adtak éppen alája, s azt megrepesztette, vagy tán összetörte. Az, hogy Ezra nagy költő, gyöngéd és nagylelkű férfi, s az, hogy tisztességes székben nem tett volna semmi kárt, meg se fordult az agyában. Ezra iránti ellenszenvének okát később eszelte ki, agyafúrtan és kajánul.
29. oldal
– Mindenki sehonnai […]
Dene-nek fontos ez az idézet. Ez a sehonnaiság. Ezen az idézeten kívül nem olvasott mást Gertrude Steintől, de az őslakosok ősi földje ebben az országban, sőt mindkét Amerikában, már csak beépített, eltemetett, üveg és beton és drót és acél, visszaadhatatlanul befedett emlékezet. Mind sehonnaiak lettek.
48. oldal
Beletelt kis időbe, de végül felfedezte, hogy akad Párizsban egy közösség, mely valósággal magához vonzza.
Az amerikaiak.
Vajon miért? Mint kiderült, több okból is. a szabadság a vérükben van, szinte elidegeníthetetlen joguk, mégis úgy érzik: Amerika dicső nemzete még túl fiatal, túl kezdetleges kialakítani egy olyan gazdag kultúrát, ami nekik kell. Európa ugyanakkor évezredes múltra tekinthet vissza – görög templomai, angol vidéki házai és párizsi lokáljai mind-mind felfedezésre várnak. Az amerikaiak nem arrogáns hódítókként, hanem tudásra szomjazó diákként jönnek ide. Mindent magukba akarnak fogadni.
Ezért lehetséges, hogy az amerikai Gertrude Stein és Sylvia Bach, az angol Ford Madox Ford, a spanyol Picasso, Gyagilev és az Orosz Balettje, a Cocteau-hoz hasonló francia szerzők és az ifjú Hemingway a hét bármely napján egymásra találhat Párizs könyvesboltjaiban, bárjaiban, színházaiban – és egymásra is talál.
544. oldal, Huszonkettedik fejezet - 1924
Edward Rutherfurd: Párizs 92% Egy város fényei és árnyai
– Mi a „játékos” pontos definíciója? – kérdezi a kék kapucnis srác kissé kötekedő hangnemben.
Katnek alig észrevehetően elkomorul az arca.
– A magam részéről Gertrude Stein meghatározását tartom
mérvadónak: a játékos az egy játékos és pont – szól közbe Zachary.
39. oldal
Mikor nálunk jártak, mintha még jobban kedveltek volna, de lehet, hogy csak azért, mert a lakásunk olyan pici, és nálunk még zsúfoltabban voltunk. A sodrony lent volt a padlón, és Miss Stein azon ült. Arra kért, hogy mutassam meg az írásaimat, s állítólag tetszettek is neki mind, egy – a Fenn Michiganben – kivételével.
18. oldal
– Mi a véleménye Pound elméletéről a szimbolizmusról? – tette fel a kérdést Ernest Steinnek. – Tudja, hogy a sólyom mindenekelőtt legyen sólyom.
– Ez elég nyilvánvaló, nem? – felelte Stein. – Egy sólyom mindig sólyom, kivéve, ha – itt felvonta egyik vastag szemöldökét, és titokzatos mosoly jelent meg az ajkán –, kivéve, ha a sólyom egy káposzta.
– Micsoda? – kérdezte Ernest vigyorogva, vidáman és láthatólag elképedten.
– Hát ez az – felelte Gertrude.
112. oldal
A következő fontos találkozás néhány héttel később történt, amikor Gertrude Stein meghívott minket teára. […]
Az ajtóban egy valódi francia szobalány fogadott bennünket, aki elvette a kabátunkat, majd bevezetett minket a szobába – „a szoba”, amint addigra ,ár tisztában voltunk vele, Párizs legfontosabb szalonja volt. A falakat festmények borították a kubizmus és a posztimpresszionizmus hőseinek, valamint a többi modern, Henri Matisse, André Derain, Paul Gauguin, Juan Gris és Paul Cézanne alkotásai. Az egyik meglepő kép egy portré volt Steinről, Picasso festette, aki régóta tagja volt Stein körének, és gyakran megjelent a szalonban. A festmény sötétbarna és szürke tónusokból építkezett, és az arc mintha elvált volna a test többi részétől – erőtejesebb és szögletesebb volt, nehéz szemhéjakkal.
Stein negyvenöt-ötven évesnek látszott, sötét ruhája, vállkendője és gyönyörű fején magasra tornyozott haja óvilági külsőt kölcsönzött neki. Hangja mély volt, és bársonyos, a barna szempár mindenre a maga teljességében tekintett. Később, amikor alkalmam nyílt alaposabban is szemügyre venni őt, meglepett, mennyire hasonlít a tekintete Ernestéhez – a létező legmélyebb, legsötétebb barna szempár, egyszerre kritikus és elfogadó, kíváncsi és derűs.
109. oldal
– A két nagynéni Gertrude Steinról és Virginia Woolfról kapta a nevét – jegyezte meg anya. – Mindketten nagyszerű írónők voltak.
60. oldal
